Az elsősorban a gazdaság "kifehérítését" és az adóbevételek növelését is célzó száz lépés programjának eddig megismert fejezetei megosztják a szakértőket.

Politológiai megközelítésből 2002-re vezethetők vissza a terv előzményei. Debreczeni József szerint a Fidesz a ciklus végén a végsőkig elment az osztogatásban. A Medgyessy-kormány korrekció helyett "a lovak közé dobta a gyeplőt", szakítva azzal a gyakorlattal, amely szerint a ciklus első felében a kormány megszorít, és a stabilizáció után kezd osztogatni. A korrekció csak tavaly, a pénzügyminiszter-cserével kezdődött, véli a politológus, miáltal Gyurcsány Ferencnek "fordított ciklus jutott": most neki kellene meghúznia a gyeplőt. Ebben a kényszerhelyzetben (illetve a "dumakormány" Fidesz-szlogen cáfolataként) indult be az intézkedésdömping, amelynek céljaival az elemző egyetért. Politikailag viszont kockázatosnak tartja, hogy egy évvel a választások előtt az emberek anyagi viszonyait "piszkálják". A borravaló megadóztatásával például nemcsak a pincér, hanem a vendég is úgy érezheti: megsarcolják.

Szociálpolitikusként Ferge Zsu-zsa azt emeli ki: ilyen jelentős kérdésekben elengedhetetlen a nyilvánosság. A szakmai egyeztetéseket, a vitákat nem lehet megspórolni. Szerinte ahhoz nem fér kétség, hogy változásokra van szükség az egészségügyben és a segélyezési rendszerben. Az is támogatandó, hogy a miniszterelnök szeretné kifehéríteni a gazdaságot. Hatáselemzésbe ugyanakkor a részletek ismerete nélkül nem bonyolódna Ferge. Attól azonban így is tart, hogy ha mindenki olyan szolgáltatásokat kap, amilyeneket meg tud fizetni, az egészségügyben ugyanolyan mértékű szegregáció alakulhat ki, mint az oktatásban.

Fiskális vonatkozásban a program - minden gyengesége ellenére - komoly előrelépésnek tekinthető az előző ciklusban kezdődött ígérgetéses politizáláshoz képest - mondja Petschnig Mária Zita, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa. Ahhoz képest viszont, hogy mekkora gondok vannak a gazdaságban, a száz lépés nem sok. Ha pedig eredményesek lesznek a gazdaság kifehérítésére irányuló intézkedések, akkor némi árfelhajtó hatásuk is lehet, mivel a vállalkozóknak lehetőségük lesz a növekvő bérköltségek áthárítására. Ellenkező esetben viszont a szigorítás csökkentheti a profitot az építőiparban.

Közgazdászként vizsgálva Palócz Éva, a Kopint-Datorg igazgatóhelyettese nem zárja ki, hogy pusztán reklámfogásról van szó, bár hozzáteszi: keveset tudunk még a konkrét lépésekről. Amúgy az alapgondolattal egyetért, hiszen a gazdaság kifehérítése nemcsak az államkaszszának fontos, de a társadalom egészének is. - Ha tudnak valamit tenni, az jótékony hatású lehet, bár a jogszabályok eddig is megvoltak, a rendszer mégsem működött megfelelően - mondja. Palócz Éva szerint, ha a kormány komolyan gondolja a feketemunka elleni fellépést, akkor azt a nagyvállalatoknál, nem pedig a kicsiknél kellene kezdenie. A borravaló megadóztatását nem tartja szerencsésnek: kevés adóbevételt hoz, miközben a borravalót pluszszolgáltatási díjjá teszi, jóllehet az valójában a jó kiszolgálás elismerése.

Szociológiai szemszögből a száz lépésre Tamás Pál egy modernizációs program meghirdetésének kísérleteként tekint. A tervnek szerinte választástechnikai okai is vannak: az üzenet az, hogy "van lelkesítő programunk", amely azonban összefüggően nem számon kérhető. Az idén csak néhány lépés lesz megvalósítható, a jövő évi kampányban pedig az egész "elfelejthető", vagy (attól függ...) akár egy társadalompolitikai reform kezdeteként is eladható. Szóval: tehetséges kommunikációs akció ez, amelyik legalább annyira szól a költségvetés helyzetét kritizáló EU-nak, mint a választóknak - összegezte Tamás Pál.