Újfajta irodalmi mecenatúra kell
Előbb beszéljünk az íróval, aki igen jól szerepelt eddig a Nagy Könyv-játékban: a 150-es listába két műve került be, a 100-asba (vagyis az ötven legkedveltebb magyar regény közé) pedig az Apák könyve.
- Ha rajtam múlna, jóval több élő magyar író volna a listán, de hát nem én szavaztam - mondja Vámos Miklós. Örül sikerének, de nem értékeli túl. Mint mondja, ez játék, csupán azt mutatja, mely könyvek keltek el legnagyobb példányszámban az elmúlt években.
A Nemzeti Kulturális Alapprogram (NKA) szépirodalmi szakkollégiumának elnöke január óta, és az NKA a legnagyobb anyagi támogatója a Nagy Könyvnek. - Ez valóban így van. De az 500 milliós támogatást még jóval az előtt különítették el, hogy az NKA-nál hivatalba léptem. A szépirodalmi kollégiumnak nem volt és jelenleg sincs dolga ezzel.
Megjegyzi, neki tetszik, ha a tévében bármilyen formában könyvekről, olvasásról beszélnek, de ha valaki leteszi az asztalra ezt az 500 millió forintot, és azt kérdi, mire fordítsuk, hogy Magyarországon javuljon az olvasás helyzete, "én nem a Nagy Könyvre szavaztam volna".
Mire akkor? Szerinte háromféleképpen lehet támogatni az irodalmat. Úgy, hogy az ide tartozó vállalatokat (kiadókat, terjesztőket, könyvesboltokat) dotálják. Ezek azonban magáncégek, ő nem avatkozna a piac ügyeibe. Lehet támogatni az olvasókat - akár úgy, hogy az év legfontosabb könyvei féláron kerüljenek a boltba, az ár másik fele a dotáció. Sajnos, ez a gyakorlat eddig nem honosodott meg nálunk. Végül, lehet támogatni az írókat, szerkesztőket, fordítókat - ez előfordul, de csak ritkán és kevés pénzzel. Hozzáteszi: nézetei a szépirodalmi kollégiumban kisebbségi véleménynek számítanak. A mecénás testület kiadókat, lapokat, szerzőket támogat elsősorban. - A baj az, hogy rajtam kívül a kollégium tagjai szinte kivétel nélkül pályáznak is kiadóként, lapszerkesztőként. Olyan is akad, aki olykor szerzőként is - jegyzi meg. A szabály az, hogy az érintett az ilyen kérelem tárgyalásakor kimegy a teremből. Vámos szerint sokkal megnyugtatóbb volna, ha a kollégiumi tagok megbízatásuk tartama alatt egyáltalán nem pályázhatnának. Azt is jónak tartaná, ha a kurátorok térítésmentesen végeznék ezt a feladatot.
Sokan azt mondják, nehéz volna találni vállalkozót erre a munkára, ha ingyen kellene végezni, pláne, ha közben még csak nem is pályázhat az illető. - Mégis meg kellene próbálni - mondja. Azt sem tartaná bajnak, ha tíz- helyett csak öttagú lenne ez a bizottság, és az NKA-nál nem tizenhat szakkollégium működne, csak hat. Mellesleg nem biztos, hogy a szépirodalmi testületben csak literátorok ülhetnek.
Vette a fáradtságot, és a friss miniszternek, Bozóki Andrásnak mindezt elmondta. - Ő egyetértett. Azzal is, amit ugyancsak zavarónak érzek, hogy ugyanazok, akik nálunk pályázatot nyújtanak be, a miniszternél is kérnek az ő keretéből, és a két pénzforrás között nincs semmiféle egyeztetés. Általános gyakorlat, hogy aki nálunk nem nyer, a miniszterhez fordul. Javasoltam, legalább cseréljük ki néha egymás között az adatokat. Az sem ártana, ha a nézeteket is kicserélnénk - teszi hozzá.
Most várja, hogy a miniszter munkatársa az ígéretnek megfelelően jelentkezzék. Mit szól mindehhez Harsányi László NKA-elnök? - Ő volt az első, akivel aggályaimat és ötleteimet megosztottam, és ő is egyetértett. Őrá még egy probléma megoldása vár. A tavalyi szépirodalmi kollégium túlköltése miatt a szokásos 300 milliós nagyságrendű büdzséből mintegy százmillió hiányzik. Ennek visszapótlásához ragaszkodnom kell, nem fogadhatom el, hogy az első szűk esztendő az én nevemhez kapcsolódjék. Megjegyzem, ez éppen az irodalmi lapok 2006-os támogatási összege, amelyről az idei év végén kellene döntenünk.
