- Ezt most pontosan hogy érted? - reagált László.

- Csak úgy, hogy elfolyt a magzatvíz.

- Ajjaj.

- Szülni fogok.

- Ojjé.

- Menni kéne.

Mária és László kocsiba pattant, bár Máriát tekintve ez túlzás.

- Hová? - lihegte László.

- Mi van a legközelebb?

- A János, asszem.

Mária és László eldöngettek a Szt. János kórházhoz, szerencsésen megcsíptek egy parkolóhelyet, mindjárt a főkapunál, ami egy kicsit szintén túlzás. László kicibálta Máriát, elkezdte támogatni a bejárat felé.

- Hová, hová? - lépett eléjük egy ember, és hátratolta a fején a sapkát.

- A feleségem mindjárt szül - nyögte László. - Bizony - nyögte Mária.

- Ez igazán remek - tudatta az ember. - De van egy kis bibi.

- No - hökkent meg László

- Uááááá - görnyedezett Mária.

- Tetszik látni azt a kék, oszlopszerű izét? - mutatott egy kék, oszlopszerű izére az ember.

- Látom - mondta László.

- Édesjóistenem - kapkodott levegő után Mária.

- Nos - hajolt közelebb az ember -, az egy úgynevezett parkolóautomata. Remek találmány. Úgy működik, hogy beledobunk pár érmét, mire kiad egy cédulát. Aztán fogjuk a cédulát, és betesszük a szélvédő mögé.

- Tényleg remek.

- Csakhogy kegyedék nem tetszettek beledobni érmét.

- Nézze - izzadt László -, beszéljünk komolyan. Igazán láthatja, hogy ez nem a legalkalmasabb pillanat arra, hogy én itt érméket dobáljak, meg cédulákkal szaladgáljak, miköz...

- Akkor sajnos meg fogom büntetni, nagyon - jelezte az ember, és közterület-felügyelőt vett elő, kerékbilinccsel.

- Íííííííí - sikoltott fel Mária, és megszült.

- Lány - mondta az ember.

- A harmadik lány - irult-pirult Mária.

- Még ez is - sóhajtott László.

Az ember eltette a felügyelőt a bilinccsel. - Na, ez megvolna - összegzett. - Tudják, egészen megkedveltem magukat, úgyhogy adok egy jó tanácsot. Legközelebb menjenek a VIP-kórházba, a Kútvölgyibe. Csak pár száz méter, de már a zónahatáron kívül van, nem kell fizetni egy petákot se. Amúgy gratulálok - tette hozzá.

- Köszönjük - mondta László, Mária és Klárika.