Képzeljük el a képet: a mezőgazdasági segédmunkások felrakják a lovas kocsira a lókapát, a permetezőgépet, a kisebb szerszámokat, aztán - merthogy "területre mennek" - négyen nekirugaszkodva a kocsira emelik a mobil vécét és a tartályos kézmosót is. A művelet után kezet mosnak, s betartva az elkülönített műveletekről szóló szabályokat, felülnek a bakra. Ezt a különösnek tetsző életképet nem a távoli jövőben kell elképzelnünk - a leírt munkaművelet napjainkban létező gyakorlat a nagyobb kertészeti vállalkozásoknál.

Nincs azonban messze az idő, amikor kizárólag az a magyar kertész tud majd vevőt találni portékájára, aki a leírtakhoz hasonló gondossággal jár el. A közelmúltban ugyanis négy nagy kereskedelmi lánc, illetve ezek közös képviselője arról küldött körlevelet partnereinek, hogy a frissáru-beszállításban megköveteli az EurepGap-rendszer átvételét. Ez a szisztéma a termelés minden egyes fázisát kockázati tényezőként elemzi, magyarán azt vizsgálja, hogy miközben a gazda magágyat készít, palántáz, permetez vagy éppen betakarít, érvényesülnek-e az élelmiszerbiztonság feltételei. Az EurepGap-szisztéma folyamatos nyilvántartást követel például arról, hogy a termelőhelyen van e megfelelő illemhely és tisztálkodási lehetőség, illetve "a termelők, szállítók bizonyítani tudják-e a szermaradvány-vizsgálatok évenkénti elvégzését, vagy a tagságukat egy harmadik fél által működtetett monitoringrendszerben, amely a gazdaságig visszakövethető?"

Jóllehet az élelmiszer útját a szántóföldtől a fogyasztó asztaláig követő rendszer alkalmazásának jogosságát az utóbbi évek nagy európai élelmiszerbotrányai, valamint a csatlakozás óta Magyarországon feltárt élelmiszer-biztonsági anomáliák is indokolják, a bevezetés nem megy zökkenőmentesen. A hazai termelők nagy része felkészületlen. Az említett nyomonkövethetőség olyan előírások teljesítését jelentené, amelyekről sokan még csak nem is hallottak. A hatósági minősítés pedig önmagában is pénzbe kerül, nem is kevésbe: évente akár félmillió forintot is rá kell szánnia annak, aki friss áruval szeretne jelen lenni a nagykereskedelemben.

- A megoldás - mondta lapunknak az egyik közvetítő felvásárlással foglalkozó cég vezetője - a termelők szövetkezése lenne, a minősítés közös megszerzése, különben a nagy bevásárlóközpontok biztosan az egyszerűbb módszert választják: a már említett minőségbiztosítási rendszer valamelyikét hivatalosan bizonyító importőrtől vesznek kertészeti friss árut. Még akkor is, ha egyébként a kereskedőknek kellő paradicsomot, hagymát, sárgarépát, őszibarackot vagy epret Magyarországon is beszerezhetnék.

A nagy áruházláncok eddig türelmesnek bizonyultak a kertészetekkel szemben. Pedig az Európai Bizottság már 2002-ben előírta, hogy idén januártól csak olyan élelmiszer (takarmány, állat, adalékanyag stb.) kerülhet a fogyasztókhoz, amelyről pontosan tudni lehet, honnan származik. - Tisztában vagyunk az uniós előírásokkal, de ne feledkezzünk meg arról, hogy Magyarországon élünk, így azokat betartatni nem egyszerű - közölte Neubauer Katalin, a CBA kereskedelmi igazgatója. A magyar bolthálózat beszerzői eddig egyetlen termelőt sem küldtek el azért, mert nem tudta igazolni, hogy az EurepGap rendszert alkalmazva termel. A türelmi időszaknak azonban vége. Erre utalhatnak Jaross Tamás, a Metro Holding Hungary Rt. vezérigazgatójának szavai is, aki jelezte: szállítóiktól az eddig megköveteltnél szigorúbban kívánják számon kérni a nyomonkövethetőséget a jövőben.

Ha a kertészek nem tudnak megfelelni kereskedelmi partnereik elvárásainak, akkor további piacvesztést kell elszenvedniük. Pedig az ágazat helyzete már most sem irigylésre méltó. A túlságosan drágán termelő magyar kertészek már csak szezonban állják a versenyt kínai, marokkói vagy spanyol társaikkal. Már Magyarország több friss hagymát, fokhagymát, paradicsomot, sárga- és fehérrépát, valamint körtét és őszibarackot importál, mint amennyit exportál. Ha a kertészeknek nem sikerül teljesíteniük az élemiszer-biztonsági követelményeket, a lista hamarosan tovább bővül.

Betakarítás egy paprikaföldön - hogyan tovább?