Az eset figyelemre méltó, hiszen kémelhárítói múltjának 2002-es nyilvánosságra hozatalával kezdődött a történet. A koalíció akkor nem utolsósorban azért maradt egyben, mert a kormányfő ígéretet tett az állambiztonsági anyagok "felszabadítására". Az ígéretből egyelőre nincs több, mint egy "kicsontozott" ügynöktörvény-tervezet, volt egy alkotmányellenes parlamenti vizsgálóbizottság, és egy volt titokminiszter közreműködésével kontrollált irategyesítés.

Ahogy az ügynökvitában mindig, ezúttal is a nemzetbiztonsági érdekvédőkkel kerültek szembe a nyilvánosságpártiak. Nehezen hihető, hogy a titkosszolgálati lobbi erejével Medgyessy annak idején ne lett volna tisztában, de a koalíció egységének megőrzése érdekében túlígérte magát. Lemondása óta Medgyessy távol tartja magát a politikai ügyektől. Kormányfői felelőssége immár nincs. Az alkotmánymódosításról tartott hétfői szavazáskor már "nyugodtan" inthetett: az egész ügy értelmetlen. Neki már sem a vele kellemetlenkedő liberálisokkal, sem a titokpártiakkal nem kell foglalkoznia. Így eltolhatja magától utódjának gumicsontját is.

Merthogy az alkotmánymódosításnak nevezhető gumicsontot már Gyurcsány Ferenc hajította el. Más kérdés, hogy az utód nem a liberálisok "lenyugtatózása" érdekében tette ezt, hanem azért - s ezt már kormányberkekben is elismerik -, hogy az ellenzékre hárítsa az ügy bukását, tudván, hogy az alkotmánymódosítást nem fogják megszavazni. De az is lehet - ezt már ellenzéki körökben valószínűsítik -, hogy a kiújult ügynöközés az MSZP-n belüli generációs harc eszköze is. Akkor viszont mégiscsak komolyan kell venni. A lényeg az, hogy Gyurcsány - miként Medgyessy - teljes nyilvánosságot ígért, amit a jelek szerint ő sem tud vagy nem akar betartani. Legyinteni, miként elődje teszi, viszont végképp nincs módja.