Hatvan éve lett öngyilkos Hitler és Goebbels
Hitler 1889. április 20-án született az ausztriai Braunauban Adolf Schicklgruber néven. Huszonnégy éves korában, 1913-ban "nagynémet" meggyőződése miatt Münchenbe költözött. Önkéntesként részt vett az elsõ világháborúban, 1916-ban és 1918-ban megsebesült, kétszer tüntették ki a Vaskereszttel. A bajor tanácsköztársaság leverése után a hadsereg biztonsági ügynökeként és propagandistájaként tevékenykedett. 1919-ben Münchenben belépett a Drexler-féle Német Munkáspártba (DAP), amelynek hamarosan propagandafőnöke lett, sõt 1920. február 24-én már õ terjesztette elõ a párt programját, amely meghirdette valamennyi német egyesítését, a versailles-i békeszerzõdés felmondását, a zsidók állampolgári jogainak megvonását. A DAP kezdeményezésére felvette a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (NSDAP) nevet, majd 1921. július 29-én szinte korlátlan vezetõi jogkörrel õt választották meg a párt elnökévé, ehhez kapcsolódott a "vezér" (Führer) minõsítés.
1923-ban sikertelen hatalomátvételi kísérlet ("sörpuccs") után börtönbe került, ahol megírta Mein Kampf (Harcom) címû könyvét. Ebben kifejtette, hogy a népek boldogulása és jóléte "életterük" nagyságától függ. A német nép az egész világ fölötti uralomra hivatott, amire faji felsõbbrendûsége predesztinálja. A világuralom kivívásához Hitler szerint az út az 1919-es versailles-i békeszerzõdés "szétzúzásán", az európai németség egyesítésén, az Európa feletti uralom - a kelet-európai, fõleg lengyel és orosz területek - megszerzésén keresztül vezet. Ahhoz, hogy a német nép teljesíteni tudja ezt a célkitûzést, meg kell óvnia "fajtisztaságát" az idegen, nem árja elemektõl, mindenekelõtt a zsidóktól, akiket a német nép legnagyobb ellenségének jelölt meg, és fel kell számolni a kommunizmust, amely Hitler szerint csak a zsidók találmánya. Elengedhetetlen továbbá, hogy a nép, a tömeg, amely önmagában képtelen nagy feladatok megoldására, rábízza magát egy teljhatalmú vezérre, azt vakon kell követnie. E harc során - deklarálta jó elõre Hitler - a cél mindenfajta eszközt szentesít.
Az NSDAP a világgazdasági válság idején a nagytõke támogatásával, kommunistaellenessége, antiszemitizmusa és gátlástalan demagógiája révén tömegpárttá terebélyesedett, s a Führer, aki 1925-ben elvesztette osztrák állampolgárságát, 1932 februárjában végre német állampolgársághoz jutott. Hitlert 1933. január 30-án birodalmi kancellárrá nevezték ki, a "vezér és kancellár" nem sokkal késõbb a német hadsereg, a Reichswehr parancsnokai elõtt kiteregette kormányának agresszív terveit. Ugyanebben a hónapban felállították az elsõ koncentrációs táborokat Dachauban, illetve Oranienburgban. Február 27-tõl a Reichstag épületének provokatív felgyújtása ürügyül szolgált a polgári szabadságjogok, a sajtószabadság felfüggesztésére, baloldaliak tömeges letartóztatására. Március 13-án Goebbels lett a "népfelvilágosítási és propagandaminiszter". A március 23-i felhatalmazási törvény négy évre diktátori hatalommal ruházta fel Hitlert, aki júliusban az NSDAP-n kívül az összes pártot betiltotta, ami úgy realizálódott, hogy a polgári pártok "kimondták önfeloszlatásukat". A "nemzetiszocialisták" jelentõs közmunkák beindításával, a hadiipar és a hadsereg rohamos fejlesztésével gazdasági fellendülést és életszínvonal-emelkedést értek el.
