Köd utána?
Baumgartner Zsolt majdnem kijárta az autóversenyző-iskolát: három éve érkezett a hőn áhított Forma-1 előszobájába, azaz a Forma-3000-be, ott azonban nem sikerült maradandót alkotnia, futamgyőzelem nélkül maradt. (Ellentétben azokkal az F-1-es társaival - Friesacher, Pantano, Kiesa, Liuzzi -, akiknek sikerült nyerniük.) Zsoltra bélyeget sütöttek, mondván, hogy 1. nem elég gyors, 2. nem elég agresszív. Azt is pedzegetik, természetesen utólag, hogy szerencsésebb lett volna, ha hosszabb a tanulóidő, ám 2003. augusztus 22-én Ralph Firman mogyoródi balesete váratlanul megnyitotta számára az elitkategória kapuit: a lehetőséget hiba lett volna kihasználatlanul hagyni. A magát összetörő Firman történetesen Jordan-pilóta volt, Baumgartner pedig ennél az istállónál tesztelgetett: szinte kínálta magát, hogy a magyar sofőr kapjon beugrási lehetőséget.
Kínálta magát, ám ez nem volt ennyire egyszerű. Indulásának elsődleges akadálya F-1-es szuperlicencének hiánya volt. Itt lépett a képbe Frank Tamás, aki egyébként már régen képben volt, csak nem úgy... Frankról annyit feltétlenül tudni kell, hogy a Hungaroring Sport Rt. alelnöke, az Ostermann Kft.-n keresztül kezében tartja a magyar futam jegyértékesítését, az idén bemutatkozó Török Nagydíj vezérkarának hivatalos tanácsadója, ám ami a felsoroltaknál sokkal, de sokkal fontosabb: Bernie Ecclestone-nak - eposzi jelzővel a "Forma-1 mindenható urának" - a bizalmasa, ezáltal a száguldó cirkusz "belső magjának" tagja. Ez komoly elismerés, amit nem sokan mondhatnak el magukról. Ecclestone igencsak ad Frank véleményére; plasztikusabban ezt úgy fogalmazta meg az egyik külföldi kolléga, hogy ő Bernie kezén az egyik ujj.
Menedzserként akkor már - 2003 nyarán - jó ideje egyengette Zsolt karrierjét. Ő segédkezett annak a szerződésnek az előkészítésében is, amely (természetesen nem ingyen) lehetővé tette a Forma-1-es teszteléseket, és - a személyes barátság okán - ő kezdte győzködni Ecclestone-t arról, hogy védence a Magyar Nagydíjra megkaphassa azt a bizonyos szuperlicencet, ha már úgy alakultak a dolgok, ahogy. Az alapfeltételt - háromszáz kilométernyi F-1-es körözést - Zsolt már teljesítette, így Ecclestone bólintott; hasonlóképpen tett Max Mosley, a Nemzetközi Automobil Szövetség elnöke, továbbá két befolyásos csapatfőnök, Frank Williams és Jean Todt is.
A szombat délelőttöt még az F-3000-es kocsi volánja mögött töltő Baumgartner délután már egy Jordanben találta magát; a versenyen a 35. körig legényesen helytállt, akkor motorhiba miatt feladni kényszerült a futamot. Firman a következő, Olasz Nagydíjra sem épült fel, legalábbis Sid Watkins, a Forma-1 "főorvosa" szerint nem, így aztán Zsolt Monzában is indulhatott, ahol tizenegyedikként ért célba.
Lesz-e folytatás? - ez a kérdés tartotta lázban a "2004-re virradó" télen a fél országot. Szó volt állami szerepvállalásról; képbe került a Jordan és a Minardi is; röpködtek a találgatások a "bevásárláshoz" szükséges összegekről, végül merész szponzoroknak és az édesapának, Baumgartner Antalnak köszönhetően összegyűlt az a pénz, amelyet be kellett fizetni az F-1 leggyengébb istállójának - a csapattagságért cserébe. Soha el nem ismerten, be nem vallottan - elvégre üzleti titok is létezik a világon - ez az öszszeg hatmillió dollár volt, amit a végén, állítólag, sikerült ötmillióra lealkudni. A többit tudjuk: Zsolt valamennyi futamon indult, az egyiken - az indianapolisin - nyolcadikként pontot szerzett: ez volt a Minardi egyetlen pontja 2004-ben.
