- Azt rebesgetik, hogy már nem sokáig lesz miniszter. Ön mit tud erről?

- Annyi mindent rebesgetnek. Én annyit tudok, hogy sok a dolog, csak ezzel foglalkozom.

- Vagyis nem aggódik?

- Végzem a munkámat tisztességgel. Elég sok mindent építettünk fel az elmúlt három és fél évben a semmiből, a lelkiismeretem tehát tiszta, bármit is mondjanak.

- Az EU-tagságnak nem az egyetlen, de fontos előnye a pénz. Magyarország nem áll túl jól az uniós támogatások kifizetésével, sok nyertes pályázó még mindig szerződéskötésre vár. Miért?

- Minden egyes induló rendszerben sok a nehézség. Magyarországon ráadásul olyan fejlesztési igények vannak, például az önkormányzatoknál vagy a gazdasági szervezeteknél, hogy egy adott összegre sokszoros a jelentkezés. Így vannak, akik nem jutnak támogatáshoz: ők adnak hangot csalódottságuknak. De nézzük a számokat! Magyarország a beérkezett pályázatok számát tekintve (a lakosság arányában) az első helyen áll a tíz új tagállam között. Ami a megkötött szerződések számát, illetve a kifizetéseket illeti, a tízek között a másodikak vagyunk.

- Lehet-e még indulónak nevezni a magyarországi rendszert?

- Az előttünk csatlakozott országokban húsz-huszonöt éve működnek a pályázati rendszerek, nálunk pedig május elsején lesz egy éve. De a kezdő, betanulási időszak már lezárult. A magyarországi eredmények európai összehasonlításban is jók, büszkeségre adnak okot, és cáfolják a fanyalgókat.

- Hol tartunk a pénzek felhasználásában? 2004 és 2006 között összesen mennyi támogatás áll rendelkezésre?

- A tagság első három évében 1200 milliárd forint európai és magyar forrást lehet fejlesztésre fordítani, folyamatosan növekvő arányban. Ám fontos hozzátenni, hogy ezt a keretet öt év alatt kell felhasználni. Ha tehát már az első év végén 200 milliárd forintnyi megkötött szerződés van, az jó indulás. A 2007 és 2013 közötti EU-költségvetési időszakban immár évente jár Magyarországnak ennyi támogatás, ismét növekvő mértékben: évi 1100 milliárd forinttól egészen 1700 milliárdig.

- Mire költ majd Magyarország ilyen hatalmas összegeket? Nyilván utakra, hidakra és szép nagy épületekre is, de mitől leszünk igazán versenyképesek?

- Az első nemzeti fejlesztési tervben (2004-2006) a pénzügyi források több mint felét infrastruktúrára fordítjuk: az ország az első három évben tudatosan a feltételrendszer javítására költ. A következő fejlesztési terv (2007-2013) már a versenyképesség további alapjaira összpontosít: ilyen a tudás, a kutatás-fejlesztés, valamint az egészség.

- Ha visszatekint az elmúlt egy évre, mire a legbüszkébb?

- Az előző kormányokat és az embereket egyformán dicséri, hogy a csatlakozás semmilyen területen nem okozott megrázkódtatást. Olyan szervesen "nőtt át" mindenki az új helyzetbe, hogy ez megmutatta: hosszú éveken keresztül, folyamatosan készültünk. Magyarország értékeiben mindig is európai volt. A bővítés után nemcsak a jogszabályok léptek életbe, de az emberekben is tudatosult az egész csatlakozási folyamat. Az agrárium az egyetlen terület, ahol az alkalmazkodási képesség lassabb.

- Európa a május végi, franciaországi népszavazástól retteg. Ha a nemmel voksolók győznek, sokan nemcsak az EU-alkotmányt, hanem az egész európai integrációt temetik. Ön mekkora veszélyt lát?

- Minden országban felelőtlennek tartom azt a politikát, amely egyéni érdekeknek veti alá a közös európai ügyet. Erre Magyarországon is mutatkozik hajlam. De ez a politizálás egészen biztosan nem fordítja vissza az integráció folyamatát. Franciaországnak is szüksége van a többi állam együttműködésére, a kiemelt közös európai projektekre, az Airbustól az űrkutatáson át a biotechnológiáig. A sors iróniája, hogy az EU-alkotmány éppen Franciaországnak, illetve a francia-német tengelynek biztosít az eddiginél nagyobb befolyást. Én bízom a francia népszavazás sikerében.

Baráth Etele