A luxembourgi fórum tehát elfogadta a magyar fél, az Európai Bizottság, valamint a Tanács érveit, és elutasította a tilalom érvényessége ellen előterjesztett olasz kifogásokat. Az ügy előzménye, hogy Magyarország a tokaji név használatáról 1993-ban megegyezett az Európai Unióval, s e megállapodás szerint a francia "Tokay", illetve az olasz "Tocai" elnevezést legfeljebb 2007-ig lehet alkalmazni. Azt követően a borok királyára utaló jelzés kizárólag a tokaji borvidékről származó italokon tüntethető fel. Az uniós csatlakozással ez a bormegállapodás a közösség belső jogának részévé vált, ezért a laziói közigazgatási bíróság - kifejezetten az olasz bortermelők érdekeire figyelemmel - korábban ennek értelmezését kérte.

Az olasz fél a magyar államot képviselő igazságügyi tárca korábbi tájékoztatása szerint azzal érvelt, hogy a Tocai - a magyar Tokajihoz hasonlóan - úgynevezett homonim földrajzi árujelző. Azt nem vitatták, hogy a két név megtévesztésre alkalmas mértékig hasonlít egymáshoz, ennek ellenére úgy vélték: az olasz gazdáknak sem tilthatják meg, hogy a bor származási helyére utaló elnevezést használják. Azt viszont a perben nem sikerült bizonyítani, hogy Olaszországban bármely tájegység, település vagy legalább egy patak a Tocai nevet viselné, ezért a termékek leírására a Tocai friulano szőlőfajtára történő utalás sem alkalmazható.

Nem az olasz termelők azonban az egyedüliek, akikkel a tokaji márkanév kapcsán vitában állunk. Erről több évtizedes vita folyt Magyarország és Szlovákia között is, a két ország azonban - az Európai Bizottság közreműködésével - tavaly júniusban megállapodást kötött, amely szerint tokaji bort a két ország határ menti régiói állíthatnak elő, és a termelési terület Szlovákiában nem haladhatja meg az 565 hektárt. Ez kompromisszumos megoldást jelent, mert a magyar álláspont szerint eredetileg legfeljebb száz-kétszáz hektár tartozott ide, míg a szlovákok kilencszáz hektárnyit jelöltek meg. Ugyanakkor a magyar agrártárca jelenleg is lobbizik azért, hogy az Európai Unió érje el: ne forgalmazhassanak Canberra Tokay néven ausztrál borokat a közösségen belül, már csak azért sem, mert az ausztrál Tokay sem termőterületet, sem szőlőfajtát nem jelöl, hanem pusztán márkanév.

Az Európai Bíróság jogi szakértője szerint a feta görög specialitás, így a többi, hasonló nevű sajtot termelőnek át kell majd keresztelnie termékét. Damaso Ruiz-Jarabo Colomer szerint a feta nem egy általános név, hanem hagyományokban gyökerező elnevezés, amelyet adott földrajzi környezetben készített terméket visel. A görögök javára már született egy bírósági döntés, amely szerint a görög feta sajt a pármai sonkához vagy tokaji borhoz hasonlóan helyi specialitás, így 2007-től csak a Görögországban készített terméket lehet ezzel az elnevezéssel illetni. A dán és a német termelők azonban megtámadták ezt a döntést. (eurohirek.hu)