-Az államháztartási hiány egyszázalékos túllépése esetén azonban mindenképpen csökkenteni kell a kiadásokat.

- Politikai vagy szakmai karriert épít?

- Nem építek karriert. Szakpolitikusként kaptam egy embert próbáló feladatot, amit igyekszem megoldani. A pénzügyminiszterséget szakmai kihívásnak tekintem, nem politikai karrierlépcsőnek. Csekély esély van arra, hogy politikusi karriert építsen az, aki egy évvel a választások előtt elvállalja a pénzügyi tárca vezetését,

- Medgyessy Péter is hasonló cipőben járt.

- Ő két évvel a választások előtt lett pénzügyminiszter, és a gazdaság sem ugyanabban a helyzetben volt, mint most. Sokkal jobb politikai kapcsolatokat építhetnék, ha parlamenti képviselőként, esetleg miniszterelnöki kabinetfőnökként tevékenykednék.

- Nem kell majd többet engednie pénzügyminiszterként amiatt, hogy közvetítő szerepet is betölt a frakció és a kormány között?

- Nem az lesz a szocialista frakcióban a meghatározó kérdés, hogy a választások megnyerése érdekében hová kell osztani még némi pénzt. Az MSZP vezetésében senki sem hisz abban, hogy megvásárolhatók a szavazatok.

- Annak azért még lehetnek hívei, hogy választás előtt nem kell megszorítani.

- Nem látok olyan okot, ami miatt most ennek a szükségességéről beszélhetnénk. Számos egyszeri kiadási tétel torzítja az első négy hónap államháztartási adatait, amelyek így első ránézésre rossz képet mutatnak, ám valójában normális működést tükröznek.

- Képzeljük el, hogy nagyobb lesz a tervezettnél a hiány! Mindenképpen lépnek, hogy betartsák az előirányzott mértéket, vagy mérlegelik a politikai kockázatot?

- Jelentős hiánynövekedés esetén nincs lehetőség a mérlegelésre, és mindenképpen csökkenteni fogjuk a kiadásokat. Ebben nincs véleménykülönbség a meghatározó politikai szereplők között. Elsőként a 160 milliárdos rendkívüli államháztartási tartalékot használhatjuk fel. Létezik azonban olyan helyzet is, amikor megengedhető az eltérés. Például 90 dolláros olajár vagy más hasonlóan extrém tényező esetén. Ezek híján azonban nem megengedhető a hiány jelentős túllépése. Jelentőset mondok, mert azt gondolom, hogy néhány milliárdos, pár század százalékos különbség esetén nincs szükség megszorításokra. Az viszont biztos, hogy egy százalék körüli eltérés veszélye esetén is lépnünk kell.

- Fél százalékkal lehet eltérni?

- Nem tudom. Nem hiszem, hogy elviselné a piac, bár ez attól is függ, miként alakul az év második fele. Számos, tőlünk független tényező is befolyásolja ezt, a nemzetközi gazdasági helyzettől a befektetők hangulatán, a térség megítélésén át a többi magyar gazdasági mutatóig. Mindig az adott helyzet ismeretében kell mérlegelni, megengedhető-e a kalkulált eltérés.

- Feltűnt, hogy mindig az euró-bevezetési kritériumok 2008-as teljesítését emlegeti. A nyugdíjreform-elszámolási lehetőség miatt a mostani programmal három év múlva is haladnánk a megkövetelt szinten.

- Magyarország nemzeti érdeke az, hogy az Európai Unió által lehetővé tett, elfogadott és elismert mozgástérből mindent kihasználjon. Természetesen ki kell aknázni a kedvező inflációs folyamatokból származó előnyöket, s élni kell azokkal a lehetőségekkel is, amelyek a gazdasági növekedés élénkítését szolgálják.

- Szóval nem kell túlteljesíteni a követelményeket?

- Magyarországon kértek fel pénzügyminiszternek, nem Brüsszelben. Az ország érdekében kell cselekednem.

- És ha az ország érdeke az, hogy néhány fontos lépés miatt eltérjünk az előre leírt mutatóktól, de még mindig megmaradjunk az eurókritériumok 2008-as teljesítésénél?

- Akkor Magyarország érdekében kell cselekednünk. De akkor ezt a programot úgy kell tudnunk bemutatni, végigvinni, hogy az unió, az elemzők és a befektetők is elfogadják, elismerjék, hogy szükség van a változtatásra. Ma azonban nincs ilyen program előkészítve, így nincs is mire hivatkoznunk.

- Száz lépésből álló átfogó reformra készülnek éppen.

