Eddala ketö ede, soddala ede összá - ma már nyilván sokunknak ismerősek a sajátos kínai dialektusban felcsendülő, a magyart utánzó szavak. Szabad fordításban ez nagyjából annyit tesz, hogy egy darabért kétezer, többért egyenként 1500 forintot kell fizetni. Noha a Magyarországon élő kínai árusok az idő előrehaladtával láthatólag kevesebbet sajátítottak el a magyar nyelvből, mint akár a kairói arab kereskedők (lásd még: szervusz friderikusz), az érdeklődés nem lanyhul az olcsónak és bizonytalan minőségűnek tartott kínai portékák iránt. A rendszerint kispénzű vásárlók nem törődnek az esetleges kockázatokkal, a piacon számlát, garanciajegyet a madár sem látott, cserébe viszont nem illik csodálkozni, ha a póló adidos, adiads, vagy netán - a biztonság kedvéért - Adidas-Puma-Nike márkájú. Sokan úgy vélik, ilyen áron még rossz minőségű ruhát is érdemes vásárolni, legfeljebb gyakrabban kell cserélni, ráadásul a neves márkákkal is sokszor megjárja az ember. Toldozással-foldozással további jelentős élettartam-hosszabbítást lehet elérni, igaz, a magyar szabó az 1500 forintért vett, kipróbáltan háromezer méteren is télálló kínai kabátba kétezer forintért hajlandó új cipzárakat varrni. Ilyenkor óhatatlanul saját honfitársait kénytelen átkozni a globalizációtól egyébként esetleg irtózó magyar.

Kína persze nemcsak Magyarországot árasztotta el ruhával, cipővel. Az idén a korlátozások feloldása után még lendületesebben érkező kínai import már az Európai Unióban is elszakította a cérnát. Amint arról beszámoltunk az Európai Bizottság vizsgálatot indított, hogy valóban elárasztják-e a kínai textilipari termékek az unió piacát, s ártanak-e az EU-tagállamok vállalkozóinak. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) arra kérte a feleket: tárgyalásos úton rendezzék a vitát, Peking pedig közölte, nem kívánja önként korlátozni kivitelét.

Az unió vizsgálata a feltételezett kínai textildömping ügyében kilenc termékkategóriára terjed ki. Ezeken belül például a pulóverek és a nadrágok esetében a kínai export az év eleje, vagyis a kvóták eltörlése óta több mint ötszáz százalékkal növekedett. A vizsgálat hatvan napig tarthat, s elvileg 150 nap alatt vezethet el akár a hivatalos menynyiségi korlátozások visszaállításához. Az olcsó kínai textilexport lépésre késztette az Egyesült Államokat is: itt a vállalatoknak 30 napja van panaszaik előterjesztésére. Ezután a kormány 60 napig vizsgálódik az ügyben, mielőtt eldönti, hogy bevezeti-e ismét a mennyiségi korlátozást.

Magyarországon a rendszerváltás óta terjednek a kínai ruházati cikkek. Az először főként a nagy kínai piacokon árusító ázsiai kereskedők mostanra nemcsak százszámra nyitottak kisebb üzleteket a fővárosban és vidéken, hanem már a régi áruházépületek nagy részét is átvették a legtőkeerősebb képviselőik. A hajdani Skála és Centrum áruházak Nyíregyházán, Miskolcon, Egerben, Győrben, és Székesfehérváron, valamint Újpesten és Kispesten már a távol-keleti bérlők kezében vannak, ősztől Szeged, Pécs és Kecskemét is a kínai áruházi kereskedelmi lánc részévé válik. (A debreceni Skála sorsa még bizonytalan.)

A magyarországi kínai ruházati kereskedelem egyetlen fehér foltját - egyelőre - a bevásárlóközpontok jelentik. De mint a szakmai szövetség főtitkára, Balatoniné Kiss Judit elismerte: a kínai kereskedők nem, de a kínai áruk szép számmal jelen vannak már a plázákban. A legtöbb neves ruházati márka termékei ugyanis kisebb-nagyobb arányban Kínában, vagy valamelyik távol-keleti országban készülnek. A kínai bérlők saját boltot még nem nyitnak a bevásárlóközpontokban, vélhetően az ottani négyzetméterenkénti havi 20-70 eurós (plusz áfa és 10 euró körüli közös költség) bérleti díj drága számukra.

A kínai offenzíva korántsem az elmúlt években indult: egy, az interneten fellelhető kutatásban Nyíri Pál megírta, hogy már 1994-ben több mint ezer kínai cég működött Magyarországon, ahol egyetlen társaság abban az évben hárommillió férfi alsóneműt dobott piacra. Világszinten sem új keletű a jelenség, már tíz éve úgy becsülték, hogy a világ lakosságának nyolcvan százalékának van legalább egy pár kínai cipője. A tanulmány szerint a kínai üzletemberek hatalmas tempóban terjeszkednek, a textilgyártás egyik bázisán, Indonéziában például már tíz éve megállapították, hogy a másfél százaléknyi kínai lakossághoz kötődik az ottani magántőke hetven százaléka. Magyarországon ebben a témában még becslés sem került nyilvánosságra. Azt viszont tudni lehet, hogy a Skála áruházakat ugyanaz a kínai üzletember és társai bérelte ki szerte az országban, de több cég nevén.

