Az előre "leemailezett" rend szerint megjelentem a megbeszélt szektorban 17 órára, átvettem a fáklyámat és vártam a sötétedést, s az ezt követő közös fáklyagyújtást. Addig is jöttek az utcazenészek, gólyalábasok, dobosok, mutatványosok, zsonglőrök. Az Ismeretlen katona sírja mellett felállított színpadról dübörgött a diszkózene, a tér másik oldalán felállított humanista sátornál hosszú sor álldogált. Besötétedett, a fáklyák kigyúltak. Szívet melengető érzés volt a békekörben állni, szép látvány lehetett fentről a hatalmas, világító békejel.

Csak azt nem lehetett tudni, hogy pontosan mi ez, ami szívmelengető és szemet gyönyörködtető, hiszen nem derült ki, hogy pontosan miért is vagyunk itt. Egyszer sem hangzott el, miért állunk fáklyával a kézben, miért maradunk csendben vagy miért és kiért szól a zene. Csupán annyi derült ki, hogy "a békéért" vagyunk itt, és "a Békejel, mint minden demonstráció, valójában csak látványos pillanata egy hosszú folyamatnak". Megkérdeztem a szomszédos szektorban álló tiniket, hogy szerintük miért vagyunk itt, de ők sem tudták. A négyoldalas Emléklapból és a kétoldalas - erre az alkalomra készült - humanista szórólapból megtudtam, hogy "a béke és az erőszakmentesség része lehet mindennapi életünknek", s hogy hova és mire toboroz embereket a Humanista Mozgalom. Kiderült, hogy a Hősök terén nem fejeződik be a békeceremónia, hanem azt "afterparty" követi ismert fővárosi szórakozóhelyeken, hol ismét koncertek lesznek s tombola.

Az idei és a vele szinte teljesen megegyező tavalyi Békejel láttán mondhatnánk, hogy így néznek ki ma a professzionális békenagygyűlések, ilyenek a jól szervezett, fiatalos, high-tech, píárosított és ezáltal tömegeket vonzó, valóban békés béketüntetések. Mondhatnánk, hogy generációváltás történik, a rendszerváltás idején vagy után született korosztály látványosan megjelenik a mozgalmi térben. Mondhatjuk, jelentős béketüntetés ez, melynek képei bejárják a világsajtót, mely mozgalomkutatási könyvek borítójára kerül. Mondható az is, hogy az idén megelőztük a világot, hiszen tavalyhoz képest egyedül Magyarországon nőtt több mint duplájára a résztvevők száma. Ám mindez csak felületi körülírása lenne a történteknek.

Először is áruljunk el egy - Magyarországon sikeresen megőrzött - titkot: március 19-20-án azért voltak béketüntetések a világ 44 országában, mert ekkor volt Irak megtámadásának második évfordulója. Erre szerintem legalább három okból nem derült fény Magyarországon: a békemozgalom megosztottsága, a humanista marketing, a megszólított közeg.

Az egész magyar mozgalmi szektor gyenge és megosztott. Két és fél évvel ezelőtt az Irak ellen készülődő háború magyar ellenzőinek sikerült becsatlakozniuk a nemzetközi békemozgalmi hullámba, annak ellenére, hogy a magyar civil társadalom akkor is nagyon gyenge volt. Ennek a tízezreket utcára szólító magyar háborúellenes mozgalmi kis ciklusnak a tetőpontja 2003. február 15-e: az Országos Békelánc Demonstráció felvonulása és a Civilek a békéért betiltott, majd engedélyezett tüntetése, ami azt is jelenti, hogy a háború kitörésének idején már a ciklus leszálló ágában voltunk. Február közepén a világ eddigi legnagyobb, valóban globális tüntetéssorozatának keretében a magyar háborút ellenző csoportok ugyan még tömegeket vonzottak, de már kettészakadva tüntettek. A "béketábor" eztán - ideológiai, politikai és személyes ellentétek folytán - tovább aprította önmagát, és ma már mozgalomkutató legyen a talpán, aki nyomon tudja követni a leaprított részek sorsát. Hiteles és megbízható, kommunikálni akaró és tudó, szervezett és erőt sugárzó aktorok és akciók nélkül nem csoda, hogy nem tudódott ki, minek a napja március 20.

