A rendszerváltással egy nagy rakás szemetet hoztunk létre - kezdte mondanivalóját Szalai Erzsébet szociológus, és ebből a kezdetből jól látszik: számára egyértelmű a válasz a címben feltett kérdésre. Szalai felhívta a figyelmet: Marx nemhogy avulna, de egyre inkább alkalmazható. Úgy látja, nemzetállami szinten nincsenek igazi alternatívák, azokat világgazdasági léptékben kell keresni. Mégpedig sürgősen, mert - ahogy Habermasra utava megjegyezte: a nemzetközi munkásmozgalom korlátozó erejének megszűnése után a kapitalizmust már semmi sem akadályozza abban, hogy felzabálja önmagával együtt a világot.

A kapitalizmus - akár radikális - átalakítása mellett érvelt, elsősorban a fenyegető ökológiai katasztrófára hivatkozva Boda Zsolt és Pataki György közgazdász is.

Csaba László közgazdász, aki a kerekasztal-beszélgetésen bevallva-bevallatlanul a "mainstream"-közgazdasági gondolkodás képviseletére válallkozott, leszögezte: alternatíva persze mindig van. A kérdés csak az: az ajánlott alternatíva jobb-e, mint az, amelyet felváltani készülnek vele.

Mekkora a baj?

A legnagyobb különbségek a jelenlegi világhelyzet értékelésében mutatkoztak. Csaba László kifejtette, hogy a globkrit mozgalmi érveléssel szemben a globalizálódó világkapitalizmus nem növelte az egyenlőtlenségeket. A világ különböző gazdasági erejű részei közötti különbség Csaba László szerint történelmi örökség volt.
Boda Zsolt ellenvetése: 500 évvel ezelőtt a Föld legkülönbözőbb államokba szerveződött társadalmai között a jövedelemszint szempontjából sokkal kisebb volt az eltérés.

Csaba László a Nobel-díjas Amartya Senre hivatkozva kifejtette: ahol a piacgazdaság demokratikus politikai berendezkedéssel párosul, ott nincs éhezés. A legsúlyosabb válságok napjainkban a piaci törvényekkel szembemenetelő diktátorok uralma alatt zajlanak. A világkapitalizmus az emberi előrehaladás mutatójával mérhető általános javuláshoz vezetett - érvelt Csaba László. Ez a mutató, amely az ENSZ által elfogadott, összetett mérőszám, az anyagi tényezők mellett az életminőség más tényezőit (várható élettartam, CO2-kibocsátás, ivóvíz-ellátás) is érzékenyen követi.
Boda Zsolt korrekciója: Sen valóban nagyon fontos tényezőnek minősítette a demokráciát - de nem az éhezés, hanem az éhínségek felszámolásában. A masszív éhezés, elszegényedett tömegek tartós alultápláltsága nagyon is összefér piacgazdasági alapon működő demokrácákkal. Például Indiában, ahol a gyarmati uralom lerázása óta nincsenek éhínségek, tömegek éheznek minden mérőszám szerint kimutathatóan. Ami az életminőség javulását illeti, Boda Zsolt ugyancsak Amartya Senre hivatkozott, aki kimutatta, hogy az emberi előrehaladás lehetséges növekedésvezérelt pályán is, de van más út is - a közösség által támogatott életminőség-fejlesztés útja. Az indiai Kerala államban például ezen az úton a hasonló GDP esetén "szokásosnál" sokkal jobb életminőséget sikerült elérni - mutatott rá.

