Önáltató gazdák a jóllakott Európában
Európa jóllakott. A mezőgazdaság súlya és politikai támogatottsága a kontinensen folyamatosan csökken. Így aztán egyre gyakrabban merül fel, hogy túl sokat költenek erre az ágazatra az adófizetők pénzéből - jelentette ki Udovecz Gábor, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgatója az agrárszektor kilátásait boncolgató, a múlt héten tartott tanácskozáson. Csakhogy amíg más uniós tagállamokban ez a visszaszorulóban lévő ágazat is remek eredményeket produkál, addig Magyarországon rendkívül nehéz a földből élők helyzete. A mindenkori magyar kormány őszintétlen, a tényeket megszépítő agrárpolitikát folytatott, miközben a politikusok a rendszerváltás óta képtelenek döntést hozni a legégetőbb stratégiai kérdésekben. Hogy csak néhányat említsünk: árutermelő vagy inkább tájmegőrző szerepe legyen-e a magyar mezőgazdaságnak, kisméretű családi gazdaságokban vagy nagybirtokokon érdemes-e gazdálkodni, és egyáltalán: hányan is tudnak megélni hosszabb távon a földből?
Megfelelő válaszok híján a mindenkori kormányzat célirányos fejlesztések helyett csak tűzoltást végzett az agráriumban. Az állam az adófizetők pénzéből rendre megtérítette a csatlakozás után nem támogatható ágazatok (sertés, baromfi, tej) veszteségeit, miközben a szükségesnél kevesebb pénzhez jutottak azok az ágazatok (gabona, zöldség-gyümölcs), amelyek a csatlakozás után kedvező adottságaink miatt állni tudták volna a versenyt - állítja a Kopint-Datorg nemrégiben kiadott konjunktúrajelentése. Öncsaló beruházás volt az életképtelen mezőgazdasági termelőknek államilag támogatott hiteleket adni - mondja Juhász Pál agrárszociológus, a Budapesti Corvinus Egyetem munkatársa. Ő úgy látja, a rosszul működő, ezért a hitelektől függő ágazatban minden piaci változás hisztériát vált ki. A vidéki szavazók megnyeréséért, megtartásáért küzdő politikusok ilyenkor mindig juttatnak némi forrást a gazdálkodóknak, amivel nem tesznek mást, mint, hogy konzerválják az áldatlan állapotokat.
Mindezek alapján nem meglepő, hogy Udovecz Gábor sikertelennek tartja az uniós felkészülést. Elmaradt a birtokrendezés, így sokan olyan kis parcellákon dolgoznak, amelyeken képtelenség versenyképesen termelni. De a gazdák nem hajlandóak összefogni sem, így aztán a náluk jobban szervezett felvásárlókkal és a kereskedőkkel folytatott áralkukban rendre alul maradnak. Varga Gyula, a Kaposvári Egyetem dékánja más okokat is lát. Szerinte a termelők jelentős részének nincs kellő szakértelme, nem rendelkezik vállalkozói készségekkel, retteg a külső tőke bevonásától, és képtelen rugalmasan reagálni a piaci változásokra. A regisztrált kistermelők 82 százaléka vagy nyugdíjas, vagy másodállásban műveli a földjét. Az önellátásra berendezkedett termelők tevékenységükkel mindössze napi 100 forint jövedelmet érnek el.
Túl sok az önáltatás a mezőgazdaságban - hangsúlyozza Juhász Pál. Ilyen például, hogy Magyarország olcsón tud jó minőségű gabonát termelni, amivel el tudja látni egész Európát. Az állítás első része igaz, ám tengerünk nem lévén az előnyünk nem hasznosítható. A szállítás ugyanis jócskán megdrágítja, csaknem eladhatatlanná teszi a magyar gabonát, amíg a fogyasztóhoz ér. Hasonló lázálomból fakad az Európát meghódító magyar disznóhús képe. Tőlünk Nyugatra már nem a sertés, hanem húsrészek piacáról beszélnek. Arrafelé a vágóhidak egy-egy termékre specializálódnak, a gazdák pedig pontosan tudják, melyik feldolgozónak milyen húsra, húsrészre van szüksége. Nálunk ilyen együttműködésnek nyoma sincs.
Nem meglepő, hogy a Kopint-Datorg Rt. nemrégiben kiadott konjunktúrajelentése megállapítja: a magyar gazdáknak eddig csak kárt okozott az uniós csatlakozás. Mint Szabó Márton, a kutatóintézet munkatársa egy háttérbeszélgetésen elmondta, magas jövedelmek, stabil felvásárlási árak és bővülő piacok helyett bizonytalanságot, pénzügyi gondokat és növekvő importot hozott a gazdálkodók számára a közösségi tagság. A kínálattal nem volt baj, hiszen a mezőgazdasági termelés a kedvező időjárásnak köszönhetően 25 százalékkal bővült. Ezzel párhuzamosan azonban az értékesítési lehetőségek szűkültek. A magyar élelmiszerpiac 2002-2003-ban tapasztalt növekedése 2005 elejére megállt. Az importáru viszont így is megtalálta helyét a piacon, hiszen az élelmiszer-behozatal értéke euróban számolva 28,9 százalékkal emelkedett. Ami nekünk üröm, másoknak öröm volt. A korábban a magyar versenytársaik által saját piacukon is megszorongatott szlovák és lengyel gazdáknak sem lehet okuk panaszra. Utóbbiak jövedelme 50 százalékkal nőtt a csatlakozás után. A fogyasztók persze a csatlakozással itthon sem jártak rosszul. Az élelmiszerek 2004-ben az inflációnál kisebb mértékben, 6,5 százalékkal drágultak csupán.
A múlt év május elseje, a belépés után a piac alaposan "orrba vágta" a termelőket, a leépülés gyorsan elkezdődött - mondja Juhász Pál. A Kopint- Datorg tanulmánya szerint a megoldatlan problémák miatt néhány hónapon belül újabb feszültségek fognak jelentkezni. Csakhogy a kormány már nem sokat tehet a termelőkért, mert Brüsszel megköti a kezét. Varga Gyula dékán szerint a kistermelők közül esnek majd a legtöbben áldozatul ennek a változásnak. Számuk már jelenleg is csak feleannyi, mint a hetvenes években volt. A folyamat azonban egyre gyorsul. A 210 ezer, piacra termelő agrárvállalkozásból szakértők szerint nagyjából 35-40 ezer maradhat talpon. Az 50 ezer félig önellátó, félig a piacra termelő gazdaságból pedig nagyjából 10-15 százalék erősödhet meg annyira, hogy versenybe szállhasson a vevőkért. Rajtuk kívül néhány százezer kizárólag önellátásra berendezkedett termelőnek lehet még helye a nap alatt. A piac tehát néhány év alatt nem csekély véráldozattal kikényszeríti azokat a változásokat, amelyeket az elmúlt másfél évtizedben az egymást követő kormányok elmulasztottak.
