A nyugati demokráciákban, hála a politikai verseny folyamatosságának, a vetélytársak közötti küzdelem jól ismert eszközei a botrányok. A kutatók már régóta szisztematikusan vizsgálják a botránypolitizálás törvényszerűségeit. A téma jelen van a rendszerváltás utáni magyar társadalomtudományban is – Csizmadia Ervin vagy Csigó Péter például fontos kísérleteket tettek a Tocsik-botrány kirobban(t)ása óta lezajlott hazai botránykampányok elemzésére.

A kutatók és politikai tanácsadók sem tudják azonban biztonsággal megállapítani, hogy egy ügyből miért lesz botrány, és egy sok szempontból hasonló másik ügy miért fullad ki már az elején. Ez az értelmezések terepe maradt, és minden valószínűség szerint csak találgatásokra lesz mód a jövőben is.

Ennek fényében csak sejtéseket fogalmazhatunk meg a magyar politikai életet jelenleg uraló botrányokról. Mindenekelőtt: a tapasztalatok szerint minél nagyobb a tét, annál valószínűbb, hogy a botrány nagy erőket mozgat meg. A botránytechnológusok ezért nem is pazarolják a lőszert mellékes célokra. Mindkét oldalról a másik tábor vezérére tüzelnek.

Gyurcsány Ferencet és Orbán Viktort is olyan tényekkel szembesítik ellenfeleik, amelyekről feltételezhető, hogy sérti a választópolgárok erkölcsi érzékét. A választók azt sem üdvözlik, ha egy miniszterelnök a kormányzás közben folytat hivatalával nem összeegyeztethető tevékenységet, de a kormányfő előéletének tisztaságát is elvárják. Komoly tétje van ezért, hogy sikerül-e bebizonyítani az állításokat.

Valószínű ugyanakkor, hogy Orbán és Gyurcsány hitelét nem ugyanolyan mértékben veszélyeztetik a hasonló típusú támadások. Orbán sebezhetőbbnek tűnik - elsősorban a saját maga által választott szerep érzékenysége miatt.

Próbáljuk elképzelni, milyen viharokat kelthetnek Orbán Viktor rajongóinak lelkében a tokaji kft. ügyei. Bizonyára sokan vagyunk, akiknek ezek az ügyek egyszerűen összeférhetetlennek tűnnek, mivel azt tartjuk bennük érdekesnek, hogy egy hivatalban lévő miniszterelnök valóban megengedett-e magának efféle magánakciókat, s valóban képtelennek bizonyult-e világosan elkülöníteni magában a közszereplőt a vállalkozótól.

Vannak azonban e hazában számosan felebarátaink, akik hosszú évek óta csak kitűnően komponált gigabulik sztárvendégeként találkoztak a jobboldal vezérével. Számukra ő a mindenkori fő műsorszám, a fárasztó tolongás minden gyötrelmét feledtetve végre előlépő Szent Ember. Akinek homloka mindig az értünk viselt gondoktól felhős. Sajtója, fotósai csakis az elmerengő, ám biztos kézzel irányt mutató Vezető pózában mutatják be híveinek. Rajongói számára Orbán természetes mozgásformája, hogy másfél méterrel lebeg a földfelszín és a vizek felett. Kinyilatkoztatásai hónapokra adnak muníciót a szellemi lövészárkokban kitartó „polgároknak”.

Mit kezdhetnének a rajongók ezek után azzal a hírrel, hogy a magas szellemi szférába emelt példaképük valami kft. ügyeivel bajlódik? Ötletei támadnak a tokaji szőlőbirtok gyarapításáról. Véleményt nyilvánít a kft. borászattá fejlesztéséről.

Az első, természetes reakció, hogy mindez nem lehet igaz. Az efféle pletykákat az ellenség lövöldözi be éjszaka a várárokból, nyilakra erősített levélkékkel rombolva a harci szellemet.

Aztán eljön az idő, amikor szembe kell nézni azzal, hogy Orbán Viktor miniszterelnökként természetesen tudott felesége és ismerősei üzleti döntéseiről, amint könnyen elképzelhető, hogy azokról egyeztetett másokkal, és valószínűleg tanácsokat is adott.

A politikai tanácsadók megpróbálhatják olyan kérdésekre terelni afigyelmet, hogy mi a taggyűlés definíciója, és hogy Orbán Viktor résztvett-e olyasmin, amit taggyűlésnek lehet nevezni. A botrány tétje azonban nem ez. A legtöbb választót valószínűleg az érdekli az egészben, hogy Orbán Viktor éveken át valóban egyszerre játszotta-e a magyar agrárium gondjáért a végső felelősséget a vállán hordozó kormányfő és a család üzleti vállalkozásáért aggódó férj szerepét.

S ettől kezdve az ügy „önjáróvá” válik. A botrány valóságos hatása már attól függ, hogy az új tények napvilágra kerülése mennyire alakítja át a vezetőről a közvéleményben megformált képet.