Vágy nélkül, aszexuálisan
A mozgalom ugyanis már kilépett a névtelenség homályából, Amerikában több ezer olyan ember csatlakozott Jayékhez, aki így vagy úgy, de nem érez szexuális késztetést - nézett tudományosan is háta mögé e jelenségnek a New Scientist.
Eközben Európában Sigmund Freud, a pszichoanalízis atyja képletesen szólva forog a sírjában, ugyanis tanításai abból indulnak ki, hogy az ember minden cselekedetét a szexualitás határozza meg. Freud szerint ugyanis minden cselekedetünket jellemzi (még az anya-gyermek viszonyt is) egyfajta nemtől független szexuális indíték.
A tudomány jelenlegi állása szerint az emberben születésétől kezdve kódolva van a szexualitás, a törekvés az utódnemzésre, melyet egy természetes biológiai megerősítés követ, az orgazmus. Ez önmagában is olyan erős jutalmazás, mely elég ahhoz, hogy magát a szexet érdekessé és kívánatossá tegye, és akkor még nem beszéltünk azokról a hormonokról, melyek vágyakozásunkat és szexuális fantáziáinkat meghatározzák.
Természetesen az aszexualitás sem teljesen ismeretlen az emberiség számára, de napjainkig elsősorban kóresetet jelölt és nem természetes állapotot. A szexuális indítékok teljes hiányát az orvostudomány különböző olyan betegségek mellékhatásaként határozta meg, melyek kihatottak a hormonháztartásra.
Az aszexualitás mozgalma azonban azt állítja, hogy szó sincs semmiféle betegségről, egyszerűen hiányoznak belőlük a szexuális motivációk. Minden ingerre reagál a testük, a férfiaknak erekciójuk van, ha szexuális ingernek vannak kitéve - ez akár egy partner, de akár egy szexfilm is lehet -, viszont nem éreznek arra késztetést, hogy szexuális kontaktust teremtsenek.
Hogy ez a jelenség több mint egyfajta kulturális lázadás, azt néhány, emlősökön korábban végzett kísérlet támaszthatja alá. Ezek eredményei, úgy tűnik, igazolják az aszexualitás természetes létezését egy adott populáción belül.
1980-ban például patkányokon végzett kísérletek kimutatták, hogy a vizsgált csoport hímjeinek tizenkét százaléka semmilyen érdeklődést nem mutat a nőstények iránt, vagyis teljességgel aszexuális. Sajnos azonban a patkányok természete miatt nem lehetett úgy folytatni a kísérletet, hogy kiderüljön, ez a magatartás csak a nőstényeknek szól-e, ugyanis a hímek olyan agresszívak, hogy automatikusan megtámadják egymást, ha összeeresztik őket.
1990-ben már egy sokkal sikeresebb kísérletről beszélhetünk. Három különböző amerikai kutatócsoport (a portlandi orvosi egyetem, az Oregon Állami Egyetem, valamint az Egyesült Államok Birkakutató Központja) végzett kísérleteket fiatal, ámde szexuálisan kifejlett kosokon. Az állatokat 18 különböző alkalommal zárták össze nőstényekkel.
A várakozásnak megfelelően a kosok nagy része erőteljesen érdeklődött a nőstények iránt, de körülbelül tíz százalékuk nem mutatott semmilyen késztetést a párosodásra. Néhány kos (5-7 százalék) megpróbált szexuálisan kapcsolatba lépni más hímekkel, tehát homoszexuális érdeklődést mutatott.
Érdekes módon egy másik csoport (2-3 százalék) semmilyen érdeklődést nem mutatott, sem a többi hím, sem a többi nőstény iránt. "Ezek a kosok nem érdekeltek a párosodásban, úgy tűnik, hogy százszázalékosan aszexuálisak" - állítja az oregoni Fredrick Stormshak.
A kísérletet a következő évben megismételték, és az ugyanazzal az eredménynyel zárult. Stormshak és kutatócsoportja ezért úgy gondolja, hogy az eredmény hűen modellezi az aszexuális magatartásmódot az emlősök között, és idővel talán az aszexualitás alapjainak megértését is szolgálhatja. Kérdéses persze, hogy kosokon és patkányokon végzett kísérletek mennyire lehetnek mérvadók az emberi szexuális orientáció meghatározásában. Nem hunyhatunk szemet azon tény felett, hogy az ember magatartását a társadalmi normák és konvenciók erőteljesen meghatározzák.
