Hát az, aki az állatot szereti. Például ilyen a városi hobbiállattartó, aki egy kis darab természetet próbál behozni lakásába egy, mondjuk négylábú társ személyében! (Már aki ezért és nem emberpótlékként szerez be állatkedvencet.)

Egy emlék a hatalmas és zöld oslói Vigelund parkból, ahol a pázsit közepén egy szép házieb, dolgát elvégezvén boldog farkcsóválással jelezte gazdájának elégedettségét. A gazda, húsz év körüli fiatalember, gyorsan odafutott, egy kis valamibe besöpörte az elégedettség okát, majd kisietett a gyep túlvégén, jó messze álló szemétkosárhoz, s oda bedobta. Nálunk még szokatlan tett! Lám, még a fűről is eltávolítják arrafelé a kutyagumit! Nemhogy az utca flaszteréről!

Vagy gondolhatnánk egy másik környezettudatos élcsapatra, a biciklistákra. Akik az autóáradat közepette próbálnak - a kevéske bicikliút előnyeit kihasználva - természetbarát módon közlekedni. Amszterdami ismerősöm meglepetése jut eszembe, amikor döbbenten figyelt több budapesti kerekest, amikor az ott már meglévő kerékpárútra oda se hederítve cikáztak a kocsik, vagy épp a gyalogosok között a járdán több fővárosi útvonalon. Este meg ámuldozott a sok kivilágítatlan biciklin. Mint mondta, a másoknak is példát mutató környezettudatos viselkedés náluk nem fér bele. Meglehet. Csakhogy Osló és Amszterdam Budapesttől elég messze van. Sajnos.