Szögezzük le: a félelem jogos. Két dolgot azonban tisztáznunk kell: 1. A felsőoktatási intézményekben zajló idegennyelv-oktatás nem azonos a felsőfokú nyelvoktatással, hiszen az intézmény jellegétől függően lehet alap-, közép-, felsőfokú, valamint szaknyelvvel bővített változatuk. 2. Az egyetemi-főiskolai nyelvoktatás leépítése nemcsak veszély, hiszen a gyakorlatban már évek óta folyik.

Mint tudjuk, az előző felsőoktatási törvény a diplomát középfokú nyelvvizsgához kötötte. Minimum. A felsőoktatási intézmény saját követelményeként ezt megfejelhette plusz egy közép-, felsőfokú és /vagy szakmaival bővített nyelvvizsgával. Ezek elsősorban a gazdasági, külkereskedelmi, vendéglátó-ipari területeken voltak követelmények évek (évtizedek) óta, és ma is. A törvényben az is szerepel, hogy a diploma feltételeként előírt tantárgyak oktatását az illető egyetemnek/főiskolának kell biztosítania. Általában. A nyelvről külön nem volt szó. Ezért aztán a legtöbb felsőoktatási intézményben már a Bokros-csomag idején azonnal a nyelvórákon kezdtek spórolni. Csökkentették az órák számát, szétzavarták a lektorátusokat, sok helyütt már csak külön pénzért lehet nyelvet tanulni. Arra hivatkoztak, hogy a nyelvtanítás nem az egyetem dolga, hanem a középiskoláé. (Nota bene: a matematikaoktatás is a középiskola dolga lenne, mégsem akarta megszüntetni senki a matekot mint alapozó tárgyat sehol.) Mivel a nyelvi lektorátusok, tanszékek mindig idegen testnek számítottak a szakegyetemeken, nem volt érdekérvényesítő erejük. Nem támaszkodhattak a diákok támogatására sem, ők inkább örültek, hogy nem kell nyelvórára járni, ezzel is kevesebb a tanulnivalójuk. Mire észbe kaptak, késő volt. Így állt elő a mostani helyzet, hogy évente diákok százai nem kapnak diplomát, mert nincs nyelvvizsgájuk. (Esetleg levizsgáznak lovári nyelvből vagy eszperantóból, amit egy-két hónap alatt be lehet magolni, viszont a többség semmire sem használja őket később.)

Az új felsőoktatási törvény - ha elfogadják - továbbra is minimum egy középfokú nyelvvizsgához köti a diplomát. Mint tudjuk, jövőre bevezetik a kétciklusú képzést: a hallgatók mintegy 60 százaléka csak az első, hároméves alapképzésben vesz majd részt. Ekkor alapdiplomát kap, amely munkavégzésre és (az eredmény függvényében) továbbtanulásra egyaránt feljogosítja majd. Mindmáig nem tudni, hogyan fogják belesűríteni három-három és fél évbe mindazt az elméleti és gyakorlati ismeretet, ami e két, egymástól igencsak különböző cél eléréséhez kell. Az biztos, hogy ez a három év nem lesz "fáklyásmenet" sem a diákok, sem az oktatók számára. És mindehhez jön még a kötelező nyelvvizsga. Nem nehéz megjósolni, hogy az alapképzésben a diákoknak kisebb gondjuk is nagyobb lesz annál, hogy nyelvtanulással "múlassák az időt". S az is borítékolható, hogy még inkább megnő a nyelvvizsga híján diplomát nem szerző végzősök száma.

A munkaerőpiacon ugyanakkor egyre inkább felértékelődik a nyelvtudás. Sokszor még a diplománál is előbbre való, ha a pályázó tud angolul, németül, franciául, esetleg oroszul. Keresik a szomszédos országok nyelvein beszélőket is, de erre végképp nincs felkészülve a magyar nyelvoktatás. (Oroszból is most kezd visszabillenni a mérleg, lassan, de biztosan.) Igaz, a munkáltatónak nem nyelvvizsga, hanem nyelvtudás kell, s erről maga akar meggyőződni. Nem arra van szüksége, hogy a munkatárs meg tudja-e különböztetni angolul a karalábét a karfioltól, vagy hogy helyesen használja-e a befejezett jövőt, hanem hogy eligazodjon munkaterületén az adott idegen nyelven.

A nyelvvizsga tehát nem egyenlő a nyelvtudással, s erről (még mindig túlzottan nyelvtancentrikus) vizsgáztatási rendszerünk is tehet. A szakmai nyelvvizsga már közelebb áll ahhoz, amit a munkaerőpiacon keresnek. Az elképzelés tehát jogos: az egyetemeknek, főiskoláknak elsősorban erre kellene koncentrálniuk.

Csakhogy. A középiskolások többsége egyelőre nem hoz magával olyan nyelvtudást, amelyre a szaknyelvi oktatás ráépíthető lenne, alapfokon sem, nemhogy középfokon. S itt van a bajok gyökere. Egyszerűen hihetetlen, de így van: tizenéveseink (minimum) nyolc év nyelvtanulás után sem tudnak eljutni középfokú szintre! S ezt már nem lehet ráfogni a motivációhiányos oroszra, amivel akkoriban a nyelvtanulási kudarcot magyaráztuk. Új módszerek, új tanárok, méregdrága tankönyvek születtek, s az eredmény siralmas. Legalábbis az iskolai nyelvoktatás terén, mert a magántanárokkal, fizetős tanfolyamokon tanuló tehetősebb gyerekek azért jelentősen javítják a statisztikát.

A jelenlegi oktatási kormányzat jól látta, hogy elsősorban az iskolai nyelvoktatás terén kell áttörést elérni. Az emelt szintű nyelvi érettségivel megpróbálja "visszaterelni" a nyelvoktatást és vizsgáztatást az iskolákba, és lehetővé teszi egy nulladik évfolyam indítását is, ahol elsősorban nyelvi képzést kapnak a 9. osztályos tanulók. Ezzel azonban egy évvel meghosszabbítják a tanulási időt. Sokba kerül ez a családoknak, az államnak, azaz minden adófizető polgárnak. Félő, hogy megint egeret vajúdnak a hegyek, mint már annyiszor. S addig, amíg az iskolai nyelvtanítás hatékonyságában nem következik be alapvető változás, továbbra is egyetemisták százai maradnak diploma nélkül.

Nyelvvizsgára készülve