Ő nem sokkal nyolc előtt érkezik, Ilona nővér ilyenkor már egy órája javában veszi a vért a kuncsaftoktól. Szigorúan éhgyomorra. "Vámpír vagyok" - bátorítja a gyáva férfinépet. Kinek a jogosítványához kell az igazolás, kinek a vércukor- vagy acetonszintje, másnak a vérnyomása rakoncátlankodik. Nekünk kétféle gyógyszerre van szükségünk, hogy "klasszik" érszűkületünket karbantartsuk. Ilona nővér közben bekapcsolja komputerét, hiszen a megsárgult betegkartonok rég az enyészetéi. - Digitalizált rendelő ez, kérem szépen - dicsekszik.

Irma doktornőt már jó húsz éve ismerjük. Már akkor is uramnak és hölgyemnek szólította betegeit, amikor még ez nem volt divat errefelé. Amikor pedig kialakult a magánpraxisa, nem volt gondja, sokan szeretjük Irma doktornőt, így hát neki adtuk értékes betegkártyáinkat. "Irmuska egy ember" - mondta egyszer a telepi trafikosnő. "Változnak az idők, tetszik tudni, ma már kapitalizmus van" - mondogatja Irmuska, és kiemelt ügyfeleivel időnként politizál is. Nemcsak gyógyít, hanem a betegpíárhoz is ért. Na ja, ő már akkor tudott valamit, amikor még senki sem beszélt itt rendszerváltásról.

Kormányok jönnek, rendszerek mennek, újságok indulnak és szűnnek meg, a rendelő várójában mégis sokan kitartanak a székekre szórt reklámújságok, meg a falra szögezett patikai szórólapok mellett. Ki-ki ezekből lop ötleteket karácsonyi ajándékvásárlás előtt, illetve önterápia céljából. Akkor koppannak csak nagyot a "versenyzők", amikor a közeli Citromfű gyógyszertárban ezreket kell fizetniük egy-egy csodaszirupért. Ilyenkor bizony jól jön a közgyógyellátási igazolvány vagy micsoda.

Itt van már a váróban Terka is, aki éppen búskomor, és valamit a "depijére" akar íratni Irma doktornővel. "De jaj, Istenkém, elhagytam a taj-kártyámat vagy mimet" - sopánkodik Terka, majd mindannyiunk örömére megtalálja a becses holmit a farmernadrág farzsebében. Mi ez a madárlátta sajtcédula, Terikém? - méltatlankodik Ilona nővér a résre nyitott ajtóban, majd a sokat látott egészségügyiek lazaságával csak legyint: Na, jó, jöjjön, Terikém, mi a baj, meséljen? Otthon minden rendben? Mi ez a monokli a szeme alatt? Csak akkor írunk ám nyugtatót, ha megfogadja, hogy többet nem iszik! - kezd sajátos zsarolási taktikába. Terka ilyenkor könnyelmű ígéretet tesz, és fogadkozik - nem, nem, soha -, csak hogy meglegyen a napi adag a szükséges medicinából. Nagy kincs ez elalvás előtt, meg az álmatlan éjszakák ellen, főleg amikor még meszszi a fél hat, amikor végre kinyit Rozika illegális bögrecsárdája.

Luka bácsi érkezik, tömegoszlató hatása változatlan. Neki a lábujja fagyott le a télen. Gyors kötözés, és irány a Marika presszó, ott van terasz meg napernyő is, ami az eső ellen mindig jól jön.

Influenzajárvány tombolt tavasszal errefelé is, ilyenkor a rendelő előtti tér megtelt, olyan volt a környék, mint egy zsúfolt vasúti peron vonatindulás előtt. "Én jöttem előbb!" "Nem igaz, hallgasson már, én itt voltam már reggel hétkor!" "Mit beszél itt maga, akkor még ki se nyitnak!" Nehéz ilyenkor igazságot tennünk, jobb félrevonulni, és ha mégis van üres hely a váróban, jobb híján rákattanunk a reklámújságokra meg a gyógyszerajánlókra.

Addig is jó tanácsokat kapunk arról, hogy mit kell szedni köhögés ellen. Terka például esküszik a hagymateára, mások körömvirágkrém-pakolást ajánlanak, amit toroktájra kell felkenni, majd vastag jégzoknival bekötözni. Mindenki egy kis Csehák Judit vagy Vojnik Mária.

De ni csak, gyógyszerügynökök jönnek, dipótasival kezükben, bokáig érő fehér ballonban. Ők nincsenek tekintettel arra, hogy hányan toporognak az ajtó előtt Irma doktornőre várva. Sürgős teendőjük van, két gyors kopogtatás - ez lehet a megbeszélt jel -, és már benn is vannak a szentélyben. Ilyenkor kisebb tumultus támad az ajtó előtt, hátha be lehet surranni az ügynökök fedezékében Irma doktornő birodalmába. Ilona nővér persze elővigyázatos. "Mindenki csak érkezési sorrendben!" Az ajtóra különben is ki van írva: "Kérjük, hogy kopogtatással ne zavarják a rendelést!" Hétfőnként pedig: "Felülvizsgálat van!". Az irományokon foszló celofán, celluxszalaggal felragasztva.

Addig jó, míg Irma doktornő meg Ilona nővérke van - halljuk a zümmögő kórust, amely a közeli nyugdíjasházból érkezik nem sokkal dél előtt. Egyet kell velük értenünk. Addig jó, amíg...

A betegek mentsvára a tízemeletesek árnyékában