Tábortüzet rakott, vagy netán verekedett a lécekkel? Fogalmunk sincs. Mi lenne vajon, ha ez a fehérre mázolt pad beszélni tudna? De nem tud, így hát mi vesszük át a szerepkörét.

Merthogy a pad elsősorban is pihenőhely, például Terka számára, aki, ha esik, ha fú, reggelente a Rozika preszszóból jövet sétálni viszi kölyökpitbullját. Ha a gazdi fárad, ide rogy le és meghúzza akciós dobozos sörét. A kis fekete-fehér foltos vadorzót nem szereti a többi kutyás. Az ebtartók nemcsak ismerkednek, beszélgetnek, hanem kasztokba is tömörülnek a pad körül.

Nem volt ez mindig így. Amikor húsz évvel ezelőtt benépesült a lakótelep, kutya és autó is még csak mutatóban járt errefelé. Az eredeti tőkefelhalmozás külső jeleként fokozatosan megjelentek a státuskutyák és a státusautók, meg a státusgazdák. Elősétáltak a panelekből a kizárólag angol néven emlegethető ebek, a Moszkvicsok meg Ladák helyét pedig márkás kocsik vették át, és magától értetődő természetességgel álltak be a fűre. Mára szúnyogtenyésztő, poshadt vízzel teli mély árkokat vájtak ki maguknak a márkás kocsik, és a kötésig érő sártenger miatt egyre újabb területeket hasítanak ki a gyepből.

A gyors kapitalizálódás egyik megnyilvánulási formája volt az is, amikor megnyílt az első és egyben utolsó kutyakozmetika és manikűrszalon a tízemeletes házak árnyékában, no meg a kutyaeledelbolt, nem messze a padtól. A lóca kiváló hely arra is, hogy jövet-menet megfigyeljük, miként hasonulnak mozgásban, testsúlyban, viselkedésben az előttünk elvonuló kutyák és kutyatartók. Csányi Vilmos mind a tíz ujját megnyalhatná.

A padról jól látni, ahogyan tíz óra felé Terka után megjelenik a lakótelep Amanda Learje, amint bokát súroló piros műbőr kabátban és combtőig érő fekete lakkcsizmában, vállát verdeső szőke parókában végigvonul a betonpromenádon, és közben elénekli a Just follow me!-t. Mögötte a lakótelep Salvador Dalíja jön, egy dakszlival, majd lehuppan a padra, s megpödöri bajuszát. A pad és környéke olyan, mintha egy kis Jurassic Park lenne, vagy, mondjuk Noé bárkája. Az ember és az ő leghűségesebb barátja: a kutya minden rendű és rangú példánya felvonul itt.

Van, aki élelmes, és ákombákomokkal írott papírcetlit tűz még este a padra: "Foglalt". Ugyanis se közel, se távol másik ülőalkalmatosság. Az idetévedő vándorok komolyan vették ugyanis József Attilát: "Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni", és sorban eltűntek a fapadok, csak a betonalapzatok maradtak fenn, mintha ősi római leletek lennének. Elfogytak a "lócák és lécek" a környékről, (copyright by Terka).

A "Ne vágj ki minden fát!" mozgalom éppen a padot kerülte ki, mert a környékről valahogy mindig eltűnnek a frissen ültetett facsemeték, még mielőtt susogó lombú fákká terebélyesedhetnének. Pedig milyen jó is lett volna, ha árnyas ligetből nézhettük volna, ahogyan a gyerek a fűben járni tanul. De nem. Jönnek viszont déltájban a fehér szabadidőruhás, babakocsit tologató, egyre testesebb nagymamák. Az ilyen arcokat jól ismerjük Szomjas György 1985-ös Falfúró című filmjéből. Akkortájt unatkozó, lakótelepi és gyes-depresszióban szenvedő, presszózós anyukákként láthattuk őket. (Csak memóriafrissítőnek: ebben a filmben játszott többek mellett Szirtes Ági, Bán János és Andorai Péter.) Teltek-múltak az évek, évtizedek. Volt, akit időközben leszázalékoltak, volt, aki megkapaszkodott a rendszerváltás körüli nagy felfordulásban. Ha kicsinyt leülünk a padra, jól látjuk, amint a hajdan "kényszervállalkozó" asszonykák mára "megszőkült" nagyikként furtonfurt mobiloznak. Sokan közülük lányuk helyett megint gyesen vannak. Ők valahogy túléltek, még bírják szusszal a távfűtés, a meleg víz és a közös költség kapitális számláit. De meddig?

A pad és környéke a hiúság vására is. Vannak, akik felékszerezve jönnek ki a promenádra, hamis bizsuk lógnak a fülükben, a csuklójukon, bokájukon. Luka bácsi ilyenkor dohog: "Egyszer még a csillárt is nyakukba akasztják". Volt, aki pórul járt, amikor valódi aranyperecet csatolt fel, és úgy ült ki a padra. Idegen vándorok villámsebesen megszabadították az illetőt a feltűnő smukktól. Van, aki tényleg egészségügyi sétát tesz errefelé, mert érszűkülete miatt gyakori sétát írt elő neki Klárika doktornő.

Egy-két év, és mi is a pad kemény magjához tartozunk majd. Bevonulunk Noé bárkájába, és bennünket tanulmányoznak majd könyörtelen szemű ifjak. Addig is jó pihenést kívánunk a pad mostani népének.

Lakótelepi őrjárat

pogonyi Lajos

Fogynak a lécek