A választások előtt beígért 7 százalékot soha nem érte el; a közelében sem volt. Három százalék alól csak Medgyessy idején rúgtatott négyre.

Mindennek a fölelevenítését nemcsak gyógyszernek szánom az amnézia ellen, amelyre a Fidesz-propaganda szándékosan épít, hanem érvnek is egy vitában. Manapság tudniillik napi rendszerességgel történik hivatkozás az Orbán-kormány eredményes gazdaságpolitikájára, illetve ennek fő instrumentumára, a Széchenyi-tervre. Sajnálattal kell közölnöm, hogy a Széchenyi-terv, amelynek gerincét akár milliárdos nagyságrendű, vissza nem térítendő támogatások alkották, "fizikailag" sem volt képes éreztetni a hatását a GDP-n a 2000. év előtt, s ha igen, akkor azt olyképpen tette, ahogyan a fönti számok felfedik.

Nem tudom tehát, mire gondol Orbán Viktor, amikor a jelenlegi gazdaságpolitikát - erős kontrasztban az övével - "sehová nem vezetőnek", e politika alkotóit pedig éretlen, tapasztalatok nélküli, országvezetésre alkalmatlan embereknek nevezi. Azt viszont tudni vélem, hogy mi a szándéka, amikor fals bókokat küld Medgyessy Péternek, amiért az ő kormányában, úgymond, még alkalmas emberek ültek. (Emlékszünk rá jól, mennyi szeretetet pazarolt a Fidesz Csillag Istvánra vagy László Csabára és Draskovics Tiborra, hm?) E szándék lényege: diszkreditálni az ellenfelet, kit Gyurcsány Ferencnek hívnak, s fognak hívni a választásokkor. De új narratívával: "ügyetlenség, rutintalanság, tapasztalatlanság". Illetve: némi tapasztalat privát ügyletekben (például vállalatok, gyárak irányításában - s mondja ezt egy olyan ember, aki miniszterelnöki kinevezéséig három forintot nem "csinált" egyetlen vállalkozásban sem, vagy ha igen, ő maga tagadja), de teljes tapasztalatlanság egy ország ügyeiben. Innen fakadnak, állítólag, "a mai bajok".

Nekem jobb látleletem van. A "mai bajok" - elsősorban a költségvetés sok szempontból rejtélyesen alakuló, és a folyó mérleg valóban súlyos deficitje - arra az egyetlenegy nagy aktusra vezethetők vissza, amelyet a szocialista (és más) képviselőkkel együtt a Fidesz lelkesen megszavazott: az 50 százalékos közalkalmazotti béremelésre. Ha valakinek nem volna világos, a szocialista-szabad demokrata kormányzás közel három évében ez volt az egyetlen "nagy lépés", amely a Fidesz együttműködésével tétetett meg. Ha tehetném, lassan mondanám, hogy mindenki értse: a koalíciós kormányok (Medgyessy, Gyurcsány) attól a naptól fogva "futnak a pénzük után" és halmozzák az adósságokat, hogy a fedezetlen jövedelemnövelés tárgyában sikeresen együttműködtek a Fidesszel. Éppenséggel Gyurcsány nap mint nap kiállhatna a közönség elé, és elmesélhetné, hogy a Fidesz tettestárs a "mai bajok" világra segítésében.

Ha követhető ennek az írásnak a gondolati íve, akkor a következő téma természetesen Orbán Viktor együttműködési készségének hirtelen jött új rohama. Mint tudjuk, a Fidesz öt-hat "jelentős ügyben", mintegy főúrian engedve a gazdasági és pénzügyi élet vezető köreiből jövő kéréseknek, kész együttműködni a kormánnyal. Feltéve, ha az nem hazudozik (adatmanipulál) tovább. Hideg víz a (bizakodó) kopasz fejekre!

Orbán együttműködési nyilatkozata egy, a Gyurcsány-kormányt súlyosan diszkreditáló, ugyancsak tőle származó nyilatkozat "oldalvizén" hangzott el. Ez a lényeg, semmi más. Ugyanis ilyenkor azt kérdezi a jámbor polgár: együttműködni ezekkel? Inkább nem. (Nota bene: ha valamiben, Orbán a nem együttműködésben szigorúan konzekvens volt.)

Úgy gondolom, a Fidesz semmiben nem fog együttműködni a kormánnyal, ami a Gyurcsány-kormány ázsióját emeli; viszont mindenben hajlandó, ami azt leviszi. Orbán mondta például faarccal, hogy adót (bevételt), azt csökkenteni kell, kiadást viszont nem. Persze hogy nem! A kiadáscsökkentés népszerűtlen lépésekkel (például elbocsátásokkal) jár együtt, és a Fidesz elnöke nem evett meszet, hogy ilyesmit indítványozzon egy évvel a választások előtt. Ha hatalomra jut persze, akkor megcsinálja. A majdani ellenzék hörgései közepette.