"Kikényszerített" tragédia
Valószínűleg másodpercek alatt történt az egész. A hajó tőkesúlya hirtelen levált, a vitorlás felborult. A hatfős legénység a vízbe esett. A mezőny viszonylag együtt volt, mindenki azonnal a bajbajutottak segítségére sietett.
A mentést a rossz látási viszonyok, a szél, a nagy hullámok meglehetősen nehezítették. Három vitorlázót találtak meg először, majd további két társukat is sikerült kiemelni. Harminc percet töltöttek a tizenhét fokos tengerben, van, aki úgy emlékszik, talán már csak percekig bírta volna. A hatodik hajós a vízbe esése után negyedórával már nem adott életjelt. A holttestét csak másnap reggel találták meg Murter-sziget partjainál. Talán soha nem fog egyértelműen kiderülni, fulladás vagy infarktus okozta-e közvetlenül Budavári Vilmos halálát, valószínűleg mind a hideg víz, mind a stressz hozzájárult.
A többieknek pedig óriási szerencséjük volt. A mentésben részt vevők közül valaki úgy mesélte, amíg él, újra és újra hallani fogja, milyen kétségbeesetten kiabálta egyik vízbe esett hajóstársa, hogy húzzatok ki, ne hagyjatok itt meghalni.
A magyar vitorlázó halála nagy port vert fel, napokig címlapon szerepelt mind a magyar, mind a horvát sajtóban. Internetes fórumokon topikok nyíltak, a baleset okait sokan boncolgatják, beszédtéma maradt. Benne van az is a levegőben, hogy egy ilyen tragédia sajnos már várható volt.
Végigolvasva szinte mindent, ami itthon és Horvátországban a balesetről megjelent, valamint háttérbeszélgetéseket folytatva szakértőkkel, vitorlázókkal, úgy tűnik, ezer fontos és apró körülmény, valamint véletlen adódott össze egyfajta "kikényszerített" tragédiává.
Az első híradások konstrukciós hibákról szóltak, azaz a hajót hibáztatták a történtekért. A Bavaria Match 42-es hajók 2004 januárjában kerültek piacra, becslések szerint 140 darab lehet belőlük vízen Európában. Könnyített versenyhajókról van szó, amelyek testéből 200 kilót "kivettek", hogy gyorsabban menjenek.
A mostani Mira Mare Kupán részt vett hajókat átvizsgálva kiderült, hogy nem csak a felborult vitorlással volt gond, további hétnél találtak szerkezeti károsodást a tőkesúly környékén. A magyar versenyzők más problémákról is beszámoltak, volt hajó, amelynek egyszerűen szétesett a kormánya, valahol valakik valószínűleg nem húzták meg jól a csavarokat. Menjünk tehát még előrébb. Egy vadonatúj, három magyar üzletember és vitorlázó tulajdonában lévő, húsz hajóból álló flottáról van szó. A hajókat a Bavaria gyárból - Európa második legnagyobb hajógyára - közúton szállították Koperbe, ott a gyár szerelői rakták össze azokat, majd horvát és magyar kormányosok vitték a flottát már a tengeren az anyakikötőbe, Biográdba. A Mira Mare Kupa volt az első verseny, amelyre a húsz hajóból tizenhármat kibéreltek.
Az egyelőre visszahívott Match 42-eseket valószínűleg komoly műszaki vizsgálatoknak vetik alá, hogy kiderüljön, valóban tervezési, gyártási hibáról van-e szó, illetve történt-e az összeszerelésüknél is hanyagság. Match 42-esek az elmúlt egy évben több európai versenyen indultak, jelentős balesetet nem szenvedtek. Nem kizárt, hogy a technikai problémák éppen ilyen extrém körülmények között jöttek csak elő; ilyen extrém körülménynek bizonyult a cirkálás a 40 csomós jugóban. És akkor elérkeztünk a kikényszerített tragédia másik, igen fontos eleméhez.
Ma Horvátországban bizonyos formai követelményeknek eleget téve gyakorlatilag bárki rendezhet vitorlásversenyt, azt, hogy van-e hozzá szakmai képesítése, van-e vitorlázós tudása, tapasztalata, senki nem kérdezi. Említésre méltó magyar verseny évente hat-nyolc zajlik a horvát Adrián. Amíg a Balatonon egyértelmű kritériumai vannak egy vitorlásversenynek, a tengeren mostanra eléggé összekeveredett a versenyzés, a bulizás, a céges csapatépítés. A tengeren igen gyakran képzetlen vitorlázókat vagy teljesen amatőröket kényszerítenek valódi, olykor extrém, embert próbáló versenykörülmények közé.
Nem ez volt az első baleset. Sőt, éppen a Mira Mare Kupák híresültek el arról, hogy valami mindig történik, többször törtek már össze hajók; nem túlzás kimondani, eddig csak a szerencsén múlott, hogy senkinek nem esett baja. Az első igazi figyelmeztetés mégis a tavaly őszi (FMC) magyar menedzserregatta volt. Ott húsz-huszonöt csomós szélben, egy pályaversenyen akadt össze két vitorlás árboca, az egyik leszakadt, és ráesett a legénység egyik tagjának combjára. Az orvosok később neki is csak azt mondták: nagy szerencséje volt. Valószínűleg néhány milliméteren múlt az élete.
A legfőbb kérdés már akkor felmerült: hol a kockázatvállalás határa?
Mit nevezünk vitorlásversenynek, ki vehet részt egy igazi versenyen, milyen időjárási viszonyok között mehetnek ki a vízre a bulivitorlázók, és mikor nem szégyen egy kikötőben maradniuk?
A vitorlázás technikai sport, tehát valóban nagyon fontos a hajó minősége. De csapatsport is, hiába áll a kormánynál egy profi vitorlázó, ha a legénysége amatőr, bizonyos szélviszonyok felett és helyzetekben egyedül biztosan nem boldogul. Nem tud egymaga irányítani, a többi hajót figyelni, és navigálni, mire elmagyarázza, hogy kinek melyik kötelet hogyan kéne húzni, megtörténik a baj.
Lehet, hogy a Bavaria Match 42-esek paramétereit a túlzott gyorsaságra törekvés miatt elhibázták a tervezők. Ám 40 csomós szembeszélben és sötétben túlélési gyakorlatot tartani velük nem kisebb felelősség. Azaz felelőtlenség. Voltak kapitányok, akik a versenyvezetőség ellenében úgy döntöttek, nem folytatják tovább a futamot. Kiálltak. Úgy gondolták, nem ér annyit az egész, hogy a hajó, de legfőképp a legénység biztonságát kockáztassák.
Sokszor éri vád a horvátokat, hogy túl könnyű tengeri hajóvezetői engedélyt szerezni náluk - az egyszerű elméleti vizsgán nem derül ki, hogy az illető valójában mennyire ért a vitorlázáshoz. A horvát kapitányok csodálkozva néznek, amikor ezzel szembesítik őket. Azt szokták mondani: hiszen természetes, hogy csak az megy ki a tengerre, aki tisztában van azzal, mit tud, és mire képes a hajója.