1934. augusztus 2-án Hitler államfõ is lett. A német csapatok 1936-ban bevonultak a demilitarizált rajnai övezetbe, Franco oldalán bekapcsolódtak a spanyol polgárháborúba, 1938-ban megszállták Ausztriát. Hitlernek a müncheni négyhatalmi konferencián sikerült elérnie, hogy Mussolini mellett a brit és francia kormányfõ is hozzájáruljon a Szudétavidék átkerüléséhez Csehszlovákiától Németországhoz. Német csapatok 1939-ben megszállták Cseh- és Morvaországot.
1939. szeptember 1-jén kirobbantotta a második világháborút. A német vezetés elõzõleg, 1939. augusztus 23-án a kétfrontos háború elkerülése érdekében megnemtámadási szerzõdést kötött a Szovjetunióval, ennek titkos függelékében (Ribbentrop-Molotov paktum) elkülönítették lengyelországi, baltikumi és romániai befolyási övezeteiket. 1940 áprilisában Hitler csapatai Dánia és Norvégia, májusban Hollandia, Belgium és Luxemburg ellen fordultak, sor került Franciaországra is, amely néhány héten belül kapitulált. 1941 áprilisában a Wehrmacht betört Görögországba és Jugoszláviába, majd Hitler kellő nagyságúnak vélt erőforrások birtokában 1941. június 22-én megtámadta a Szovjetuniót. Jó fél év alatt összeállt a Hitler-ellenes nemzetközi koalíció, amely elvégezte a nácizmus katonai szétverését.
Történészek szerint a Führer fizikai és szellemi leépülése 1941-42 telén kezdõdött, depressziós, kiszámíthatatlan lett. Az ellene megkísérelt 1944. július 20-i sikertelen merényletért tömeges és véres bosszút állt. Két nappal Berlin eleste előtt, 1945. április 30-án Hitler a "Führer-bunkerben" élettársával, az akkor feleségül vett Eva Braunnal együtt, a felelõsségre vonás elől menekülve, méreggel öngyilkosságot követett el. Ezt követte Németország feltétlen kapitulációja 1945. május 8-án Berlin-Karlshorstban.
Goebbels
Hatvan éve, 1945. május 1-jén lett öngyilkos Berlinben Joseph Goebbels német nemzetiszocialista politikus, Hitler propagandaminisztere.
1897. október 29-én született a Rajna-vidéki Rheydtben, ötgyermekes katolikus hivatalnokcsaládban. Dongalába miatt az elsõ világháborús katonai szolgálat alól felmentették, testi hibája miatti kisebbségi érzését minden áron kompenzálni akarta. Hatalmas ambíciók feszítették, de sokáig csak kudarcok érték. 1922-ben doktorált német filológiából Heidelbergben, de csak nehezen talált állást: kis ideig bankban dolgozott, majd irodalommal és újságírással foglalkozott. Egyetemi évei során megismerkedett a szocializmussal, burzsoá-ellenessége élete végéig megmaradt, emellett nacionalista, és idővel antiszemita is lett.
1924-ben csatlakozott egy nemzetiszocialista csoporthoz, s jó szónok lévén, a náci párt (NSDAP) elberfeldi ügyvivője lett. 1925-ben a párt balszárnyát vezetõ Gregor Strasser titkára lett, s szerkesztette az NS-Brief című lapot. Fáradhatatlanul dolgozott, agitált, egy év alatt 189 beszédet tartott. Ideológiája antikapitalista, szociálforradalmár, nacionalista elemekbõl állt össze, amelyeket álvallásos szövegekbe csomagolt. 1926-ban Hitler mellé állt Strasserrel szemben, a Führer berlini körzetvezetővé nevezte ki. Goebbels meghálálta a bizalmat, a fõváros körüli korábbi vörös övezetet a nácik szavazóbázisává tette.
