Például a fegyelmezési módszereiről elhíresült - a legendás Steinitz, Jascsák, Podhola fedezetsorból megismert - Jascsák Bélát, aki, már mesteredzőként, a Nemzeti Múzeum őslénytani kiállításáról tíz perccel a megbeszéltek után kiosonó középcsatárát ott, a múzeum lépcsőjén verte agyba-főbe. Vagy Gráf Dezsőt, a részeges jobbhalfot, akit a sorsdöntő FTC-MTK előtt maga H. Kovács, az Antialkoholista Szövetség akkori főtitkára óvott meg a leittasodástól olyan lelkesedéssel, hogy végül ő ébredt a kijózanítóban, továbbá őt menesztették angolparki vezető állásából. Esetleg Baumgartnert, az érzékeny kapust, aki egy alkalommal betiltatta a pálya környékén a napraforgó- és tökmagárusítást, mert a ropogás zavarta az összpontosításban, s ugyanezen okból a stadionba lépő nézőknek nemezpapucsot kellett húzniuk a cipőjükre.

Ha H. Kovács látta volna a tegnapelőtti Vasas-Honvéd pólómérkőzést (ami persze önmagában nonszensz, hiszen elvakult fradista), tudna mit mesélni.

Erdős és Szentgyörgyi lenne a történet főszereplője. A két, már "nyugdíjazott" pólóbíró, akit sebtében reaktivált a szövetség versenybírósága - melynek maga Szentgyörgyi az elnöke -, tekintve, hogy a szabályok szerint szóba jöhető, vagyis 55 év alatti játékvezetők sztrájkba léptek, miután kollégájukat, bizonyos ifjabb Marjayt nemrégiben az egri csapat szakosztályvezetőjének édesapja behajította a vízbe, s még a bírót "meszelték el" következetlensége miatt.

Erdős öt, Szentgyörgyi két év után vette újra a szájába a már-már kiszáradt sípot - állítólag a meccs előtti napon mindketten gyakoroltak egy kicsit -, és a furcsa pár aligha bánta meg döntését: meghatározó élményben volt része. Mivel a pályaválasztó - az említett egri attak idején szintén házigazda - Vasast arra kötelezték, hogy megerősített rendezői gárdát vonultasson föl, a klub illetékesei maradéktalanul megfeleltek az igénynek: őrző-védőket állítottak a dirigensek mögé. Ha Erdős kettőt jobbra lépett, a "gorilla" is odébb araszolt, ha Szentgyörgyi balra táncolt, a másik követte őt. A rezzenéstelen arcú testőrök "árnyékolása" láttán a közönség jelentős hányada fuldoklott a röhögéstől, a komolyságukat megőrzők között azonban akadt, aki fölvetette: az erős fiúk feltehetően kettős funkciót látnak el. Egyrészt, ugye, testükkel védik a bírókat a drukkerek haragjától, másrészt fel vannak hatalmazva arra: ha részrehajláson érik a játékvezetőket, mindenki mást megelőzve vágják be őket a medencébe. Erdős és Szentgyörgyi nagyobb hiba nélkül túljutott a derbin, úgyhogy sosem derül ki, mi lett volna, ha.

Ellenben a köztudomásúan rendkívül találékony vízilabdás családi kör máris meglelte a megoldást a jövőbeli kínos esetek hatékony megelőzésére. Wiesner Tamás ferencvárosi szakosztályvezető a Komjádi uszoda bejáratánál tartott alkalmi sajtótájékoztatóján bejelentette: szabálymódosítási javaslatot fontolgat. Az új verdikt lényege, hogy a pólóbírók - mint társaik a sportágak szinte mindegyikében - ne a pálya széléről, hanem odabentről vezényeljenek. Így a vízilabda-játékvezetőket - nem utolsósorban egy csomó energiát, későbbi nyomozásra fordított időt megspórolva - már a mérkőzések kezdete előtt, kvázi hivatalosan vízbe lehetne lökni.

Szerintem jó ötlet, H. Kovácsnak is tetszene. Bár az őrző-védős verziót nem übereli.

Szoros emberfogás