Az idén nagy változás, hogy már történelemből is lesz írásbeli része az érettséginek. Tavaly májusban ebből a tárgyból is kipróbálhatták magukat a 11. évfolyamos diákok: az öszszes idén érettségizőnek emelt vagy középszintű próbaérettségi-dolgozatot kellett írnia az öt kötelező vizsgatárgy - magyar nyelv és irodalom, matematika, történelem, az idegen nyelvek közül angol és német - valamelyikéből.

A középszintű történelemírásbeli vizsgán a diákok 34,7 százalékos átlageredményt produkáltak - derül ki Horváth Zsuzsanna, Kaposi József és Lukács Judit tanulmányából, amely az Országos Közoktatási Intézet (www.oki.hu) honlapján is olvasható. A vizsgázók több mint kétharmada 50 százalék alatti eredményt ért el. Csak igen kevesen teljesítettek ugyanakkor tíz százalék alatt. (Aki ennyit sem ér el az írásbeli vizsgán, megbukik az érettségin.)

A történelemírásbeli két részből áll: tesztjellegű kérdésekből, illetve esszéfeladatokból. A tesztkérdésekre a diákok jobban tudtak válaszolni (az átlageredmény itt majdnem 50 százalék lett), az esszé jellegű feladatokat viszont nehezen oldották meg (24,8 százalékos átlageredménnyel).

Az értékelők 1552 dolgozatot néztek át: közülük majdnem 150 "gazdája" nem szerzett egyetlen pontot sem az esszéfeladatokban (122 diák egyetlen sort sem írt!). Az esszé típusú feladatoknál a tanulók hat feladat közül választhatták ki azt a hármat, amelyet kidolgoznak. A diákok 18 százaléka azonban nem értette meg a választási feltételeket, így értékes vizsgapontokat vesztett el. A javítási tapasztalatok szerint az esszérészben elért gyengébb eredmény egyébként is a feladatok meg nem értéséből, illetve a hiányos, részleges megoldás következményeként alakult ki. Úgy tűnik: kevés diák képes az esszé megírásához szükséges komplex műveletsorok együttes elvégzésére.

Az emelt szintű dolgozatok közül 717 feladatlapot dolgoztak föl a szakértők: ezek alapján az átlageredmény 38,59 százalék lett. Vagyis - ha kicsivel is -, de jobban sikerültek, mint a középszintű dolgozatok. A diákok 90 százaléka az emelt szintű történelemírásbelin 50 százalék alatti eredményt ért el, de itt is csak kevesen nyújtottak bukáshoz vezető tíz százalék alatti teljesítményt. A tanulmány készítői szerint azonban a vizsga írásbeli része összességében nehezen teljesíthető feladatok elé állította a diákokat: legtöbbjük az elégséges-közepes tartományban produkált az írásbelin.

Az írásbeli vizsga emelt szinten is két részből áll: a tesztfeladatokban a diákok átlageredménye 45,5 százalék lett, az esszékérdéseknél 38,59 százalék. A teszteknél tehát emelt szinten is jobban teljesítettek a vizsgázók, de az esszé és a tesztkérdések megoldásában nem volt akkora különbség, mint középszinten.

A tanulmány készítői szerint a diákok egy része nem használta ki a próbaérettségire rendelkezésre álló időt, felületesen tanulmányozta mind a kérdéseket, mind a kapcsolódó forrásokat, így sokszor csak fél- vagy hibás dolgozatokat produkált. Kiderült: az új típusú tesztfeladatok megoldása -ábraelemzés, diagramelemzés - nem jelent igazán nagy gondot, a diákok többsége értelmezni tudta a kapott információkat, bár az árnyalatok és a különbségek felfedezésére csak a legjobbak voltak képesek. Az ilyen jellegű feladatokat 80-90 százalékosan teljesítették.

Nehezebben birkóztak meg azonban a tanulók azokkal a teszt- és eszszéfeladatokkal, ahol összetettebb történelmi szövegekkel kellett dolgozniuk - például információkat gyűjteni, aláhúzni vagy kiegészíteni. A tanulmány készítői szerint mindez arra hívja föl a figyelmet, hogy az órákon kevés lehetőségük van a klasszikus forráselemzésre, és ritkán állítják őket ilyen feladatok elé. A diákok nehezen tudják használni a térképet is: sokszor a segédeszközként igénybe vehető térképen rajta van a megoldás, mégsem használják ki.

Az egyik legmeglepőbb tanulság, hogy miközben a szaktanárok a klaszszikus értelemben vett ismereteket hiányolják a feladatsorokból, éppen azokban a feladatokban szerepeltek a leggyengébben a diákok, amelyekben ilyen konkrét ismeretekre volt szükség - mutatnak rá a tanulmány készítői. Mindez szerintük arra is utalhat, hogy a tanítási gyakorlatban kevés idő fordítódik az ismeretek elmélyítésére, az alkalmazható tudás kialakítására.

A szöveges feladatok esetében viszonylag kevés diák tudta a megadott forrásanyagokat beépíteni, és felhasználásukkal, elemzésükkel megírni a dolgozatát. A tanulók jelentős része nem tanulmányozta eléggé alaposan a megadott szempontokat és a különféle forrásokat, hanem a témakör címe alapján mindent leírt, ami eszébe jutott. Az elemzők szerint a szöveges feladatok megoldása nagy próbatételt jelentett a diákok számára, amit nemcsak a számszerű eredmények mutatnak, hanem a dolgozatok összképe is. A legtöbb tanulói megoldás töredékes, befejezetlen, felületes.