Menasse a lapnak: "Íme a kapitalizmuskritikám: A kapitalizmus csak szeretné, ha kritikáját 10 000 betűhelyen ki lehetne meríteni. Már ez elégséges alap arra, hogy a szabadságtudat (és a kritika) fejlődése során túllépjünk rajta. - Az oldal fennmaradó részét kérem üresen hagyni. A tiszteletdíj átutalásához mellékelem bankszámla-számomat."

Ez így csak vicc, de a felkérés maga nagyon is komoly. A Die Zeit A kapitalizmus jövője címmel sorozatot indított, amelyben írók, tudósok, filozófusok nyilatkoznak. Ennek a sorozatnak az első darabja Menasse szövege: Kasszandra utolsó kiáltása.

A szerkesztőségi bevezető egyenesen patetikus: "Nyugtalanság üli meg az országot. A német politikusok újra kapitalizmuskritikát gyakorolnak."

"Németország a háború utáni korszak leghúsbavágóbb társadalmi reformjait szenvedi el. A középosztály nagy részét is áthatja a félelem a lesüllyedéstől. A reformok többnyire értelmesnek látszanak ugyan, ám az eredmény eddig elmaradt. A nemzetközi cégek nyeresége növekszik, de a munkahelyek nem szaporodnak. A nemzeti kormányoknak azt kell tapasztalniuk, hogy tehetetlenek."

"És mi következik mindebből a társadalomra? - kérdezi a Die Zeit bevezetője. - A kapitalizmus fényes győzelmet aratott a kommunizmus fölött. És akkor mostantól fogva  a kapitalizmus a sorsunk? Örök időkre kivonja magát bármiféle szabályozás alól? Úgy játszik majd a nemzetállamokkal, mint macska az egérrel?"

Az "irodalmi fantázia", amit Menasse a hetilap felkérésére beküldött, valóban nem hosszabb az író által maga számára megszabott terjedelemnél. Akár az egészet lefordíthatnánk, de nem engedi a szerzői jog. Csak kivonatot és idézeteket szabad hozni.

A múlt nyáron, az Olimpia idején - kezdi válaszát az osztrák regényíró és esszéista - egy koldusasszony képében újból megjelent Kasszandra. "Hallgassatok! Miért nem figyeltek?" - kiáltott a  karattyoló turistákra.

"Nagy háborút látok - jövendölte. - Milliók pusztulnak el egy embertelen logika következtében. Embertelen, mert az általuk teremtett viszonyok szükségleteit fontosabbnak tekintik, mint maguknak az embereknek a szükségleteit."

"Takarékoskodni kell - így prédikálnak a leggazdagabbak. A növekedést újból be kell indítani - megszorítások révén. Biztosítani kell, hogy az ipar ki ne vonuljon - elbocsátások és az emberek elűzése révén."

A turisták videofelvevőiket berregtetik. Lassan megtelnek a stadionok. Az égen vadászgépek kondenzcsíkjai. Görög-római játékok katonai védelem alatt.

Szellemes írói fogás csupán, vagy belső bizonytalanságot fejez ki, hogy Menasse fantasztikus mese formájában, Kasszandra leplébe burkolódzva adja elő a szakállas német filozófus gondolatait?