Otthon lenni

Magyar ember a Liszt Ferenc tér láttán már-már a kávéházi város újjáéledését emlegeti. Ebben nagy segítségére van, ha nem jár Párizstól Prágáig, s nem látja, milyen az, ha egy városban sétálni és élni lehet. A legnagyobb öröm éppenséggel az, hogy az új kávéházak között az Írók Boltja továbbra is ott van, ahol volt; olyan, mint volt; beleértve a retro neonfelirat lassan már klasszikusnak számító dizájnját is. Mi egy olyan városban élünk, ahol egyetlen Írók Boltja van csak.

Hihetetlen, de ennek a könyves helynek a kirakata az egyetlen, ami (aki?) gondol magáról valamit. Ez a négy üvegkép tulajdonképpen az Írók Boltja arca, nagy gonddal sminkelt arc, amire jó nézni. Több komoly íróról tudunk, aki önnön pennájába dőlt, mert műve nem kaphatott helyet ebben a kirakatban. Mások szerint egy komoly irodalmi karriert kizárólag itt lehet elkezdeni. A rossz nyelvek szerint a kilencvenes évek elején az Írószövetség választmányi gyűlésein központi téma volt az Írók Boltja kirakatának posztmodern diktatúrája. A magunk részéről azt már soha nem tudjuk megmondani, hogy egy betévedő idegen vajon hogyan nézi ezt a könyvesboltot. Mitől van az, hogy olyan ez a bolt, mint a kellemes és kényelmes lakás, mondjuk a születésnapi vacsoránk előtti délután, amikor végre hazaértünk? Otthon is olyan emberek várnak, mint az Írók Boltja eladói? Pedig a legnagyobb túlzással se lehetne állítani, hogy itt az elmúlt évtizedekben a vasajtótól a forgó karon át a lambériáig különösebben sokat fordítottak volna a külcsínre. Mindezek ellenére jó ez a bolt. Kínálata egyértelmű és bátor, ráadásul választékán belül teljességre törekvő. Itt nincsenek engedmények, nem virít a Romantikus regények feliratú polc. Ha könyvünk bekerült ebbe a boltba, hátradőlhetünk, s babrálgathatjuk Pegazus nevű lovunk hófehér sörényét. Mindent elmond, hogy rögvest a bejáratnál a költészet, s vele szemben a folyóiratok polcai fogadnak bennünket. Egy lépéssel beljebb már a valóban filozófiának számító bölcseleti művek, s aztán a bolt legnagyobb erőssége, a kortárs szépirodalom következik. Állítólag volt már olyan szerző, aki nem sápadt el teljesen, amikor a boltba betérve hanyag pillantása hiába kutatta ezen a polcon a saját, frissen megjelent opusát. Komoly bűvészmutatványnak számít, hogy a bolt karbantartói miként tudnak ekkora helyen enynyi címet összezsúfolni. Az Írók Boltja legnagyobb gondja egyértelműen a helyszűke, mégis volt (és van) szívük kávéházat varázsolni a bolt legszebb sarkába. Persze okos döntés ez. Nemcsak azért, mert az olvasó leülhet és lapozgathat, hanem azért is, mert mindeközben kívülről, az Andrássy útról ez látszik: olvasgató, magukat jól érző emberek vannak itt, be kell tehát jönni. Nem túl bő, viszont elsőrangú a CD- és DVD-kínálat, olyan, mint otthon az a polc, amelyről tudjuk, hogy a vendégeink azt nézik meg legelőször. Remek a művészeti albumok gyűjteménye, s mindezeken túl mintha egy másik bolt is nyílna, ott sorakoznak az idegen nyelvű és gyerekkönyvek, kuckóval és repülő madarakkal. Az Írók Boltjában kimagaslóan magas az egy négyzetméterre jutó eladók száma, s csak akkor keskenyedik el az arcuk, ha mondjuk Havas Henrik legújabb "gyártmányát" keresi valaki, egyébként se fáradtság, se türelmetlenség nem jellemzi őket. Mértéktartó dizájnelemek, sötétbarna fapolcok, fényképekbe merevült írók időn innen és túl. Ez a könyvek helye, otthonos illatú szentély. Úgy mondják, valahol az álmennyezet mögött a Japán kávéház lapul, mi azt gondoljuk, az is lehet, hogy most is itt van velünk.

A hely: otthonos

A kínálat: jobb, mint otthon

A bolt legnagyobb gondja a helyszûke
A bolt legnagyobb gondja a helyszûke
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.