Andrew Sullivan Amerika egyik főbloggere. Remek újságíró, fékezhetetlen grafomán.

Amikor a New Republic szerkesztője volt, a hetilapra 100 000-en fizettek elő, és így is veszteséget termelt. Amióta elektronikus szamizdatot ad ki, politikai főszezonban naponta látogatják 100 000-en a lapját, és jól megél belőle.

A nézetei sem mindennapiak. Sullivan nyíltan vállalja homoszexualitását, és azt is, hogy hívő katolikus, aki tiszteli az egyház tekintélyét.

Valamikor tíz éve egy amerikai jezsuita magazinnak adott interjúban elismerte, hogy a kettő nehezen egyeztethető össze. Mégsem akar egyikről sem lemondani.

Sok sorstársával ellentétben nem fordult el a melegeket megbélyegző egyháztól. A hivatalos katolikus álláspontot egyszerűen "inkoherensnek" nyilvánította, és annak a reményének adott hangot, hogy az egyház hozzáállása hamarosan meg fog változni.

A pápaválasztás után azonban elfogyott a türelme. Blogjának április 19-i bejegyzésében bevallja, hogy most már dühös az egyházra.

El is hagyná, ha tudná. De nem tudja, mert annyira fontos a számára. "Ez a családom - írja. - Ahogyan édesanyámat, az anyaszentegyházat sem tudom elhagyni."

Keserűségének oka az új pápa. "A katolikus egyház autoritáriussá és modernség-ellenessé kezd válni. Minden belső vitát és véleménykülönbséget elfojtanak. Az új pápához, a Nagy Inkvizítorhoz képest II. János Pál hamarosan liberálisnak fog tűnni." - írta Ratzinger megválasztásának hírére.

Pedig Sullivan igazán nem akar sokat. Maga is elismeri: "A katolikus teológiában nincs semmi alapja annak, hogy a házasság szentségét elérhetővé tegyék a melegek számára."

Csak annyit szeretne, hogy égi és földi szerelmei miatt ne kelljen állandó meghasonlottságban élnie.

"Mindössze arra vágyom, hogy valódi párbeszéd kezdődjék hívők, teológusok és papok között arról, hogyan élhet egy meleg katolikus teljes, az emberi méltósággal és szexuális beállítottságával összeegyeztethető életet."

Andrew Sullivan