Az embereket célzó kutatások ugyanis csak nemrégiben kezdték el a hangsúlyt áthelyezni a magatartás vizsgálatáról az emberek vágyaira. "Ez a kategória még az észlelhetőség határa alatt van" - állítja Edward Laumann szociológus, a szexualitás szakértője. "A motiváció, hogy valakivel szexuális kapcsolatot hozzunk létre, úgy képzelhető el, mint egy skála, amely nullától indul egészen a felsőbb számokig, azt mutatva, milyen erős a késztetés. Elképzelhető, hogy vannak olyan emberek, akiknél ez a késztetés nulla."
1994-ben Laumann közzétette azt a felmérését, mely napjainkig a legátfogóbb képet nyújtja az Egyesült Államok népességének szexualitásáról. A felmérés során 3500 embert kérdeztek meg szexuális szokásaikról. Az eredmény azt mutatja, hogy a megkérdezettek 13 százaléka nem létesített szexuális kontaktust az adott évben, ezeknek az embereknek 40 százaléka pedig semmilyen szomorúságot nem érez emiatt. A tanulmány arra is következtetni enged, hogy a teljes felnőtt populáció 2 százalékának még sosem volt szexuális kapcsolata, de természetesen arra nem ad választ, hogy ez a 2 százalék a jövőben kíván-e szexuális kapcsolatot létesíteni.
Az Egyesült Királyságban Anthony Bogaert szociológus végzett felmérést a témában 18 000 megkérdezett között. A felmérés természetesen nem csak az aszexualitást érintette, mindamellett szerepelt benne az a válaszlehetőség, hogy "nem éreztem soha szexuális vonzódást senkihez". A megkérdezettek egy százaléka választotta ezt az opciót.
Nicole Prause szociológusnő készülő tanulmányában arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen közösségben élnek ezek az emberek. A kezdeti eredmények azt sejtetik, hogy az erős szociális normák miatt a magukat aszexuálisnak valló emberek nagy része párkapcsolatban vagy házasságban él azért, hogy megfeleljen a társadalom elvárásainak.
Az aszexualitást tehát elfogadhatjuk új szexuális orientációnak? A kérdés korántsem egyszerű. Tény, hogy a kísérletek mutatnak valamilyen jelenséget, de nagyon sok a tisztázatlan, homályos pont. Statisztikailag - mivel körülbelül ugyanolyan számban jelennek meg a társadalomban - nem zárhatjuk ki azt sem, hogy az aszexuálisan bejelentkező emberek valamilyen szexuális atrocitás elszenvedői voltak, vagy komoly hormonális problémáik vannak, illetve csak a figyelmet szeretnék felhívni magukra.
Elgondolkodtató, hogy a katolikus papoktól is az aszexualitáshoz hasonló magatartást követel meg az egyház. A cölibátus (nőtlenség), illetve a szerzetesi fogadalom intézménye (eltekintve a gazdasági vonatkozásoktól) a nőtlenséget (szexmentességet) írja elő, bár az évezredes gyakorlat azt mutatja, hogy még a szentek között is a legnagyobb próbatételt e két előírás okozta, s akkor még nem beszéltünk napjaink botrányairól. Érdemes megemlítenünk azt is, hogy a katolikus egyház a nőtlenséget, illetve a szexualitástól való tartózkodást Istennek felajánlott áldozatnak tekinti, vagyis a pap vagy az apáca ezzel a lemondással köti Istenhez az életét.
Az aszexuálisok mozgalma azonban azt állítja, hogy szó sincs lemondásról, ez egyszerűen egy szexuális orientáció, melynek létezését tudomásul kell vennünk. A mozgalom már kibontotta szárnyait Amerikában, ám a tudomány egyelőre szkeptikus. Ahhoz, hogy az aszexualitást hivatalosan el lehessen ismerni szexuális orientációnak, elsősorban időre van szükség és sok ezer ellenőrzött szociológiai felmérésre, ami (vélhetőleg) eloszlatja majd a kételyeket.