Piacgazdaság, demokrácia, békés mozgalom

A helyzet értékelésével kapcsolatos éles vita után meglepő összhang mutatkozott a kibontakozás néhány alapelvével kapcsolatban. Csaba László örömmel fogadta, hogy minden vitapartnere egyértelműen a piacgazdaság valamilyen fajtájában látta a megoldást, és a demokratikus politikai rendszer megőrzésével, illetve továbbfejlesztésével kívánnak továbblépni.
Szalai Erzsébet egyértelműen leszögezte: ellenfele mindenféle utópiának. Nem szabad íróasztal mellett kitalált megoldásokat a valóságra erőltetni - mondja. Az efféle kísérletek diktatúrához vezetnek. Ehelyett fel kell tárni a létező, objektív folyamatokat, amelyek más irányba visznek. Szalai Erzsébet a világgazdaság hálózatosodásában rejlő lehetőségek kibontakozásától és a mind magasabban képzett tudásbirtokosok szerepének megnövekedésétől várja az alapvető változásokat. A globkrit mozgalmakban nagy számban vesznek részt a globális kapitalizmus hálózataiból kilépő, magasan képzett fiatalok - mutatott rá Szalai. - Ez a mozgalom nem cezúraszerű változást eredményez, hanem a spontán folyamatokat erősíti.

Boda Zsolt felhívta a figyelmet: a legváratlanabb, legkevésbé jósolható irányokból tapasztalhatók az új világrend kialakulásának jelei. A MOL egyik elemzőjét idézte, aki egy friss helyzetképben felvázolta: az olajár tartós növekedése versenyképessé teheti a megújuló energiaforrásokat, és a szállítási útvonalak rövidítését kikénysuzerítve a lokális gazdaságokat hozhatja helyzetbe.

A megoldás Boda szerint például a nagy pénzügyi rendszer átalakítása lehet, olyan alapokra van szükség, amelyek megcsapolják a „patologikus gazdagságot” és a szegénységet csökkentik. Demokratizálni kell a globális gazdaság játékszabályait alakító Kereskedelmi Világszervezetet, amely ma nagyvállalati érdekeket juttatja előnyhöz.

Megvalósítható alternatívák

Az ökológiai közgazdaságtan szakértője szerint sürgős lépést kényszerít ki a nemzetközi pénzügyi rendszer tarthatatlanasága is. Elképzelhető, hogy a nevezetes Tobin-adó, vagy annak valamilyen továbbfejlesztett változata hozhat megoldást. A forró pénzek globális mozgását azonban mindenképpen lassítani kell, az egész rendszer stabilitását növelni szükséges. Alapokat kell létrehozni a pénz forgását megcsapoló adókból, amelyek segítségével mérsékelni lehet a világgazdaság tragikus kettészakadását - mondta Boda Zsolt.

Csaba László felvetette, hogy a globkrit közgazdászok túlzott elvárásokból kiindulva támadják a Kereskedelmi Világszervezetet (WTO). Erre Pataki György és Boda Zsolt úgy válaszolt, hogy a jelenlegi helyzetben, amikor gyakorlatilag nincs más hasonló befolyású globális pénzügyi szervezet, olyan ügyekben is a multik által könnyen irányítható WTO nézetei érvényesülnek, amelyek nem tartoznak a hatáskörébe. Boda Zsolt és Csaba László egyetértett abban, hogy a megoldást például a nemzetközi ökológiai érdekeket képviselő Ökológiai Világszervezet felállítása jelenthetné a WTO mintájára.

Nem tudjuk pontosan, hogyan lehet a jelenlegi rendszert átalakítani - mondta Boda Zsolt. - Az sem biztos, hogy a békés átalakulás végén egyáltalán még "a rendszeren belül maradunk-e", vagy minőségi változás megy végbe. Annyi bizonyos, hogy a változás lehetőségét minél több alternatíva létrehozása és működtetése tartja fenn.

Csaba László ezzel teljesen egyetértett: hozzunk létre a demokrácia és piacgazdaság keretein belül választható alternatívákat. Minél több konkrét, megvalósítható javaslatra van szükség, decentralizációra, lokális fejlesztésekre, az önkormányzatoktól kiinduló reformokra, a kis- és középvállalkozások szerepének növelésére.

