Minisztercsere hatalomátvétellel
A Gyurcsány-kormány megalakulása óta ingott, január közepétől kezdve majdhogynem rengett Draskovics Tibor széke. A pénzügyminiszter Medgyessy Péter bizalmi embere volt - politikai támogatottsága (az MSZP-frakción belüli elismertsége) a miniszterelnök-váltást követően egyre csökkent. Ezt tetézte, hogy a szigorú költségvetési fegyelem miatt minisztertársai körében sem volt népszerű. A pénzügyi tárca vezetője szakmai hiteléből is veszíteni kezdett: azt még elnézték neki, hogy az idei büdzsét csak az autópálya-finanszírozás költségvetési elszámolásának trükkös megváltoztatásával tudta kihozni az elvártnak megfelelően. Az év végi áfa-visszatérítések feltartóztatása viszont végzetes hibának bizonyult. Nyilvánvalóvá vált, hogy az állam számára hátrányos - veszteséges - ellenőrzési hullám hátterében költségvetés-matematikai trükk áll: az, hogy papíron tarthatók legyenek a 2004-es hiányszámok. A kormány ráadásul emiatt nem csupán a sajtóban, a közvélemény előtt tűnt fel rossz fényben. Számos multinacionális nagyvállalatnak, a magyar gazdaság húzóerejét adó exportcégeknek tartozott a költségvetés tízmilliárdokkal - és ez nem igazán kedvezett a pénzügyminiszter pozíciójának.
Az új pénzügyminiszterről, Veres Jánosról, a miniszterelnök kabinetfőnökéről is az áfa-visszatérítési botrány óta hallani, hogy esélyes volna a posztra. Ezt támasztotta alá, hogy február közepén közeli ismerősét, a szintén szabolcsi hátterű Szikora Jánost jelölték, majd választották meg az adóhivatal elnökévé - tudomásunk szerint éppen Veres javaslatára. Veres János egyébként is természetes pénzügyminiszter-jelölt: évek óta döntő szava van az MSZP-frakción belül költségvetési, gazdaságpolitikai ügyekben, de volt politikai államtitkár is a Pénzügyminisztériumban. Ráadásul a miniszterelnöki kabinet vezetése is jó ómen: Draskovics Tibor ugyanebből a pozícióból lett pénzügyminiszter, Katona Tamás pedig egyszerre elődje és utódja Veresnek: korábban kabinetfőnök volt, most pedig a pénzügyi tárca politikai államtitkára.
A hivatalos kommentárok szerint a váltás oka a reformokhoz köthető - bár az, hogy az adóreform-bizottság nem eléggé bátor javaslatokkal állt elő néhány hete, legfeljebb indoka és nem kiváltó oka lehetett a korábban már tervezett személycserének. Meglehet, a kormányszóvivők - természetesen - folyamatosan cáfolták a váltásról szóló híreket, az azért elárul valamit, hogy néhány napja a miniszterelnök úgy nyilatkozott a menesztést érintő kérdésre, hogy "nem keres pénzügyminisztert" - ami akkor már állítólag igaz is volt: a jelöltet akkor már kiválasztották. Draskovics Tibor tegnap rögtönzött sajtótájékoztatóján azt mondta: a miniszterelnök ma reggel közölte vele döntését - információnk szerint azonban a pénzügyminiszter már korábban értesült a változás tervéről. Draskovicsot ugyan ma reggel így nem érte váratlanul a kormányfő bejelentése, de nem is nagyon számított ilyen lépésre. A miniszter hosszú távú terveket készített éppen - és ugyan nem fogadta el az ilyenkor majdhogynem kötelezően felajánlott állami vezetői posztot, azt még nem tudja, hol folytatja tovább.
Draskovics maga egyébként a jegybank együttműködési készségének és az ellátórendszerek alapvető változásához szükséges politikai elszántságnak az együttes hiányát okolta a mai helyzetért. Nevezetesen azért, hogy az egyébként jól fejlődő gazdaságban az egyensúlyjavulás mértéke nem érte el a kellő szintet.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a cserét szintén politikai okokkal magyarázta. Azt mondta: a következő hetekben a száz lépés politikájának a keretében olyan javaslatokat tesz a kabinet, amihez javítani kell az együttműködést a kormánypárti frakciókkal. Átszakítunk olyan határokat, amelyek eddig tabuk voltak, és ehhez a kormánypárti frakciók szakmai és politikai támogatása kell - mondta. A kormányfőhöz közeli körökben ezt úgy fordítják: Veres Jánostól azt várják, hogy képes keresztülvinni a kormány elképzeléseit a frakción, ami a megcsappant tekintélyű Draskovics Tibornak nem ment volna.
Veres maga a feladatai között szintén a reformokhoz szükséges politikai támogatást jelölte meg - persze az egyensúly és a korábbi gazdasági programban szereplő hiányszámok maradéktalan betartása mellett. A kormányfő egyébként szintén az egyensúly betartását jelölte meg a pénzügyminiszter feladatául. Így mindketten meglehetősen erős üzenetet küldtek a pénzpiacoknak a tekintetben, hogy Draskovics menesztése nem jelent lazítást a költségvetésben.
Az viszont feltűnő, hogy a pénzügyi tárcának nem lesz vezető szerepe a változások kidolgozásában - senki sem mondta, hogy az lenne ugyanis. Bár feladatot kap majd, a felelősség nagy része nem az övé lesz. Ez egyértelművé teszi: a gazdaságpolitika kidolgozásában nem a Veres vezette pénzügyminisztériumé lesz a fő szerep, ami hatalmi eltoldódást jelent, részben a kancellária, részben pedig a gazdaságpolitikai irányítást egyre inkább magáénak valló gazdasági tárca, és annak vezetője, Kóka János felé.
Nem éppen elhanyagolható az sem, hogy - a kormányfői posztért korábban egyébként Gyurcsánnyal versengő - Veres János pénzügyminiszteri kinevezésével a Miniszterelnöki Hivatalban is változik a munka. Veres Jánost most egy valódi kabinetfőnök váltja: Szilvásy György, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára valóban bizalmi embere a miniszterelnöknek, míg Veres a kormányalakításkor az ellenfélnek tett gesztus keretében kapta ezt a megbízatást. Éppen ezért nem meglepő, ha a száz lépés politikájának kidolgozásában is inkább az új miniszterelnöki kabineté lesz a fő szerep.
A miniszterelnök megfogalmazása szerint azonban a reformokért a magyar kormány felel - ami azért egyértelművé teszi, hogy Gyurcsány Ferenc valahol a saját környezetében szeretné látni a gazdaságpolitikai centrumot.
