Korábban a fesztivál zenei részét a győri zsinagógában rendezték. Ebből azonban a helyi politika döntése szerint képtár lesz (a páratlan akusztikájú termet az Isten is képtárnak teremtette), így a Mediawawe-nek új helyszín után kellett néznie.

A választás valamilyen okból a Rómer-házra esett: a jó fekvésű (a központi Széchenyi-térhez közeli), kétszintes épület pincéjében nagyjából százan, a földszinti – ezúttal egy színpaddal is kiegészített – vetítőteremben 150-en férhetnek el, ami a nemzetközi viszonylatban is komoly zenei programhoz képest nyugodtan nevezhető szűkösnek (különösen egy olyan városban, ahol egyébként három művelődési ház is van).

Az alkalmanként részben az utcára szorult közönség igazi csemegék közül válogathatott. a kínálatbók kiemelkedtek a music workshopnak nevezett projektek: ezekben egy tágabb műfaji körhöz tartozó, de hasonló „szellemiségű”, a világ sokféle tájáról érkezett zenészek dolgoztak együtt, némi ráhangolódás/gyakorlás után a közönség előtt is.

Az Etno workshopban pellépett például a Las Migas női flamencoegyüttes (ujgur, kurd és francia népzenészek társaságában), a „nemzetközi underground” fantázianevű műhelyben pedig együtt játszott a New York-i Gutbucket Grencsó Istvánnal, a győri, hangszeres zajzenét szolgáltató Pozvakowskival, az orosz-örmény Deti Picassóval és az amerikai jazz-zenész Blood Ulmerrel.

Nyilván a helyszűke miatt is, a koncertek némelyikét a Széchenyi-téren tartották, ami igen jó döntésnek bizonyult: a „kiülős” helyekkel körbevett, műfüvesített, szépen felújított tér hozzáadta a maga hangulatát a fesztiválhoz, és a közönséget is befogadta. Itt működött a Lloyd mozi is, ahol a vetítéseket tartották – egészen az utolsó napig, mert akkor elfogyott a pénz, és a program kényszerűségből áthurcolkodott a Rómer-házba (emiatt a díjnyertes filmeket sokan nem láthatták, mivel nem fértek be a terembe).

Az idei programban különösen erős volt a dokumentumfilm-felhozatal, s ebből a mezőnyből is kiemelkedett a Csinos Dyána című, a hulladék- és járműbizniszben dolgozó menekült cigányok életét előítélet- és sztereotípia-mentesen bemutató szerb film. Az animációs program gyengébb volt a szokásosnál, de emlékezetes filmek ebben a kategóriában is szerepeltek, például a lakótelepi hétköznapokat igen humorosan ábrázoló belga Flat life, vagy az Indul a nyár című magyar alkotás, amelyben egy magányos nő szemével nézhetünk körül egy strandon, észrevéve a való életben gyakran észrevétlenül maradó történéseket.

A fesztivál nemzetközi közönségét jórészt lengyelek és erdélyiek alkották, összességében a húszas-harmincas éveikben járó „gyakorló” értelmiségiek. A 15. évébe lépett Mediawawe törzsközönségében egyre több a családos fiatal, az ő számukra ezúttal gyerekprogramokat (például bábszínházat) is szerveztek. Az utolsó nap programjai immár hagyományosan a komáromi monostorban zajlottak. Ez is olyan helyszín, ami Győrhöz hasonlóan jóval nagyobb figyelmet és közönséget is elbírna – sőt meg is érdemelne.

Szombathelyi Péter