Vége, el lehet felejteni - mármint a szaúdiak elfelejthetik a szerencsétlen viccelődést. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azonban nem felejtheti el, hogy akaratlanul is mekkora - fölösleges - galibát okozott. Szerencsére inkább csak magának, mint Magyarországnak, hiszen már az ügy legelején is azt mondták az érintett arab diplomaták: nyilván nem tételezik fel, hogy Budapest terroristának tartaná a szaúdi labdarúgókat. Értsd: minden arabot, hiszen a tréfa éle egy otromba általánosítás volt, az arabról a terroristára "következtetett" a mókamester. Na ez az, amit soha nem szabad egy politikusnak (sem), még ha nem is tételezik föl róla, hogy komolyan gondolná.

További dorgálás helyett - most kissé megkönnyebbülten - lehet fölmérni, mit hozhat ki Magyarország az arab kapcsolatokból. Háromfelé is. Jó lenne, ha a magyar kormány tenne gesztust a hazánkban élő muzulmán közösségek felé. Hasznos volna, ha több élénkítő készséget jeleznénk az arab államokkal való együttműködésre, például a demokratikus átmenetek tapasztalatainak átadását ajánlva. S végül, ha arabokkal "játszunk", s nem csak focit, akkor a meccs legyen mindig barátságos. Legjobb az igazságos, mindkét félnek előnyös döntetlen. Viccen kívül.