Új gazdasági logika

Rendben van, mindannyian ragaszkodunk a piacgazdasághoz. De a piacgazdaság fogalma sem egyértelmű - mutatott rá Pataki György. - El kell szakadni a jelenlegiu rendszer logikájától. Ma hatalmas szervezetekben termelünk és fogyasztunk, ami biztos út acsőd felé. Ezt a rendszert nem lehet folyamatos javítgatással megváltoztatni. A "még egy picit bírjuk ki" elve, és az a hit, hogy a problémák végső megoldását a növekedés jelenti, hasznavehetetlen.

A piaci logika sajátos szabadságot támogat: a fizetőképesek szabadságát. Pataki György is Amartya Senre hivatkozott, amikor leszögezte: ez nem helyes társadalomszervező elv. A piacgazdaság nagyon sok valós társadalmi és ökológiai költséget "externalizál", terhel rá a piacon kívüli intézményekre. A piacgazdaság túlzott érvényesülése az individualizáció patologikus formáját hozza létre, szisztematikusan felszámolja a közösségeket, illetve csak fogyasztói "közösségeket" tűr meg.

Pataki György úgy látja: lokalizációra van szükség, a "kicsi szép" elv következetes érvényesítésére. A jelenlegi rensdszer egyik legnagyobb baja, hogy a cselekvő nem szembesül tettei következményeivel.

Új politikai logika

Hasonlóan vélekednek a politikai demokráciáról is. Szalai Erzsébet feltette a kérdést: Magyarországon talán demokrácia van? A jelenlegi rendszer az előzőtől eltérően politikai szempontból legitim, de szociológiai értelemben nem az - mondta a szociológus. Ennek az a legfőbb oka, hogy az emberek ebben a politkai rendszerben nem választhatnak valós társadalomszervezési és elosztási alternatívák között. A választásokon induló erők csak eltérő kulturális miliők közötti választást engedélyeznek.
Nem lehet és nem is kell "visszacsinálni" az előző rendszert - folytatta Szalai Erzsébet -, de ebből a rendszerből tovább kell lépni.

Szalai Erzsébet - ismét Csaba László egyetértését kiváltva - ugyanakkor hangsúlyozta: piac és szabadság szervesen összetartozik. Az egyéni szabadság létrejötte, az individuum kiszabadulása a hagyomámnyos közösségek béklyójából történetileg a kapitalista piacgazdaság forradalmához kötődik. Szalai Erzsébet ott látja a bajok forrását, hogy mára ez a folyamat önmaga ellen fordult: individualizáció helyett atomizáció zajlik. Már a demokratikus piacgazdaságok létét fenyegeti, hogy szabad egyének helyett individuumoknak látszó, manipulálható, megfegyelmezhető emberekre támaszkodik, akiket maga termelt ki.

Pataki György úgy vélekedett: a demokrácia ma érvényesülő közvetett modelljét deliberatív, tanácskozó demokráciának kell felváltania. A képviselők útján közvetve zajló hatalomgyakorlás nyilvánvalóan nem tartható tovább. A civilek, szakértők, az ügyeiket megtárgyaló közösségek számára újabb és újabb pontokon kell a döntések közvetlen befolyásolásának lehetőségeit megteremteni.

A WTO ellen napjainkban folyó nemzetközi méretű harc ennek a változásnak a modellje lehet - hívta fel a figyelmet Boda Zsolt. - A bürokraták a szakértelem döntő szerepére hivatkozva hatalmi szóval szűkítik az alternatívákat. A hivatalnoki logika azonban a multik rejtett érdekérvényesítésének kedvez. A nagy nemzetközi szervezeteket - akárcsak a nelmzeti és helyi hivatalokat - rá kell kényszeríteni a nyílt vitára.

Szalai Erzsébet mindehhez annyit fűzött hozzá: nem szertné, ha azok, akik más világot akarnak teremteni, hatalmi tényezővé válnának. Ahogy ő fogalmazott, a mozgalom legfőbb erényei közé tartozik civilsége. Meg kell őrizni a civil kurázsit, a bürokratikus szerveződés helyett a civil normákat kell érvényesíteni.

(NOL)