Valószínűleg a matematikaérettségitől tartanak a leginkább a diákok - erre a következtetésre jutott legalábbis Horváth Zsuzsanna, Kaposi József és Lukács Judit a próbaérettségik elemzésekor. Tavaly májusban az összes idén érettségiző, akkor még 11. évfolyamos diák próbaérettségit tett: emelt vagy középszintű dolgozatot írt az öt kötelező vizsgatárgy - magyar nyelv és irodalom, matematika, történelem, az idegen nyelvek közül az angol és a német - valamelyikéből.

A legtöbben matematikából próbálták ki magukat. Középszintű vizsgát 18 631, emelt szintű dolgozatot pedig 6911 tanuló írt. Az Országos Közoktatási Intézet honlapján (www.oki.hu) is olvasható tanulmány szerint valószínűleg azért, mert ettől a tárgytól félnek a leginkább a diákok, ezért szerettek volna minél többen némi tapasztalatot szerezni az "éles" vizsga előtt.

A középszintű dolgozat két részből áll. Az első rész rövid, egyszerű feladatokon keresztül méri le a diákok kompetenciáit, és azt, hogy mennyire vannak tisztában a definíciókkal. A második rész további két részre bomlik. Három feladatot kell megoldani a százszázalékos teljesítmény eléréséért, további három feladatból pedig kettőt kell kiválasztani és megoldani.

A diákok nem teljesítettek valami fényesen: bár a szóbeli vizsgára csak 1,5 százalékuk nem mehetne tovább, a vártnál sokkal kevesebben szereztek sok pontot, az átlageredmény közepes lett. (Ha a diák 20 százalék alatt teljesít, de legalább tíz százalékot elért a matematikaírásbelin, szóbeli vizsgával javíthat eredményén. Ha tíz százalékot sem produkált az írásbelin, akkor megbukott.)

A diákok mintegy 30 százalékkal jobb eredményeket értek el a szövegértésre épülő, modellalkotást is kívánó feladatokban, mint a "hagyományos", tisztán matematikai ismereteket számon kérő feladatokban. A tanulmány készítői szerint ez még azt figyelembe véve is váratlan eredmény, hogy ebből a feladattípusból a "bevezető időszakban" könnyebb feladatokat válogattak össze.

Az emelt szintű dolgozatok átlageredménye alig valamivel lett roszszabb a középszintű dolgozatokénál, ugyanakkor sokkal nagyobb az eredmények szórása, így a gyengébb dolgozatok száma is több. A diákok 12 százaléka nem mehetett volna szóbeli vizsgára sem, vagyis megbukott volna.

Az emelt szintű dolgozat is két részre oszlik. Az első rész négy egyszerű, többnyire egy-egy ismeretkört érintő, komolyabb kreativitást nem igénylő feladatból áll. A második rész öt feladata többnyire összetett, több matematikaterületet is érintő, gyakran modellalkotást igénylő példák sora. Itt a diákok jobban boldogultak a második résszel: az összetettebb feladatokban a tanulók nagyobb hányada talált megoldható részelemeket. Az első részben viszont sok gyenge eredmény született.

A próbaérettségi tapasztalatai azt mutatják, hogy a 12. évfolyam rendszerező ismétlése előtt a tanulók többsége még nem alkalmas a teljes 12 évet átfogó záródolgozat megírására (a próbaérettségit 11.-esek írták). Megfelelő motiváltság híján a tanulók jelentős hányada csak a rutinból előjövő képességeit és ismereteit mozgósítja. Bár a tanulmány készítői nullapontos dolgozattal nem találkoztak, a sok el sem kezdett megoldás azt jelezte, hogy a feladat elolvasása után az éles vizsgán szinte kötelező "megpróbálom, hátha sikerül valami jó részmegoldást leírnom" reflexek gyakran nem működtek.

Az eredmények - különösen középszinten - jól mutatták, hogy a hoszszabb szövegű feladatok, a sok részkérdést tartalmazó problémák nem ijesztik el feltétlenül a tanulókat, igazi problémát csak abban az esetben jelentenek, ha túl bonyolult modellalkotást kívánnak, és/vagy nehéz a matematikai tartalmuk.