Magyarország utcáin és terein nemzetiszocialisták menetelnek (és itt nem Bácsfi egyetemi hallgató "operettnyilasairól" beszélek, hogy a hozzáértő Csurka Istvánt idézzem ezúttal), zárt alakzatban, egyenruhában, nemzetiszocialista - náci és nyilas - jelképekkel, rohamsisakban. Egyik szónokuk a Hősök terén (ez a tér Budapesten van, nagy és fontos) azt mondta hagyományuknak megfelelően, hogy a csecsszopóknak se fognak irgalmazni. Ebben nem kételkedünk. Ha rajtuk múlik, sem az idegen fajúaknak, sem az idegenszívűeknek nem fognak irgalmazni, és előbb-utóbb a csecsemőkre is sor kerül.

A magyarországi neonácik és újnyilasok nem maradnak meg a mocskos és hülye eszméik alkotmány által védett hirdetésénél, hanem gondolataikat kreatívan alkalmazzák a gyakorlatban is. Karddal döfik át annak az embertársuknak, honfitársuknak, polgártársuknak a gyomrát, máját, lépét, aki a buszon fölhívja magára megkülönböztetett figyelmüket.

1945. május 8-án, 9-én állítólag legyőzték a fasizmust.

Csak azt mondhatjuk: nem eléggé.

Magyarország közjogi méltóságainak a helye a sebesült betegágya mellett van. Magyarország becsületes honpolgárainak helye pedig az antirasszista szerveződésekben van, és az utcán van az antirasszista, antifasiszta tüntetéseken, menetekben, nagygyűléseken. Magyarországon szegregáció van a népoktatásban. Aki nem járul hozzá, hogy ezt megszüntessék, a gyilkos nácik oldalán van. Legyen is ott, és nézzen szembe a magyarországi tisztességes emberek engesztelhetetlen haragjával.