Hétfői lapunkban, a május elsejei ünnepségekről beszámolva egy ugyancsak Che Guevara arcmásával díszített pólót viselő férfi képét közöltük, tévesen állítva, hogy ő Káli Sándor. Ezt keddi számunkban helyreigazítottuk. Miskolc polgármestere azonban sajtótámadás célpontjává vált, bírálója szerint közéleti eseményen egy "vörös terroristát" népszerűsített öltözetével.

- Nem gondolom, hogy magyarázattal tartoznék a Che Guevarát ábrázoló póló miatt - mondta tegnap lapunknak Káli Sándor. - Miskolcon a majális egyike a város legerősebb hagyományainak, amit a pártok is tiszteletben tartanak, ezen a napon együtt ünnepelünk. A rendszerváltás utáni években a város akkori vezetése szakítani akart a munkástradíciókkal, egy belvárosi parkban és Miskolctapolcán is próbáltak május elsejét rendezni, ami teljes kudarc volt. Közben - a hivatalos rendezvényekre fittyet hányva - emberek tízezrei mentek ki a Csanyik-völgybe, ahol egyébként semmi nem várta őket. Miskolc hagyományai tehát nagyon erősek. Apám 1943-ban háborúellenes tüntetést szervezett a diósgyőri munkások között, számomra magától értetődő, hogy május elsején ma is meg kell koszorúzni a munkásmozgalmi emlékművet. Egyvalaminek nincs hagyománya Miskolcon: öltönyt és nyakkendőt viselni a Csanyikban.

- Ezért esett a választása a Che Guevara képével díszített pólóra? Ráadásul, mint kiderült, ezzel nem volt egyedül.

- Azt nem tudom, Nagy Jóska bácsi, nyugdíjas miskolci munkás, párttagunk - aki a Népszabadságban közölt képen helyettem látható volt - honnan vette a saját pólóját. Az enyém Kubából való, bár ezzel alighanem újra olajat öntök a tűzre. Che Guevara képe egyébként a fiatalságomat idézi, a hatvanas évek egyetemi diákmozgalmainak részeseként éltem át az egész világon végigsöprő Che Guevara-kultuszt. Az elnyomottakért küzdő forradalmár és szabadságharcos keleten, nyugaton egyaránt az egyetemi ifjúság példaképe volt. Mellesleg Che Guevara könyveit napjainkban újra kiadták, és Egy motoros naplója címmel mai filmet forgattak az életéről. Nem hiszem, hogy nekem kellene megvédenem az emlékét.

- Miskolcot a hagyomány a vas és acél városaként tartja számon. Mit gondol, meddig élhet a hagyomány, ha közben elfogynak az azt tápláló gyárak?

- Ma már a legnagyobb nosztalgiával sem lehet Miskolcot acélvárosnak nevezni. Miskolc, ahogy mondani szoktuk, a nyitott kapuk városa, amely mindenki előtt nyitva áll. Az ipar átalakulásával a város kulturális és idegenforgalmi központtá nőtte ki magát, kalákafesztivállal és dixieland-találkozókkal, kocsonyabállal, százezer látogatót vonzó nemzetközi operafesztivállal. A város ma komoly eséllyel pályázik az Európa kulturális fővárosa címre.

- Mi pótolja majd a kihűlt kohókat?

- A nanotechnológia. Magyar és orosz államközi szerződés alapján hamarosan olyan kutatás-fejlesztési központ települ a városba, amely később a jövő iparát alapjaiban meghatározó gyárakat vonzhat ide. A jelenleg használatosnál három nagyságrenddel kisebb elektronikai berendezésekről van szó, és ebben az iparágban Miskolc olyan központtá válhat, mint a XVIII. században, a vaskohászat hajnalán volt.

Az igazi Káli Sándor