És miért is ne lehetnének azok? Felőlem legyenek, bár igaz, ami igaz, a kistérségek funkciója épp az, hogy ne csak egynapi (után)járás után lehessen elintézni bizonyos ügyeket, de miért is ne: tényleg szebb a járás, mint a térség. (Szép: pár évtized után újra ki merjük mondani. De ez se kevés.)

Bárcsak ennyi baja lenne a más okok miatt célkeresztbe fogott Lamperth Mónikának a közigazgatási reformmal, amit - érheti ezért bármennyi, nemegyszer jogos kritika is - ő próbált megvalósítani, és nem az ő hibája, hogy a folyamat még mindig csak ott tart, ahol.

Pedig valamennyi eddig volt kormány a zászlajára tűzte a reformot. Pedig a Fidesz programja még 1998-ban - legalábbis ami a régiókat illeti - szó szerint ugyanaz volt, amit a jelenlegi kormány próbált megvalósítani, most mégis minden elemét leszavazza. Teheti: kétharmados törvények soráról lenne szó. Pedig mindenki tudja: reform nélkül nem megyünk semmire az unióban. És ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy járás vagy kistérség. Vagy hogy egy fontosabb momentumot említsünk: megye vagy régió. Ezek csak eldöntendő kérdések. De: döntsék már el végre.

És akkor folytassuk: pedig. Pedig már nem csak egyszerűen sürget az idő - a helyzet ugyanis az, hogy már csak időn túli dobásaink vannak. Pedig annak, hogy valóban hozzáférhessünk azokhoz az uniós pénzekhez, amelyekre oly hőn áhítozunk, ezek a legalapvetőbb feltételei. Pedig ha nincsenek meg a közigazgatási keretek, akkor nem lehet épeszű nemzeti fejlesztési tervet készíteni, mert az kistérségekre, régiókra (megyékre) és azokból kijegecesített országos programokra épül. Pedig ha nincs épeszű fejlesztési tervünk, akkor nem lesznek uniós pénzeink sem, legfeljebb nettó befizetők leszünk.

Vegyük komolyan: ideje volna már eldönteni, hogy mi végre ez az egész katyvasz, amit ma területfejlesztésnek hívunk, legalább három, egymással rivalizáló államtitkárral, két miniszterrel (az egyik egy politikai komiszszárral a nyakán), miközben az ügy maga kézen-közön kicsúszik a markunkból, akárcsak az idő. Kinek volt érdeke (és vajon milyen kisstílű politikai játszmák miatt) összehozni ezt a teremtőnek egyáltalán nem minősíthető helyzetet? És mikor jön már végre rá valaki, hogy egyszer, talán egyetlenegyszer meg kellene fogadni azt, amit épp a kormányzati munka szervezetének hatékonyságáért alkalmazott kormánybiztos már ezerszer leírt: a köz- és államigazgatás, a területfejlesztés hatáskörei egybeérnek, területi átfedések vannak.

Mint a megyék és a régiók között.

Ezt megoldani - nos, ez valódi program lenne. Ez egy valódi ügy lenne. Olyan ügy, amiért érdemes áldozatokat hozni. És akkor talán a kormányfő is magabiztosabban tudna beszélni jövő évi országértékelő beszédében arról, hogy a nemzeti fejlesztési tervnek a része a szórakoztatóipar fejlesztése is. És akkor talán értenénk is, hogy ezzel most valójában mi az ördögöt akart mondani.