Rezeg a léc, hogy vajon megmarad-e Paks, nem kell-e bezárni hamarosan, most várjuk a hosszabbítást – létkérdés. A hazai energiatermelés 40%-át adja, ha kiesik nem fog égni a körte a retyón, a villamos elakad a Körúton, emil helyett mehetsz a postára sorban állni. Szóval Paks. Persze csak riogatás, valószínű megkapjuk a hosszabbítást és akkor van lauf egy évtizedre.

Ennyiben meg is lehetne nyugodni. A baj az, hogy mi csak mában tudunk gondolkozni. Tíz valahány év múlva becsukják úgyis, - akkor mi lesz? Akkor fogunk egy új Paksot tervezni? (Hosszú folyamat: jönnek a tiltakozók, hogy nálunk nem szabad ilyet csinálni az egészséggel, környezettel stb.) Felépíteni (legalább négy év). Vagyis arra akarok kilyukadni, hogy amint megvan a hosszabbítás, tessék elkezdeni a következő atomerőmű tervezését, előkészítését, mi több építését. Különben szarban leszünk. Mert az energia igény – hál istennek – ismét növekszik – mire oda kerülünk, a jelenleginél legalább tíz százalékkal többet fogunk fogyasztani.

De ha megvárjuk míg leállítják, akkor oda jutunk mint Kaliforniában (pár éve kétszer vagy háromszor omlott össze az energiahálózat) vagy Koszovóban ahol két-háromórás áramszünetek vannak. És akkor már késő.

alma blogja