Goebbels 1928-tól a parlament, a Reichstag tagja, s országos propagandavezető volt. A weimari demokrácia szétverése, a pártállam megvalósítása érdekében kidolgozta a Führer-mítoszt, országos propagandahálózatot teremtett s kialakította a pártünnepek és demonstrációk koreográfiáját, mindezek hatására tömegek csatlakoztak hozzájuk. 1931-ben megnősült, felesége hat gyermeket szült neki. Az 1933-as hatalomátvétel után a Nemzeti Közfelvilágosító és Propagandaminisztérium, s a Birodalmi Kultúrkamara vezetője lett, õ ellenőrizte a sajtót, a rádiót, a színházat, a filmet, a zenét és a képzőművészetet. Személyesen vezette a baloldali, liberális és zsidó szerzõk könyveinek elsõ nyilvános elégetését és sokban rajta múlt, hogy a náci rezsim kedvező színben tűnt fel a németek elõtt.
Hitler legközelebbi munkatársai közé tartozott, Hitler nélkül nem lett volna az, aki lett - de ez fordítva is igaz. Vezérét áhítatos csodálattal vette körül: "Meghajlok politikai zsenid elõtt" - írta róla. Hitler egyes ügyekben sokszor hiányosan, vagy utólag tájékoztatta, így ítéletei naplójában olykor igen gyorsan változnak, mégis tovább imádta vezérét. Ha valakinek gyengült a helyzete a hierarchiában, Goebbels ellene fordult, segítette bukását.
Pályafutása 1937-38-ban bicsaklott meg, amikor túl közeli kapcsolatba került Lída Baarova cseh filmszínésznõvel, akiért még családját is majdnem otthagyta. Hitler rosszallása miatt ezt a lépést nem tette meg, de befolyása érezhetően csökkent. Propagandája a második világháború elején a német csapatok dicsõségét zengte, de a gyõzelmek idején erre nem volt különösebb szükség. Goebbels ideje a sztálingrádi és afrikai kudarcok után jött el, amikor a kitartó ellenállás hirdetésének mestere lett. Történelmi és egyéb párhuzamokkal, "örök" törvények kieszelésével, a titkos csodafegyverre tett utalásokkal tartotta folyamatosan ébren a németekben a gyõzelem reményét. "Minden eszköz helyénvaló, ha eredményt hoz" - vallotta. 1943 februárban a berlini Sportcsarnokban tartott beszédével a tömegek fanatizálásának iskolapéldáját mutatta be. Tények helyett vágyálmokra épített, a csodafegyverre és a szövetségesek közti szakításra, s ezeket õ is elhitte. Manipulált tudósításokban számolt be a részsikerekrõl, a "frontok kiegyenesítésérõl".
Goebbels személyesen irányította a berlini zsidók elleni akciókat, már 1942-ben nyilvánosan bejelentette a német zsidók fizikai megsemmisítését. A Hitler elleni 1944. július 20-i merénylet után, augusztus 25-én meghirdette a "totális háborút", amelynek teljhatalmú birodalmi felelőse lett. Teljes mozgósítást rendelt el, megnövelte a munkaidõt, lerövidítette az oktatást. A háború menetét ezzel sem lehetett megfordítani, de Goebbels a végsőkig kitartott vezére mellett. 1945 áprilisában Hitler kérésére családostól a Führer-bunkerbe költözött. Hitler április 30-i öngyilkossága elõtt végrendeletében őt jelölte ki utódának. Kereste a kapcsolatot a szovjetekkel, de amikor azok feltétel nélküli megadást követeltek, Goebbels és felesége morfiuminjekcióval megölték gyermekeiket, majd öngyilkosságot követtek el.
Goebbels aplója, melyet 1924-től haláláig vezetett, a korszak különleges dokumentuma, fényt vet a náci gondolkodásmódra, a vezetők viszonyaira, Hitler terveire s a német állapotokra. A naplót 1941-ig kézzel írta, majd diktálta. Az utókorra 4 ezer kéziratos és 16 ezer gépelt oldal maradt, ezeket különböző helyeken találtak meg, jórészét csak 1992-ben. Az anyag egy részét Goebbels propagandacéllal 1932-ben publikálta. Magyarul 1994-ben jelent meg belőle egy válogatás. Szövegeibõl kitűnik, hogy a magyarokat éppúgy gyűlölte, mint a zsidókat.
(MTI)
