Választási ígéret marad az adóreform?
"Az adómodernizáció legfőbb forrása az államháztartási kiadások visszaszorítása. Az így felszabadult forrásokból csökkenthető számottevő mértékben az adó- és járulékteher" - hangsúlyozta egy évvel ezelőtti parlamenti felszólalásában Veres János, még a Pénzügyminisztérium politikai államtitkáraként a Hogyan csökkentsük az adókat? elnevezésű politikai vitanapon. A leendő pénzügyminiszternek nem lesz könynyű dolga, ha ennek mentén végre kívánja hajtani a szocialisták adózásra vonatkozó választási ígéreteit.
"2002-től radikális adó- és járulékreformot hajtunk végre" - hirdette az MSZP adóreform-koncepciójában 2001 közepén, amikor még csak felületesen ismerte az államháztartás helyzetét. A tervezett változtatások lényegi elemeként a béreket terhelő közterhek csökkentését jelölték meg. A választási győzelem után nagy lendülettel vágtak neki a program megvalósításának. Már a száznapos programban, 2002 szeptemberétől adómentessé tették a minimálbért. Az adójóváírás felemelésével nemcsak a legkisebb jövedelműek, hanem a magasabb keresetűek is jól jártak. Számítások szerint az adózók hatvan százaléka, átlagosan havi hatezer forinttal vihetett többet haza, mint korábban. Az alkalmazotti kedvezményre vonatkozó szabályozás a következő évben is érvényben maradt. Ugyanakkor - a szocialisták ígérete ellenére - nem csökkentek az adókulcsok, s a jövedelmi sávokat is csak kismértékben emelték. Az MSZP a választásokkor azt ígérte, hogy a legmagasabb, 40 százalékos adókulcsot már 2003-ban kétmillió forinttól, a ciklus végére pedig az átlagjövedelem kétszeresétől fogja alkalmazni. A helyzet ezzel szemben az, hogy az átlagos keresetek a mai napig a legmagasabb adósávba tartoznak.
A tavalyi adótáblát már egy évvel korábban elfogadta az Országgyűlés. A szabad demokratáknak nem kis erőfeszítésükbe tellett, hogy megakadályozzák a módosítását. A 18, 26 és 38 százalékra csökkentett adókulcsok és a felemelt sávhatárok önmagukban nagyon vonzóak voltak. Ennek kedvező hatását azonban egy tollvonással sikerült eltörölni azzal, hogy megszűnt a nyugdíjjárulék 25 százalékának megfelelő adókedvezmény, illetve háromról négy százalékra emelkedett a munkavállalók egészségbiztosítási járuléka. Mindezek eredményeképpen jottányit sem emelkedtek a reálkeresetek. Idén kétkulcsossá alakult az adótábla, amelyben ugyan az átlagkeresetek továbbra is a magasabb kulcsba tartoznak, de a középső sáv kiesése miatt még így is átlagosan kétszázalékos az adóteher-csökkenés.
A meghirdetettnél lassabb ütemben csökken a tételes egészségügyi hozzájárulás (eho) összege is. Az eredeti terv szerint a kormány már 2004-ben megszüntette volna ezt a járuléknemet. Erre azonban - az eddigi nyilatkozatok alapján - várhatóan csak a jövő év elején kerül sor. Számítások szerint az eho megszüntetése a ciklus egészét tekintve négyszázalékos bértehercsökkenést jelent. Ezen túlmenően viszont egyáltalán nem mérséklődtek a járulékterhek.
Konkrét ígéretként szerepel a szocialisták programjában, hogy egyszerűsíteni kell az adózási adminisztrációs követelményeket. Össze kell vonni a vállalkozások 30-40-féle jogcímen fizetett közterheit. Az egy hónapban különböző időpontokban esedékes fizetési kötelezettségeknek egyetlen napon és egyetlen számlaszámra kell majd eleget tenni - hirdették. Ezt a vállalást lehetne a legkönnyebben teljesíteni, lévén hogy az adóreform-bizottság erre vonatkozó konkrét javaslatokat tett le a pénzügyminiszter asztalára.
Az általános forgalmiadó-kulcsok csökkentésére nem tett konkrét ígéretet a kormány. Veres János a korábban idézett felszólalásában azt mondta: "Ahogyan sikerül az állam által lefoglalt forrásokat felszabadítani, úgy hozzá lehet nyúlni az általános forgalmi adó kulcsainak mérsékléséhez. Azt azonban figyelembe kell venni, hogy az államháztartás egyik legfontosabb és legbiztosabb bevétele a forgalmi adózásból származik (...)."