Ebben a kiüresedett és atomizálódott mozgalmi szektorban a Humanista Mozgalom (egyben párt) jelenti a folytonosságot és egységet. A narancsszínbe öltözött nemzetközi, 130 országra kiterjedő "pártmozgalom" remek érzékkel telepszik rá a mozgalomtöredékekre és csoportcsírákra. A humanisták nem bíbelődnek a párbeszéddel, hanem a szovjet típusú kommunista ideológia talaján állva hangyaszorgalommal szervezkednek és hozzák létre a már nem illegális (kommunista) sejtjeiket (műhelyek, körök, beszélgetőfórumok). Ez egy politikai szekta, amely kiscsoportos módszerrel, az általános humanista ideák oldaláról közelítve próbálja megnyerni - elsődlegesen - a 14-24 év közötti korosztályt. Meg tudják szólítani azokat a fiatalokat és azokat az idősebb jóhiszemű társadalmi "csellengőket", valamint az örök reménykedőket, akik nem találják helyüket a családban, az iskolában, a mozgalmakban és a társadalomban, s akik még képesek valóban lelkesedni nemes célokért. Nekik szervezik az utcai bulikat.

A humanisták a legritkábban akarnak konkrét eredményeket elérni, viszont elvárják tagjaik önkéntes munkáját, tagdíjat szednek és érdekeltek a pártpolitikai arénában, a mozgalomra épülő párt sikerében. A mozgalom kizárólag a hatalomhoz vezető rögös út fedőtevékenysége. Az Amway módszerével szeretnének szavazatokat szerezni a helyi és országos választásokon. Éppen ezért a humanisták rendezvényei olyanok, mint az egypártrendszer béketanácsainak "tüntetései": kilúgozott és megfoghatatlan békeideológia, konkrétumok nélküli "követelések", pátosszal teli, romantikus ceremónia, aztán jöhetnek a nagy bulik és az önreklám. A mozgalom/párt fenntartása és a hatalom közelébe jutás az egyetlen cél. Ezért a Humanista Mozgalom/Párt törekvései a mindenkori hatalom számára problémamentesek és könnyen ellenőrizhetők. Magyarországon ugyan nem juthatnak a hatalom közelébe, de lekötik a potenciális tiltakozók erejét. A mozgalmi térben centrifugális szerepet töltenek be, hátulról bomlasztanak, majd a leszakadókat integrálják, miközben ők jelenítik meg a hatalomnak és a háború ellenzőinek konfliktusmentes jó viszonyát.

Olyan posztmodern békemozgalommal állunk szembe, melynek nincs békenarratívája, konkrét békeüzenete, és hiányzik belőle a tiltakozási potenciál. Ezért természetes, hogy a Békejel Plusz rendezvényükről nem derült ki, mi végre is rendezték.

A humanista megközelítésnek nem lenne sikere, ha nem olyat kínálnának, amiből hiány van, ha nem úgy kínálnák, ahogyan más termékeket is el lehet adni, és nem azoknak, akik vevők rá. A mozgalom/párt éppen a fogyasztásra és a szórakozásra épülő módszerekkel tudja megközelíteni és mobilizálni a fiatalokat. A multinacionális cégek középszintű alkalmazottai közül kikerülő humanista vezetők a multiktól átvett módszerekkel és kommunikációs technikákkal szervezik "a humanista civil társadalmat" és a békebulikat. A nem éppen alternatív gondolkodásáról híres menedzserréteg egyrészt a középosztály gyermekeit, másrészt a morális, egzisztenciális, mozgalmi lecsúszás határán állókat próbálja összefogni. A humanistákat és a megszólított fiatalokat összekötő tulajdonság: a lázadás képességének hiánya. Az internetezők, a gyorséttermekben falatozók, a plázákba és diszkókba járók, a mindenben középre igazodók fiatal népe ez: ők a kommersz és szórakoztató, kockázatmentes és gyors fogyasztásra alkalmas soft békemozgalom képviselői. És ettől lesz a békejel kiherélt médiaesemény és szórakoztató buli.

Miért hagyják mindezt a civil, alternatív, háborúellenes csoportok? Mert minden társadalomnak olyan civil társadalma van, amilyet megérdemel, és minden háborút ellenző mozgalmi szektornak olyan fellépései lehetnek csak, amilyeneket megszervez vagy eltűr. És én, az 1575-ös, miért vettem részt mindebben? Mert legalább történt valami. Történt valami? Igen, buli volt!

A szerző szociológus