Titkok és kényszerek
Ha a Közbeszerzési Döntőbizottság helybenhagyja az első eredményt, akkor a Trifolium Kft. megépítheti az általa elképzelt tárlatot. Lévén május, igencsak igyekeznie kell, hogy az október eleji határidőig be is tudja fejezni a munkát. Ha eredménytelennek nyilvánítják a tendert, akkor új közbeszerzési eljárást ír ki a Magyar Nemzeti Múzeum. Ebben az esetben idén aligha lesz kiállításmegnyitó.
Röviden összefoglalva ennyi a mai döntés tétje. Az ide vezető út azonban ennél lényegesen hoszszabb volt. A tavaly áprilisi megnyitó előtt az intézménynek még a helyét vitatták; később - voltaképp máig nem szűnő - vita indult az épület megvalósulásáról. Kritika érte a használaton kívül álló zsinagóga pontos műemléki rekonstrukcióját csakúgy, mint az épületegyüttest övező falat vagy a túl kicsinek minősített kiállítóteret. Ennél jóval kevesebb szó esett viszont arról, tulajdonképpen milyen tárlat kerül majd a Páva utcába. Hiszen nemcsak a múzeumépület készült el anélkül, hogy az állandó kiállítás koncepciója ismert lett volna, hanem a látványtervre és a megvalósításra szóló közbeszerzési pályázatot is úgy írták ki, hogy csak az úgynevezett történeti forgatókönyv volt készen.
Hiába követelték egyes szakemberek már a kezdetektől, hogy az állandó kiállítás a lehető legszélesebb nyilvánosság előtt készüljön, a titkolózás szinte az első perctől végigkísérte a munkát. 2002 augusztusában - még az építkezés megkezdése előtt - alakult meg az a történeti munkabizottság, amelynek egyetlen ülésén a szigorú titoktartás volt a legfőbb téma. Ugyancsak titoktartási nyilatkozatot írattak alá az előkészítésben részt vevő öszszes szakértővel.
Eközben persze felépült a múzeum. Mivel világossá vált, hogy a nyitásra nem lesz állandó kiállítás, tavaly áprilisra megszületett az Auschwitz album köré szervezett megrázó bemutató. Júliusban a Nemzeti Múzeumon belül - Molnár Judit vezetésével - létrejött egy programiroda, amely egy ízben nyilvános vitát is rendezett a Kádár Gábor és Vági Zoltán által elkészített történeti forgatókönyvről. Egyes hírek szerint néhány héttel ezelőtt a kiállítási forgatókönyv is megszületett. Ehhez képest korainak, az előkészítés fél évéhez viszonyítva viszont későinek tűnik, hogy a megvalósítási tendert december 29-én írták ki. A pályázók összesen két hónapot dolgozhattak. Abból három hetet a konkrét terveken.
Bár az általános titoktartásra való tekintettel senki sem nyilatkozik, háttérbeszélgetésekből világos, hogy a küszöbönálló építés dacára ma még alapvető kérdésekről - például a feldolgozandó történelmi időszak hoszszáról - is vita folyik. Többen azon álláspontjuk mellett is kitartanak, hogy a forgatókönyv ismeretében nemzetközi tervpályázatot kellett volna kiírni a látványtervre, utána jöhetett volna a megvalósítási tender. Ennek fényében különösen abszurdnak mondható az a polémia, amely a közbeszerzés eredményének kihirdetése óta zajlik.
A tenderen két cég indult - a nemzetközileg jól ismert angol pályázót ugyanis formai okok miatt kizárták. Egyikük az 1994-es holokauszt- és a 2004-es Auschwitz-kiállítást jegyző Mafilm Szcenika és vele Rajk László építész, a másik a kereskedelmi kiállítások kivitelezésében nemzetközi hírnévnek örvendő Trifolium Kft. vezette csoport. A Mafilm Szcenika még a Trifolium győzelmének bejelentése előtt benyújtotta jogorvoslati kérelmét; e kifogásokról mond ma ítéletet a döntőbizottság.
Titoktartás ide vagy oda, azért a sajtóban meglehetősen pontos részletek jelentek meg a vitás kérdésekről. Sok szó esik például a pénzről. A minisztérium korábbi közleményéből mindkét pályázó sejthette: a programiroda százmilliós nagyságrendű költségvetésén felül körülbelül félmilliárd forintot szán a tárca a kiállítás megvalósítására. Rajkék két tervet készítettek: a kiállítási tér megnagyobbítására vonatkozó ötlet a hírek szerint ellenük hangolta a minisztériumot, hiszen senki sem örült volna az egy éve átadott épület átszabásának. A Trifolium első árajánlata mindkét változatnál drágább volt, később azonban az ártárgyalások során - a műszaki elemek mennyiségének csökkentése árán - "aláígértek" a Mafilm Szcenikának.
A vita második csomópontja a kompetencia. A múzeumi szakma eleve megkérdőjelezni látszik a Trifolium hozzáértését, kéjjel említve, hogy referenciáik között például egy MSZP-kongresszus installációja szerepel. Amire Tóth László ügyvezető igazgató vastag könyvet vesz elő: benne a velük dolgozó Narmer Építészeti Stúdió elvégzett munkái, többek között a Nemzeti Múzeum igen sikeres régészeti állandó kiállításának belsőépítészeti kialakítása.
A nagyközönség szempontjából alighanem a vita harmadik csapása lenne a legfontosabb: a minőség kérdése. Erről azonban e pillanatban csak annyit tudni, hogy valaki, aki látta a látványterveket, azt mondja, a Trifoliumé hatásvadász, olyan, mintha a Terror Háza paródiája lenne, Rajkék rajzaiba viszont nehéz belelátni, milyen is lenne a megvalósult mű. Az ítéletalkotáshoz ez édeskevés, a titoktartási kötelezettség viszont e pillanatban még a látványtervekre is kiterjed. Így be kell érnünk azzal, hogy a győztes pályaműben a látvány valóban a közérthető szimbólumokra épül, a főszerep azonban az információt hordozó számítástechnikáé lenne.
Akármilyen döntést hoz is ma a Közbeszerzési Döntőbizottság, a vita minden bizonnyal folytatódik. Például arról, szűk öt hónap alatt meg lehet-e valósítani egy ilyen kiállítást. Kézenfekvő megoldás lenne persze a határidők ésszerű kitolása is. De ilyenkor a politika diktál: idén avatni kell.
