Több mint 12 millió kényszermunkás világszerte
Az új jelentés címe „Globális összefogás a kényszermunka ellen”. Közel 10 millió embert zsákmányolnak ki kényszermunkában a magán szektorban. Mindebből feltehetőleg 2,4 millió egyben az emberkereskedelem áldozata is.
A jelentés közzéteszi az első becslést is az emberkereskedelemből származó haszonról: 32 milliárd dollár évente, vagyis 13.000 dollár haszon származik minden egyes kényszermunkás kizsákmányolásából.
„A kényszermunka a globalizáció árnyoldalát képviseli, megfosztja az embereket alapvető jogaiktól és méltóságuktól”, véli Somavia. “Ahhoz, hogy megvalósítsuk az igazságos globalizáció és méltányos munkát mindenkinek célkitűzéseit, elengedhetetlen, hogy eltöröljük a kényszermunkát. ”
A kiadvány aláhúzza, hogy a kényszermunka a világméretű probléma, amely minden régióban s mindenfajta gazdaság jelen van. 9,5 millió kényszermunkás dolgozik Ázsiában, ahol a legsúlyosabb a helyzet, 1,3 millióan Latin Amerikában ill. a Karib térségben, 660 ezren a szubszaharai Afrikában, 260 ezren a Közel-Keleten és Észak-Afrikában, 360 ezren a fejlett ipari országokban, 210 ezren pedig az átmeneti gazdaságokban estek a kényszermunka áldozataivá.
A kényszermunka többé-kevésbé megoszlik a nemek közt olyan ágazatokban, mint a mezőgazdaság, az építőipar, a téglagyártás vagy az illegális gyárak. A kényszerítésen alapuló kereskedelmi célú szexuális kizsákmányolás áldozatai azonban túlnyomó részben nők és lánygyerekek. Ráadásul a 18 év alatti gyerekek fokozottan veszélyeztetettek, a kényszermunka összes áldozatának 40-50 százalékát teszik ki.
Hozzávetőleg a kényszermunkások egyötöde egyben az emberkereskedelem áldozata is, vannak azonban fontos regionális különbségek. Ázsiában, Latin-Amerikában és a szubszaharai Afrikában az emberkereskedelemmel összefüggésben kényszermunkássá vált emberek száma kevesebb mint 20 százalékát teszi ki az összes kényszermunkás számának. A fejlett, az átmeneti, a közel-keleti, valamint az észak-afrikai országokban ez az arány több mint 75 százalék.
A kényszermunka még most is leginkább a fejlődő országokban található meg, ahol a régi rabszolgaság néha új formákban jelenik meg, például a feketegazdaságban. A kölcsöntartozás fejében történő kényszermunka gyakran sújtja a kisebbségeket, köztük bennszülötteket, akik régóta áldozatai a munkaerő-piaci diszkriminációnak, amely a szegénység ördögi körébe zárja őket, s ahonnan egyre nehezebb kiszakadniuk. Sok áldozat dolgozik távoli, elzárt helyeken, ahová a munkaügyi ellenőrök nehezen jutnak el.
A jelentés új megvilágításba helyezi a migráns munkavállalókat érintő kényszermunkát, amely főleg az illegális bevándorlókat sújtja gazdag és szegény célországokban egyaránt. Az olyan munkaerő-piaci helyzeteket is elemzi a jelentés, ahol a kényszermunka kialakulhat: ott, ahol nem megfelelő a munkaerőközvetítő cégek és az alvállalkozók kontrollja és gyenge a munkaügyi ellenőrzés.
A kényszerítés új formáinak kialakulása napjaink globalizált gazdaságában néhány kényes politikai kérdést is felvet. A versenyképesség megőrzése és a gyártási költségek csökkentése érdekében például erős a nyomás a munkaerő-piaci szabályozás liberalizálására.
„Ma is égető szükség van hatékony stratégiák kidolgozására a kényszermunka ellen. Ez egyszerre igényel hatékony igazságszolgáltatást és a kényszermunka strukturális gyökereinek feltárását, legyen az ez elavult mezőgazdasági rendszerben vagy a rosszul funkcionáló munkaerőpiacban” - mondta Somavia.
A kényszermunka eltörölhető, de csak akkor, ha a kormányok és nemzeti intézmények aktív politikát folytatnak, szigorúan betartatják a törvényeket, s erősen elkötelezettek arra, hogy megszüntessék emberi lényekkel való ilyen bánásmódot. A kiadvány pozitív példákat is bemutat, ahol egyes országok az ILO segítségével sikeresen harcolnak a kényszermunka ellen: erős törvényhozási és végrehajtási mechnizmusokat dolgoznak ki, a mélyben gyökerező okok ellen küzdve programokat fejlesztenek, s segítenek a kényszermunka áldozatainak abban, hogy újrakezdjék az életüket.
“A számok nem annyira nagyok, hogy lehetetlen lenne a kényszermunka eltörlése.” – jelentette ki Somavia. “Az ILO globális összefogást sürget a kényszermunka ellen, amely egyesítené a kormányokat, munkáltatói és munkavállalói szervezeteket, a szegénység megszüntetésével foglalkozó nemzetközi pénzügyi szervezeteket és fejlesztési intézményeket, valamint a civil társadalmat is, ide értve a kutatói és akadémiai intézeteket.”
