Nálunk ez az első kettő

A dolog tényleg oda süllyedt, ahol még soha nem volt. A ferencvárosi pályán a bajnokság első és második helyezettje találkozott - azt semmiképp sem írhatom, hogy játszott -, s egy kollégám újságot olvasott az első félidőben, de szerintem a néhány soros hirdetéseket is aprólékosan végigböngészte, nehogy fel kelljen tekintenie.

Legközelebb a Thibault családot viszi magával, ha hazai "mérkőzésre" megy, az tovább tart...

Most sem maradt le az égvilágon semmiről. Miként azok a pályatársaim sem, akik a szerkesztőségben - egytől egyig - azzal fogadtak: "Ezt húsz percnél hosszabb ideig egyszerűen képtelenség nézni." És persze kikapcsolták a televíziót. Friss Róbert szerkesztő barátom pedig már-már kondoleált nekem: "Húsz-harminc éve hallatlanul irigyeltem mindenkit, aki abból élt, hogy NB I-es meccsekre járt, és a futballról írt. Ma nincs az a pénz, amiért cserélnék velük..."

Nem csodálom.

Amit vasárnap déltájban az FTC és a Debrecen labdarúgás címén előadott, az maga volna a szégyen, már, ha ennek a ki, tudja, minek bármiféle köze lenne a sportághoz. A DVSC egyébként anynyit nyújtott, amennyit Budapesten szokott, azaz - minimális kockázatot sem vállalva - rendszerint tíz játékost sorakoztatott fel a saját térfelén, és őrizte a semmit. Ha csak valamivel jobb ellenfele van, ezzel a felfogással simán kikap, de László Csaba tréner mai Ferencvárosa még a tegnapinál is roszszabb. Így aztán - hiszik vagy sem - inkább a Debrecennek voltak lehetőségei, de négyből három egészen szomorú véget ért. Böőr a 28. percben jó lövéssel tornáztatta meg Szűcsöt - ez a kakukktojás -, később viszont hiába ugratta ki Kisst, a hátvéd a zöld-fehérek tizenhatosán belül úgy rúgott a labdába, akár egy hároméves gyerek. De ő legalább valahogyan elgurított a gólvonal felé. Mert a második félidőben előbb Madar, majd Bogdanovics vezethette kapura a labdát, ám egyikük sem tudta rendesen befejezni az akciót, mert mindketten kínos lassúsággal jutottak el a félvonaltól a tizenhatosig. Jó, Madart még belátható távolságból kezdték üldözni a védők, ám Bogdanovicsnak a legcsekélyebb mentsége sincs, hiszen úgy indulhatott el a jobb oldalon, hogy tőle balra - vagy húszméternyire - Vukmir szörnyen "beragadt". De nem ment ez így se...

Nem tudom, figyelték-e, az első esemény az első fél órához közeledve zajlott. Aztán valamelyest javult az arány: összességében huszonkét és fél percenként történt valami. Ezzel együtt felejtsük el azt a megállapítást, hogy "sokáig nem adódott feljegyeznivaló", mert a továbbiakban akkor szóljunk, ha adódik.

Kollégám kezéből a meglepetéstől kiesne Martin du Gard két kötete...

FTC-DEBRECEN

0-0

Üllői út, 7298 néző. Jv.: Kassai.

FTC: Szűcs - Vukmir, Gyepes, Botis - Takács (Penksa, 86.), Rósa, Balog (Bajevszki 63.), Lipcsei, Huszti - Bartha (Vagner, 76.), Sowunmi.

Debrecen: Csernyánszki - Kiss, Komlósi, Éger, László - Dombi (Madar, 18.), Sándor, Habi, Böőr (Hegedűs 59.), Halmosi - Kerekes (Bogdanovics, 73.).

Elöl Sándor és Gyepes, hátul az érdeklõdõk
Elöl Sándor és Gyepes, hátul az érdeklõdõk
Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.