Kornai János, a szocialista rendszer és a gazdasági átmenet nemzetközileg legismertebb kutatója az 1956-ot követő években autodidakta módon sajátította el a korszerű közgazdaságtant. Forradalmi hatású munkái, amelyek egyidejűleg jelentek meg magyar és angol nyelven, alapvetően befolyásolták a hazai és a külföldi gazdasági reformok történetét.
Kornai: demokrácia nem létezhet kapitalizmus nélkül
Kornai a Harvard Egyetem és a Collegium Budapest professor emeritusa, az amerikai, a brit, az orosz, a magyar és számos más akadémia tagja, akit 13 egyetem tüntetett ki díszdoktori címmel. Jelenleg a Nemzetközi Közgazdasági Társaság elnöke.
Kapitalista rendszer létezhet demokrácia nélkül, de demokrácia nem létezhet kapitalizmus nélkül - összegzi aforizmaszerűen Kornai János életművének tanulságát. Noha e gondolatok miatt is fokozott figyelem szegeződött a közgazdász-professzorra, sohasem gondolt arra igazán komolyan, hogy elhagyja az országot, inkább folyamodott minden egyes alkalommal vízumért. Tizennyolc éven át ingázott az Egyesült Államok és Magyarország között, amely “jó életforma annak, akinek az a szakmája, hogy rendszereket hasonlít össze - bár fölöttébb fáradságos”.
De fáradságos és viszontagságos volt itthoni munkája is. 1956 nyarán néhány kollégájával részletes reformjavaslatokat dolgozott ki, de1956 novembere után már nem hitt abban, hogy a szocialista rendszer alapjaiban megreformálható, ám nem vált ellendrukkerré. Ugyanakkor távol tudott maradni a pártközponttal folytatott alkuktól, a gazdasági életért felelős ügyeletes pártvezetőkkel való kooperációtól. Könyvet írt a hiánygazdaságról (A hiány), de nem fejtette ki, miképpen lehetne változtatni a hiánygazdaságon a szocialista rendszer keretein belül. A válasz elkerülésével azt sugallta az olvasónak, hogy bizonyos visszásságok, negatív vonások a szocialista rendszer belső tulajdonságai, a reform azonban nem elég, a rendszer változtatására van szükség.
Az 1989-es Indulatos röpiratban már konkrét gazdaságpolitikai ajánlásokat is megfogalmazott. Kádárnak már nem, csak egy nála esetleg ügyetlenebb, de választott vezetésnek akart tanácsot adni. Azonban határokat jelölt ki önmaga számára: nem vállalt fizetett kormányzati munkát, nem írt pártprogramot, pártrendezvényen sem jelent meg, fenntartotta szellemi függetlenségét. Az ellenzék vezető gazdaságpolitikusát, Szabó Ivánt igyekezett meggyőzni, hogy ne opponálják a Bokros-programot, majd Sólyom Lászlónak, az Alkotmánybíróság (AB) elnökének vázolta fel az intézkedések szükségességét, intervenciói azonban nem jártak sikerrel. “Az, ami történt, nem épp felemelő, mégis nagyon tanulságos volt. Nagyon is kézzelfoghatóan szembesültem azzal a jól ismert jelenséggel, hogy a politikusok nem közgazdasági elemzésekből indulnak ki, hanem a politikai célszerűségből, hatalmi megfontolásokból.”- mondta a HVG-nek Kornai János.
A rendszerváltással kapcsolatosan némelyeknél tapasztalható kiábrándultságot így magyarázta a világhírű közgazdász-professzor: “A hiány című könyv szerzője volna már az egyedüli, aki nagy jelentőséget tulajdonít a hiánygazdaság felszámolásának? Mintha mára mindenki elfelejtette volna, még az idősebbek is, hogy a szocialista rendszerben a hiány volt az élet egyik leggyötrőbb jelensége. Megalázó volt a sorban állás a telefonért, az autóért, más országokban a kenyérért, húsért is. (…) A kapitalizmus éppúgy "csomag", mint a szocializmus: van benne jó is, rossz is. Ha egy ideális szocialista rendszert állítunk szembe a kapitalista valósággal, az önbecsapás. Ha pedig az ideális kapitalizmust a szocialista valósággal, az olcsó antikommunizmus. Munkáimban igyekeztem mind a két végletet elkerülni, soha nem állítottam, hogy a szocialista rendszer nem működik, de nem istenítettem a kapitalizmust sem.”
