A szándék nemes és sok pénzt hozhat az államkasszának, ha valóban ki lehet fehéríteni a vendéglátásban masszív hagyományokra épülő borravalós rendszert. A kormányjavaslatról tegnap először értesültek hivatalos formában a szakmai szervezetek a turizmus vendéglátás ágazati párbeszéd bizottság ülésén, ahol a gazdasági és a pénzügyi tárca, valamint a turisztikai kormányhivatal illetékesei voltak jelen. Hivatalos állásfoglalás a szakma részéről nem született, hiszen a szervizdíj bevezetése - finoman szólva - rendkívüli vitákat kavart az érintettek körében. Egységes álláspont hiányában csak óvatos nyilatkozatok, puhatolózás zajlik.

A szervizdíj legálissá tételének szükségességét senki nem vitatja, hiszen a felszolgálás, mint szolgáltatás ellenértékének felszámítása - a kormány javaslata szerint a számla végösszegének 0-15 százalék közötti értékén - azt jelenti, hogy adózott jövedelem képződik. A borravalót, mint önként adható, önkéntesen meghatározott mértékű "hálapénzt" azonban nem lehet kötelezően megadóztatni, hiszen önbevallásra épül. Van, aki bevallja, van, aki nem. Még a vendéglátós szakmai szervezetek vezetői sem tudják, vajon mekkora tételről lehet szó.

A borravalót adó vendég azt gondolja, hogy az őt kiszolgáló pincérnek adott pénz a megjutalmazott zsebében marad. Holott a hazai vendéglők többségében a felszolgálók - és néhol a konyhai kisegítő személyzet - a napi forgalom után kap bizonyos százalékot. A nap végén a bevételt összesítik, s a helyi megállapodás szerint elosztják. Vannak éttermek, ahol még bonyolultabb, úgynevezett pontozásos rendszert alkalmaznak, a jól dolgozó, régi alkalmazottak javára. A vendéglőkben hivatalosan minimálbéren foglalkoztatnak mindenkit. A szállodák éttermében a minimálbér fölött, jellemzően bruttó 80-150 ezer forintos fizetésért alkalmazzák a felszolgálókat, belekalkulálva, hogy a szállóvendégek ritkábban adnak borravalót. Jól menő éttermekben forgalmas időszakban a pincérek akár négyszer-ötször annyi pénzt is megkeresnek, mint amennyi után adóznak. Kis forgalmú vendéglőkben viszont ennek töredéke a fizetség.

A szervizdíj - bár egyelőre tiltott - több étterem étlapján szerepel, általában 10 százalékkal. Elterjedt gyakorlat, hogy a magyar vendégeknek nem, de a külföldieknek felszámítják a TIP-et, vagyis a szervizdíjat. Ők ezen nem ütköznek meg, hiszen Nyugat-Európában is automatikus a 10-15 százalékos szervizdíj felszámítása. A kormány elképzelése szerint gyorséttermekben és önkiszolgálókban, valamint a gyermekétkeztetésben nem lenne szervizdíj. Ha azonban annak mértéke választható, sőt, év közben változtatható lesz, akkor könnyen elképzelhető, hogy végül semmi nem történik. Ha viszont kötelező lesz, akkor a vendéglősök komolyan aggódnak, hogy az amúgy sem élénkülő forgalmuk tovább lanyhul. A belföldi vendégek számára már így sem olcsó az éttermi étkezés.

Az ágazati párbeszédbizottság tagjai szerint ellentételezés nélkül óriási bajok lehetnek. Ha az üdülési csekkeket az önálló éttermekben is be lehetne váltani - 4 milliárd forintnyi beváltatlan csekk hever a fiókokban -, és ha feloldanák a reprezentációs költségek korlátait, jelentős többletforgalmuk lehetne. Az alkudozás elkezdődött.

Ha a szervizdíj választható lesz, többletbevételre aligha számíthat a kormány