Panama-csatorna

A nagy erdőgazdaságok biztosítási ügyeire szakosodott londoni ForestRe cég nagyszabású tervet dolgozott ki a Panama-csatorna vidékének újraerdősítésére – írja a tekintélyes brit hetilap. – A szakemberek bebizonyították, hogy az erdők kipusztítása miatt a csatorna tönkremenetele várható. Ez a kilátás hatalmas cégeket fenyeget, amelyek ma is hajlandók biztosítást kötni a Panama-csatorna bezárása esetén fenyegető károk kockázatának mérséklésére. A ForestRe terve szerint több biztosító kötvénykibocsátásából fedeznék az erdősítési programot, és az érintett óriáscégek – mint a csatornán hatalmas mennyiségű árut szállító Wal-Mart vagy a nagy ázsiai autógyártók lennének a kötvény legnagyobb vásárlói.

A ForestRe elnöke, mellesleg a londoni bankvilág tekintélyes tagja, csak az első lépésnek tekinti a Panama-csatorna üzleti alapú megmentését. Úgy gondolja: a tiszta víz vagy a jó klíma olyan „szolgáltatás”, amelynek garantálása kiváló befektetés lehet.

Számok, értékek

A környezet értékét pontos számítások alapján, pénzben is ki kell fejezni ahhoz, hogy a piaci szereplők tudják, miről beszélnek. Ebben az utóbbi időben komoly előrelépések történtek. A nemrég közzétett Millennium Ecosystem Assessment vagy a „Valuing Ecosystem Services” című jelentés komoly kísérletet tesz az ököszisztéma különböző elemei által ellátott funkciók feltárására és értékelésére. A Világbank pedig két 2004 végi jelentésében összefoglalta a környezeti költségek és hasznok értékelésére máris rendelkezésünkre álló technikákat.

Mielőtt késő lenne

Az eddigi nagy környezetvédő projektek közös jelemzője, hogy súlyos anyagi áldozatok árán sokkal súlyosabb bajokat tudtak megelőzni a piaci szereplők.

A fordulópontot az Economist összefoglalója szerint New York város 1997-es óriási vízbázis-projektje jelentette. A számítások szerint a szennyezés folytatása esetén a megapolisz rövid időn belül 4-6 milliárd dolláros víztisztisztító beruházásra kényszerült volna, amelynek éves fenntartási költségét is 250 millió dollárra becsülték. Ennél sokkal olcsóbb volt még időben előteremteni a New York legfőbb vízbázisát jelentő Catskill-hegység megmentésére szolgáló forrásokat. Így 250 millió dollárba került a környezetvédő célú földvásárlás, és további 100 milliót fizetnek évente a vízbázis környékén tevékenykedő farmereknek a vízkímélő gazdálkodás bevezetésére és fenntartására.

Hasonló sikeres projektek zajlottak a dél-afrikai Fokváros, az ecuadori Quito, a salvadori Yamabal vízbázisának megmentése érdekében, valamint Srí Lankán, Ugandában, Costa Ricában.

"Külhatások" és "green check"

A gazdasági tevékenység "külhatásokkal" (externáliákkal) jár. Ezek a gazdasági döntéseink által okozott következmények, amelyeknek költségeit nem mi magunk álljuk. A külhatásokkal kapcsolatban az érintettek első, tipikus reakciója, hogy betiltják a szennyező, másokat károsító tevékenységet. Ez azonban ritkán hatásos. Sokkal jobb eredményeket mutatnak a különböző szennyezési jogokra (szén-dioxid-kibocsátási jog, halászati jog, talajkárosítási jog stb.) kialakult piacok.

Az energiapiaci tekintélynek számító Platts februárban már a szennyezési jogok piacának áralakulását követő hírlevelet is indított idén, Emissions Daily címmel.

Hasonlóan érdekes fejlemény, hogy a világ legnagyobb bankjai közül tíz két évvel ezelőtt egyezményben vállalta, hogy közösen kidolgozott elvek ("Equator Principles") betartását követelik meg az általuk finanszírozott projektektől. (Eddig 29 pénzügyi intézmény csatlakozott.)

Az ilyen elvekkel kapcsolatban természetesen felmerülhet a gyanú, hogy nincs szó egyébről, mint a vállalhatatlan gyakorlat "zöldremosásáról". A kezdeményezésben részt vevő ABN AMRO bank 2004. évi "fenntarthatósági jelentésében" mindenesetre megvizsgálta 16 projekt sorsát azok közül, amelyeket az Equator Principles alapján bíráltak el. Ezek közül egyet elutasítottak, négy "átment" a vizsgán,a többinél pedig a projekt jelentős módosítása volt a kölcsön nyújtásának feltétele.

(forrás: The Economist)