Hanem közeledett az év vége, és ismételten megkezdődtek a találgatások Baumgartner F-1-es jövőjével kapcsolatban. Egyszer talán azt is megtudjuk, hogy ki haragudott meg a másikra; a felek mindenesetre "kifelé" elegánsan hallgatnak. Az viszont tény, hogy az ősszel kettévált Frank Tamás és a Baumgartner Team útja. Hallatszottak hangok, hogy az apa már nem gondolta feltétlenül fontosnak az együttműködést a menedzserrel; az is afféle nyílt titok, hogy Frank - egyik tévényilatkozata miatt - megneheztelt Zsoltra: a versenyző azt mondta, inkább lenne tesztpilóta egy nagyobb csapatnál (mondjuk, a Toyotánál), mint többszörös lekörözésre ítélt versenyző a harmatgyenge Minardinál. Erre érdekes módon nem az istállónál sértődtek meg; a szponzorok gondolták úgy, hogy talán szerencsésebb lett volna hallgatni. Frank is így vélte, ám Zsolt, állítólag, azt mondta neki, hogy mindent az édesapjának köszönhet, ezért nem kíván, úgymond, szembemenni vele. Az osztrák, magyar (Friesacher, Baumgartner) duóban gondolkodó, közös szponzorhátteret megálmodó Frank mindenesetre bemutatott egy a Minardihoz szóló szerződéstervezetet, de az nem kellett a Baumgartner Teamnek, amely inkább menedzsert váltott. Alighanem hibás döntés volt; Rick Gorne csak ígérgetett, de konkrétummal máig nem szolgált.
Lapunk több alkalommal is igyekezett megszólaltatni a két felet, ám az egyik oldal csak a "sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom" semmiséggel szolgált, a másik pedig azzal biztatott, hogy jelentkezik, amint lesz miért. Így aztán senki sem erősítette meg azt az információt, hogy Baumgartner Antal - újabb befektetők hiányában - nem kívánt további százmilliókat áldozni a biztosan uralt utolsó előtti pozícióért meg a lekörözésekért, miként azt sem tudtuk meg, hogy Frank Tamás végképp lemondott-e Zsoltról, vagy csak egy évig neheztel rá. Tény, hogy Paul Stoddart, a Minardi csapatfőnöke elégedett volt Baumgartner tavalyi teljesítményével, megbízható versenyzőnek tartja, és talán kevesebb pénzért is szerződtette volna, mint amennyit végül Albers és Friesacher fizetett. (Ezen a ponton nem árt rögzíteni, hogy nem csupán a kiscsapatok - Jordan, Minardi - pilótáinak kell magukat bevásárolniuk; a nagyságrenddel jobb körülmények között működő Red Bull Racingnél versenyző Klient és Liuzzit is szponzorok sora támogatja, és még a sokat látott Coulthard is kénytelen volt eredményességi szerződést kötni, miközben magamagát finanszírozza...)
Információink szerint Baumgartner Zsolt az idén tavasszal, a legeslegutolsó pillanatban meghosszabbította volna Minardi-tagságát, csakhogy elkésett kicsit. A Friesacherrel kötött szerződés aláírása alkalmából összehívott sajtótájékoztatón Paul Stoddart az ott tartózkodó magyaroknak elmondta: az előző nap Zsolt felhívta őt, hogy mégis beülne az autóba, ám az ausztrál akkor már azt mondta, hogy túl sokáig tartott a hezitálás.
Itt tartunk most: Zsolt tanul és fitten tartja magát. Látva a vasárnapi, barcelonai rajtrácsról moccanni sem képes két Minardit, talán nem is baj, hogy így alakult. Bizonyára még megértőbbek lennénk, ha bizonyosan tudnánk, mi minden történt a színfalak mögött.
