A hirdetők számára a nézettség határozza meg a televíziós csatornák és az egyes műsorok árfolyamát.

Az Egyesült Államokban egy monopolhelyzetet élvező társaság, a Nielsen Media Research jegyzi az árfolyamot. Magyarországon az AGB Hungary van hasonló helyzetben.

Ezek a cégek a nyolcvanas években kialakított módszerekkel állapítják meg, hogy hány nézőhöz jut el egy-egy tévéműsor.

A mérések alapja - olvassuk az Index régebbi beszámolójában - egy országos minta. A mintába bekerült családok tévéjébe a társaság egy készüléket szerel, amely rögzíti, hogy  melyik csatorna megy.

De a hirdetőknek az sem közömbös, hogy a műsort a nagymama nézi-e, vagy a tinédzserkorú unoka. Ezért a családok naplót vezetnek arról, hogy mikor ki ült a tévé előtt, vagy pedig egy külön készülék gombjait nyomogatják, amely rögzíti, hogy ki nézi az adást.

A New York Times vasárnapi magazinja nemrégiben tanulmánynak beillő, terjedelmes cikket szentelt a nézettség mérésének. A szerző, Jon Gertner, marketing témákkal foglalkozó írásairól ismert publicista.

Ebben a cikkében azt a kérdést veti föl, hogy meg lehet-e állapítani még a régi módszerekkel, hogy valójában mit néznek az emberek. 

A nyolcvanas években is előfordult, hogy valaki szabadságra ment, és egy szállodában nézte a tévét, vagy a sörözőben izgulta végig a meccset. Nem beszélve arról, hogy sokan egyszerűen elalszanak a bekapcsolt készülék előtt.

Azóta átalakult az egész televíziózás. Rengeteg új tévécsatorna jelent meg - egy átlagos amerikai háztartásban száznál több fogható -, és sok közülük az interneten keresztül is elérhető.

A mai tévécsatornák életkor, jövedelem, kulturális jellemzők szerint meghatározott csoportokat céloznak meg.

A tévénézés szokásai is megváltoztak. Hol vannak már azok a régi esték, amikor az egész család összegyűlt a képernyő előtt!

Hogyan juthatnak a hirdetők ma olyan  adatokhoz, amelyekből pontosan megállapítható, hogy kik nézték a kérdéses műsort? A hordozható embermérő (portable people meter - PPM) segítségével.

A furcsa nevű kis elektronikus eszközt a mérés alanya egész nap a testén hordja. A PPM rögzíti, hogy viselője mikor, mekkora és miféle reklámdózist kapott. A napi termést aztán este feltöltik a társaság központi adattárába, ahol az adathalmazból a hirdetők számára értékelhető mutatókat állítanak össze.

A nézettségmérés tehát a közeljövőben teljesen megváltozik. Vagy mégsem teljesen?

A hordozható embermérő iránt a Nielsen is komoly érdeklődést mutat. Megállapodást kötött a fejlesztő céggel a módszer hasznosítására.

A nézettségmérés monopóliumát tehát, úgy látszik, a technikai újítás sem töri meg.