- A száz lépés programját a magyar közgondolkodás szerint nem lehet reformnak tekinteni. Az államháztartás egyetlen nagy alrendszerében sincs jelenleg olyan kidolgozott és mélyreható változtatást hozó javaslat, amely szakmai és politikai konszenzust élvezne.

- Nem gyávaság, hogy elhalasztják a reformokat? Hiszen korábban a miniszterelnök is szükségesnek tartotta a mélyreható változásokat, most pedig már nincs szó ezekről.

- Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr az elmúlt két hétben bizonyosan nem beszélt reformokról.

- Egy hónapja viszont még igen..

- Még egyszer elmondom: nincs olyan kidolgozott és egységes reformelgondolás, amely legalább egyöntetű szakmai elismerést élvezne, vagy amelynek lenne némi politikai támogatása.

- Fél éve alakult az új kormány. Miért nem dolgoztak ki azóta egyetlen koncepciót sem, csak az adóreformról gondolkodott egy szakmai bizottság?

- Több helyen folyik most is a munka. Az egészségügy, a szociális ellátórendszer, a foglalkoztatás és az adórendszer átalakításáról gondolkodunk. Nagy nyilvánosságot ez utóbbi kapott. A többi területen sem alakult ki egyelőre konszenzus, amelyre reformot lehetne alapozni. Ám több olyan eleme van a terveknek, amelyek bekerülhetnek a száz lépés közé. Ezeket akár két héten belül nyilvánosságra hozhatjuk. Már csak a politikai döntésre van szükség.

- Nem akadálya a reformoknak az állandó konszenzuskeresés? Hiszen mindig lesz a változásokban ellenérdekelt réteg, amelynek a megsértése politikai kockázattal jár.

- A változtatásokhoz megfelelő parlamenti többséget kell biztosítanunk, a cél, hogy legalább a kormánypártok között konszenzus legyen. Ha ez megvan, belevágunk. De tényleg nem szeretnék reformokról beszélni, és nem csak azért, mert nem kívánok túlzott elvárásokat támasztani egy-egy intézkedéssel szemben. A lakóhelyem környékén, a Nyírségben engem nem azzal várnak, hogy "János, mikor csináltok már jó kis reformokat?" A reform utáni vágy nem a lakosság egészében él, sokkal inkább az értelmiségi elit elvárása. Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség komoly átalakításokra. Ám nem biztos, hogy azokat feltétlenül reformnak kell hívni.

- Az adóreform-bizottság tagjai arról panaszkodtak, hogy az üléseken a pénzügyi tárca képviselői állandóan azt ismételgették, mit miért nem lehet megvalósítani. Át lehet vágni a fejekben lévő gátakat?

- Mindazon gátak átvágásában partner vagyok, amelyek nem teszik kétségessé az adóbevételek nagyságát. Biztos vagyok abban is, hogy a kormány valamelyest merészebb lesz az adóreform-bizottságnál, mivel néhány korlátot nem kell majd figyelembe vennie, amit a bizottságnak kellett.

- Mi a különbség Veres János és Draskovics Tibor politikája között? Ugyanazt mondják mind a ketten, lelkes védelmezői a költségvetésnek, figyelembe veszik a pénzügyi korlátokat a reformok tervezésénél. Mi szükség volt a cserére?

- Felelőtlen lennék, ha nem védelmezném a költségvetést. Súlyos következményei lettek volna annak, ha a kijelölésem és a beiktatásom között azt nyilatkozom, hogy nem érdekes az államháztartás hiánya. Bárki legyen a pénzügyminiszter, bármely politikai oldalt is képviselje, figyelembe kell vennie, hogy Magyarországot jelenleg kilencmilliárd euróval hitelezik külföldről. A piacok elbizonytalanítása ezt teszi kockára, márpedig ennyi tőkét nem vagyunk képesek pótolni. Mindez persze nem jelenti azt, hogy szabad túl óvatosnak lenni - ezért vagyok biztos abban, hogy a kormány bátrabb adóváltoztatási javaslatokkal él majd. Ám végig kell gondolni, mik a következményei az elbizakodottságnak, a túlzott bátorságnak. Nem akarok olyan pénzügyminiszter lenni, aki arról lesz híres, hogy meggondolatlan lépésekkel bizonytalanná tette a pénzügyi egyensúlyt. Persze ha ez volna a társadalmi igény, akkor legyen, de akkor biztosan nem Veres Jánosnak kellene hívni a pénzügyminisztert.

- Miért nem kezdik el azokat az átalakításokat, amelyekre van konkrét javaslat, például a helyi adóztatás megváltoztatása?

