Augusto Roa Bastos 1917-ben Asunciónban született egy francia származású brazil apa és guaraní indián anya házasságából. A kolumbiai Gabriel García Márquez és a perui Mario Vargas Llosa mellett a kortárs dél-amerikai irodalom egyik legjelentősebb alakjának számított.

Legismertebb műve a - magyarul is kiadott - Embernek fia, amely lazán összefüggő novellákban mutatja be Paraguay elnyomottjainak, nincstelenjeinek küzdelmét a hatalmasokkal és a természet erőivel. 1974-ben jelent meg spanyolul - majd angol és francia fordításban is - Yo, el Supremo (Én, a hatalmas) című regénye, amely Paraguay állam megalapítójának és zsarnoki kormányzójának, a legendás Caspar Rodríguez Franciának állít emléket.

Roa Bastos életének legnagyobb részét külföldi száműzetésben töltötte. Előbb a paraguayi polgárháború pusztításai elől menekült 1947-ben a szomszédos Argentínába, majd onnan a katonai puccs (1976) nyomán Európába utazott tovább. A franciaországi Toulouse egyetemén tíz éven át tanított latin-amerikai irodalmat és guaraní nyelvet. 1982-ben hazalátogatott, ám Alfredo Stroessner diktátor családjával együtt kiutasította, és megfosztotta paraguayi állampolgárságától. Utóbbit csak a diktátor bukása (1989) után megalakult új asuncióni kormány adta vissza neki.

Még ugyanabban az évben megkapta a spanyol nyelvű országok legtekintélyesebb irodalmi elismerését, a Cervantes-díjat. Utóbbit a madridi királyi nyelvtudományi akadémia (Real Academia de la Lengua) adományozza évente.

(MTI)