Dinasztikus diktatúra Togóban
A nyugat-afrikai állam az elmúlt négy évtizedben alig hallatott magáról. Csend, sokak szerint síri csend honolt az országban, a tábornokból lett elnök, Eyadéma ugyanis kemény kézzel uralkodott népén. Togó a fekete kontinens egyik legszegényebb állama. A lakosság mintegy negyedének nincs munkája, s az amúgy sem erős gazdaságot túlnépesedés és súlyos külföldi államadósság nyomasztja. A rendkívül fejletlen iparból mindössze a foszfátbányászat érdemel említést, az évi 2,5-3 millió tonnás teljesítménnyel a világ nyolcadik legnagyobb kitermelője.
Mint "jó apa és uralkodó", a 69 éves Eyadéma kellő időben gondoskodott saját utódlásáról, egyik fiát jelölte ki Togó következő államfőjének. A hadsereg tehát előre megírt forgatókönyv alapján cselekedett. Halálhírére a határokat azonnal lezárták földön, vízen, levegőben. Így külföldön rekedt a togói parlament Európában tárgyaló elnöke, Fambaré Natchaba Ouattara, akire az alkotmány értelmében átszállt volna átmenetileg, az új választásokig az államfői hatalom. A vezérkari főnök, Zakari Nandja azonban rádióbeszédben közölte: a hadsereg az elhunyt államfő fiát, Foure Gnassingbét jelölte ki az elnöki posztra. S még mielőtt bármi politikai bonyodalom adódhatott volna: a 81 tagú parlament "kéznél lévő" 67 tagja - egytől-egyig a kormányzó Togói Népi Tömörülés (RPT) képviselője - egyhangúlag eltörölte az alaptörvény nemkívánatos passzusait.
Hiába kiáltott puccsot az ellenzék emigrációban élő vezére, Gilchrist Olympio (a független Togó első elnöke, az állítólag éppen Eyadéma által az 1963-as puccs során megölt Sylvanus Olympio fia), gyakorlatilag tehetetlen, hiszen pártja bojkottálta a legutóbbi választásokat, így a parlamentből kiszorult. A "hoppon maradt" Ouattara is tehetetlen külföldről. A szomszédos Nigéria, valamint az Afrikai Unió és a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) tiltakozása, a beígért a szankciók, s nem utolsósorban az elhunyt diktátor nagy barátja, Jacques Chirac francia elnök intő szava végül arra késztette a togói vezetést, hogy visszatérjen az alkotmányos rendhez.
Az ellenzék csalást emleget, tüntetéseket szervez, s könnyen olyan puskaporossá válhat a helyzet mint nem is olyan régen a szomszédos Elefántcsontparton.