- Nem zárkózom el az átalakítástól. Érdemes időt áldozni rá, kiszámolni, miként hatna a településekre - minden egyes magyar falura és városra - az iparűzési adó kiváltása. Ha kiszámoltuk, megnéztük a hatását, elgondolkodhatunk azon, érdemes-e ilyen lépést tennünk. Ám ez egy lépés, és nem adóreform, mivel nem érinti az adórendszer egészét.

- Számos látványos intézkedést meg lehetne hozni, ott van például az áfakulcsok egységesítése.

- Az adóreformmal foglalkozó bizottság javaslatai közül több megfontolandó van, ilyennek tekintem az áfát is. Nem zárom ki azt a lehetőséget, hogy még az idén egységesíteni lehet a felső két áfakulcsot. A lényegesen alacsonyabb infláció lehetségessé, a szomszéd országokkal folytatott versenyünk pedig kényszerré is teszi, hogy hamarabb változtassunk. Ellenérv, hogy bizonyos társadalmi csoportokat kedvezőtlenül érintene ez a lépés. Végig kell gondolni, hogyan lehet ellentételezni a hátrányokat.

- Nyugdíjemeléssel?

- Például. De el lehet azért képzelni más intézkedéseket is.

- Milyeneket? Egyelőre egyet sem látunk a száz lépésből. Önök már látnak?

- A dallamát már érezzük, már csak a konkrét megfogalmazásokat kell hozzátennünk. Tízet, tizennégyet már most fel tudnék sorolni, ám ezek még nem nyilvánosak.

- Nem túl sok a száz lépés? Nem lesz gond, ha valaki elkezdi számolgatni?

- Akkor lenne baj, ha nem tudnánk legalább százat lépni. De fogunk tudni.

- Nem fél attól, hogy a nagy horderejű lépéseket jelentéktelenekkel kell kiegészíteni ahhoz, hogy meglegyen a száz?

- Senki se várja, hogy minden lépés ugyanakkora lesz. Egy irányba mutatnak, de nagyságuk, ütemük eltér majd egymástól. Mindegyik az igazságosabb, szolidárisabb és modernebb társadalom irányába tett lépés lesz.

- Ki hangolja össze a lépéseket?

- A miniszterelnök.

- Mi lesz a menetben a Pénzügyminisztérium feladata?

- Miután a lépések zöme kapcsolódik a költségvetéshez, nehezen tudom elképzelni, hogy bármely, a tárcán kívül megfogalmazott intézkedést a Pénzügyminisztériummal történő egyeztetés nélkül meg lehetne valósítani.

- Más miniszterek is így gondolják? Például a gazdasági miniszter...

- Nincs ezekben a kérdésekben véleménykülönbség közöttünk. Nincs presztízsharc, érdemi vita a kormányon belül arról, mely törvényjavaslatokat mely tárca viszi a parlament elé.

- Álvita tehát, hogy hol van a gazdaságpolitika centruma?

- Az. Kóka Jánossal jó a kapcsolatom. Lesz olyan lépés, amit közösen teszünk meg, lesz, amit külön-külön. Elhiszem, hogy érdekes lenne, ha egymásnak mennénk, de ki kell ábrándítanom mindenkit: ebből a szempontból unalmasak leszünk. Jól fogunk együtt dolgozni.

- Ugyanez a helyzet a jegybankkal is?

- Törekedni fogok a korrekt együttműködésre.

Veres János

1957. február 5-én született Nyírbátorban.

1981-ben általános agrármérnökként diplomázik Debrecenben.

1985-ben mérnök-szakközgazdászi oklevelet, illetve egyetemi doktori címet szerez Budapesten.

A nyolcvanas években különböző mezőgazdasági vállalkozásoknál dolgozik gazdasági vezetői munkakörökben.

1989-ben alapító tagja az MSZP-nek.

1990-től társas vállalkozások tulajdonosaként és ügyvezetőjeként vállalkozó.

1990 és 1994 között Nyírbátorban önkormányzati képviselő.

1994-től országgyűlési képviselő. Tagja, majd alelnöke az Országgyűlés költségvetési bizottságának.

2002 októberében Nyírbátor polgármestere.

2003 márciusától 2004. októberig a Pénzügyminisztérium politikai államtitkára, ekkor lemond polgármesteri tisztségéről.

2004 óta az MSZP szabolcsi elnöke.

2004. október 16-ától az MSZP elnökségének tagja.

2004 októberétől a miniszterelnök kabinetfőnöke.

"Akkor lenne baj, ha nem tudnánk legalább százat lépni. De fogunk tudni"