Ugrálok a csatornákon, az egyiken Hitler, másikon 1945, amerikai és orosz csapatok találkoznak, aztán Vietnam-i doku, megemlékezés, majd hidegháborús visszaemlékezések. Meg Volksmusik – az összes sky-csatornán múzeum. Mondom a havernak, mi ez a múltban turkáló őrület? Aszongya: nincs jövőképük, - sehol, semmilyen – ezt pótolják (leplezik) a képes-album nyitogatással. Nehogy észrevedd. Tényleg, a jövőkép nemcsak kihalt, de valahogy rettegést is kelt, ideológia-, meg hazugság-gyanús.

Legfeljebb a jelent lehet cifrázni, ne mondd a holnapot (mi lesz a francia népszavazás EU-ügyben, mire mennek a német szocdemek a kapitalizmuskritikával?), amúgy élünk a jelenbe zárva. Nem rossz, csak az a baj, hogy vidámság céljából folyton megmutatják, mennyivel rosszabb volt a Vietnam-szindróma vagy a Gulág, Hitlerről nem beszélve. A jövő zárójelbe kerül (majd lesz valahogy) Tony Blair kampánya sem nyúl előre, Bush is csak a jelenben kavar: a jövő – tabu.

Nekem ez nem tetszik. Talán valami baj van a jövő idővel? Törölték a nyelvtankönyvből, vagy annyira rémes, hogy mindenki igyekszik úgy tenni, mintha nem lenne? Nem jó jel. Habemus papam - annak lehet örülni.

alma blogja