Nem lehet felvenni a versenyt a nagy tömegben, rendkívül alacsony áron Magyarországra hozott kínai árukkal - állítja Limbeck Zsolt, a Roland Divatház Rt. vezérigazgatója. A társaság 4-5 éve szembesült először a kínaiak jelentette kihívással, amikor a velük nyakkendőt gyártató nyugat-európai cég áthelyezte termelését a Távol-Keletre. Jóllehet, a következő években a kínai áru elárasztotta az országot, a Roland továbbra sem kezdett ilyet árusítani. A piaci nehézségek az uniós csatlakozással sem szűntek meg. A Roland korábbi partnerének, a Skála Divatháznak az üzletei kínai kézbe kerültek. Ezen túl megszűnt az a minimális piaci védelem is, amelyet a csatlakozás előtt Magyarország alkalmazott a kínai eredetű ruha- és cipőfélékkel szemben. Limbeck Zsolt azonban nem aggódik cége jövőéért, mint mondta, a kínaitól eltérő jellegű és minőségű árukkal foglalkozva azért állják a sarat.

Nem a kínai áruk, hanem a globalizáció okoz nehézségeket Európa és azon belül Magyarország textiliparának és ruhakereskedőinek - nyilatkozta lapunknak a Budapest China Mart kereskedelmi igazgatója, Tok Zoltán. Az üzletközpont egyébként a nálunk megtelepedő kínai kereskedőknek köszönheti létezését, hiszen eredetileg az ő problémáik megoldására jött létre. A China Mart ma már nem egyszerű kínai boltokkal megtöltött üzletház, hanem valódi elosztóközpont, amelynek segítségével a kereskedők ellátják áruikkal az egész európai piacot.

Az első kínai kereskedők 10- 15 éve jelentek meg a piacon - emlékszik vissza a kezdetekre Krisán László, a VOSZ kereskedelmi szekciójának elnöke. A messziről jött kereskedők hamar megtalálták a számításukat. Krisán szerint alulszámlázva vagy más termékként feltüntetve tízezer tonnaszámra érkezett Kínából a ruha és a cipő, amelyet aztán gyakran számla nélkül, feketén adtak el. Gazdaságilag annyira megerősödtek, hogy néhány év leforgása alatt meghódították a piacot.

A kínaiak 2004-ben a GfK Piackutató Intézet adatai szerint megkétszerezték, azaz tízről húsz százalékra növelték piaci részesedésüket a magyar ruházati forgalomból. A kereskedőknek ma már csak két választásuk van. Vagy kínai termékeket forgalmaznak, vagy speciális cikkek esetleg márkás termékek árusítására állnak át. Krisán László emiatt úgy látja, akármilyen drákói döntést is hoz az unió, az a magyar könnyűipart és a ruházati kiskereskedelmet nem menti meg. Ezeken az ágazatokon csak az segíthet, ha a kormány Spanyolországhoz hasonlóan támogatásokkal és kedvezményekkel "feltámasztja" őket.

Fogarassy Gabriella a GfK területvezetője szerint a kínai termékek egyértelműen olcsóságuknak köszönhetik piaci sikerüket. A magyar vásárlók számára ugyanis az a legfontosabb, hogy mi mennyibe kerül. Igaz, az utóbbi időben már a minőség is fontos a vevőknek, de ez nálunk egy ruha esetében mindössze annyit jelent, hogy tartós legyen és bírja a mosást. A kínai termékek ma már ennek az elvárásnak is megfelelnek, hiszen a fél világ náluk gyártat ruhaféléket - magyarázza Fogarassy Gabriella, aki arra számít, hogy hosszabb távon a magyar vásárlók is értékelik majd a divatos, jó minőségű ruhaféléket, így a piac egyensúlya is helyrebillen. A kínai üzletek eltűnésével azonban kár számolni.

A bérbe adott, vagy eladott nagyáruházak közül egyedül a Corvinban nem jelentek meg a kínaiak, azt egy magyar cég, a Tranzit Outlet vette birtokba, egyelőre bérlőként. Az áruházat üzemeltető Imperiál Kft. marketingigazgatója, Kolozsi János hangsúlyozta, az elterjedt hírekkel ellentétben a Corvin nem kínai áruház, bár megcélzott vevőkörükre, az átlagszinten élő magyar családokra és a nyugdíjasokra vadásznak a távol-keleti üzletek is. A Tranzit Outlet Blaha Lujza téri áruházában a ruházati választék zöme magyar gyártóktól származik, mert mint kiderült, itthon is lehet olcsón, jó minőségű holmit készíttetni. A piacot nyomott áron elárasztó pólókkal és fehérneműkkel azonban a magyar üzemek sem nem tudnak versenyezni. A Tranzit Outlet apránként a teljes Corvint belakja, a napokban nyílik a "kínai üzletek árát is megszégyenítő" outlet részleg, és bérlőre lelt a műszaki osztály is. Ha az olcsó termékek áruháza bejön, a cég megveszi és felújítja a majdnem nyolcvan- éves épületet.

Az Európai Unió egyik nagy, azonnali problémjaként jelölte meg a jelentős kínai textilimportot Lámfalussy Sándor, az euró atyja a Heti Válasznak adott interjújában. Ez szerinte sokkal nagyobb gond a magyar textilipar számára, mint az unióba való belépés. Ezt a problémát csak az unión keresztül lehet megoldani; ha korlátozni akarjuk a kínai importot, azt csak együtt lehet csinálni, tulajdonképpen ez az unió előnye, mert Kínával szemben egy kis ország egyedül semmit sem csinálhat, de az EU-n belül már érvényesítheti érdekeit - állítja Lámfalussy.

Érkezik az import a Kõbányai úti kínai piacra