Ha minket kérdeznek: plusz!
Különösen figyelemre méltónak tartjuk, hogy a szerző, bár a háborúk és az erőszak égető problémáinak megoldásáért tett erőfeszítései vélhetően egész embert kívánnak, időt szakított arra, hogy a Békejelen tapasztaltak leírásán túlmenő, a mozgalomban részt vevő önkéntesek valós indítékait is feltáró, alapos elemzést készítsen.
A Humanista Mozgalom 35 éve alakult, és ma az öt földrész mindegyikén különböző társadalmi, kulturális és vallási háttérrel rendelkező önkéntesek segítségével folytatja és fejleszti tevékenységeit. Ahogy arra a mozgalom alapítója 30 éves fennállásunk ünnepén felhívta a figyelmet, bátran kijelenthetjük, hogy a humanisták kudarcot vallottak, amennyiben az általuk képviselt értékek (az ember mint központi érték, az erőszak- és megkülönböztetésmentesség, a kulturális és személyes sokszínűség, a gondolatok és hitek szabadsága, s a tudás fejlődése) nem valósultak meg. Az a tény, hogy ma ezek az ideálok láthatóan semmilyen befolyással nincsenek az események irányára, betudható azoknak a hibáknak és hiányosságoknak, amelyeknek egy részére a cikk szerzője felhívja a figyelmet.
A kritikát megfontoljuk, az egyszerű nemtetszést pedig elfogadjuk. Néhány alapvető kérdésben azonban jelentős eltérést tapasztalunk a szerző és a humanisták kiindulási pontja között. Az új humanizmus nem kommunizmus, ezért a szerzőtől eltérően nem tudunk azonosulni azzal a marxizmusból ismert nézőponttal, mely az embereket fogyasztási szokásaik s a termelésben elfoglalt helyük alapján határozza meg. (Lásd: "gyorsétteremben falatozók" és "multinacionális cégek középszintű alkalmazottai".) Hasonlóképpen távol áll tőlünk az a szemlélet, mely szerint a béke- és más mozgalmaknak egy bizonyos többségi mintába vagy valamilyen civil hagyományba illeszkedve kell működniük, ellenkező esetben a gyanúkeltés eszközeivel kell őket marginalizálni. (Lásd: "politikai szekta".) A mi társadalomkritikánknak - bár egyértelműen különbséget tudunk tenni humanista és antihumanista nézetek és cselekedetek között - nem része emberek és csoportok megvetése (vö.: "idősebb jóhiszemű társadalmi csellengők", "morális, egzisztenciális, mozgalmi lecsúszás határán állók", "a mindenben középre igazodók" stb.). Mi azért dolgozunk az erőszakra épülő társadalmi berendezkedések átalakításán, mert mindennapi tapasztalataink szerint ez a rendszer (melynek - valóban - mi magunk is részei vagyunk) az általunk csodálatosnak tartott emberi lény - minden emberi lény - szabadságát, élethez való jogát és fejlődésének lehetőségét korlátozza. Éppen itt van egy nagyon fontos eltérés a kommunizmustól: a humanisták számára bármiféle társadalmi szerveződés lényege az egyén, az emberi lény, nem pedig az állam.
Bár ilyen mérvű értékrendbeli különbségek esetén a párbeszéd lehetősége igen korlátozott, röviden kitérünk a cikk egyik alapvető tévedésére. A Humanista Mozgalomból nem lett és nem is lesz Humanista Párt. A mozgalomban világszerte részt vevő mintegy egymillió aktivistából körülbelül 30 ezer tevékenykedik a humanisták politikai szervezetében. Számunkra egyértelmű, hogy szükség van a humanizmus értékeinek és politikai javaslatainak (közvetlen, részvételi demokrácia, a képviselők visszahívhatósága, az oktatás és az egészségügy elsőrendűsége) politikai képviseletére is. Sajnálatosnak tartjuk, hogy politikai részvételünkért nekünk kell mentegetőznünk, nem pedig azoknak, akik a politikát lejáratták.
A humanisták nem ódzkodnak attól, hogy részvételi lehetőséget adjanak azoknak a tiniknek, idősebb csellengőknek, internetezőknek, diszkóba járóknak és multinacionális cégeknél dolgozóknak, akik szükségét érzik, hogy szakértelemmel vagy anélkül tegyenek valamit környezetük emberibbé válásáért. Honlap-jainkon olvasható konk-rét javaslatainkkal össz-hangban kezdeményezzük és támogatjuk az aktív részvételt a közügyekben, azokon a szociális, kulturális és politikai területeken, melyeken hagyományosan a legtöbb embert inkompetensnek tekintik. Bizakodással szemléljük és üdvözöljük azokat a hibákat, melyeket a társadalmi tevékenység és a személyes fejlődés új útjait keresők elkövetnek. Nem zárjuk ki tökéletlen tagjainkat, nem oszlatjuk fel magunkat félkész, kusza üzenetű és vitatott békedemonstrációk után sem. Inkább megpróbálunk egy még jobb Békejelet csinálni jövőre.
Jelenleg nem sok jel utal arra, hogy bárki megtalálta volna a biztos megoldást arra az egyre mélyülő globális válsághelyzetre, mely a természeti és társadalmi környezet pusztulását okozza. Különösen nagy a hiány olyan javaslatokban, amelyek eligazítanák az egyént azt illetően, hogy milyen jelentősége és értelme lehet mindennapi cselekedeteinek.
Elképzelhető, hogy Csapody Tamás gyanúja megalapozott. Addig is, amíg ezt a történelem eldönti, mi kitartunk a legjobb emberi törekvésekbe és az új nemzedék érzékenységébe vetett hitünk mellett, örülünk a béke- és egyéb mozgalmak és az ezekben részt vevő emberek sokszínűségének, figyelünk a jó példákra, próbálkozunk és hibázunk.
A szerző a Humanista Mozgalom aktivistája
