Itthon kikészültek volna az idegeim
Önként hajtottam a fejem a guillotine alá, vagyis majdnem, mondjuk úgy, hogy kezembe adták a kést, hogy vágjam fel az ereimet - pontosít Polgár László arra a kérdésre, ötvenhét évesen miért ment hirtelen szakmai nyugdíjba. A Miért kapta a kést a kezébe? - típusú kérdésre hamarosan kiderül, tavaly azt mondta neki az Operaház vezetősége, hogy március közepéig jelölje meg, vajon a következő évadban mikor tud Budapesten énekelni. A dalszínház élvezzen prioritást minden fellépő helye közül. Polgár László ugyanakkor tagja a zürichi operaháznak is, így nem gondolja, létezik olyan, hogy prioritás. - Végül is én ajánlottam fel erre, hogy nyugdíjba megyek - majd mosolyogva hozzáteszi: - Ha a gyerekem gyilkolt, attól még a gyerekem, az Operaház attól még az én színházam. Zürichben csak hét év múlva tudok nyugdíjba menni, akkor viszont már muszáj lesz. De amíg tudok, énekelek.
Aztán azt firtatom, ha nem szerződik el a kilencvenes évek elején a zürichi színházba, máshogy alakul-e a világkarrierje? - Talán nem, de az idegeim kikészültek volna itthon - válaszol, majd hozzáteszi: anyagi lehetőségekben nagy a különbség a két színház között. Az egyik vele készült interjúban olvastam, hogy egy magyar alapítványt hozott létre - Svájcban élő magyar segítségével, vagy inkább pénzéből -, amelyből fiatal tehetségeket támogatnak. Nem is igazán tudja, kiket. Nem szól bele, hogy a kuratórium kit tart erre érdemesnek. Aztán mesél arról, hogy szemléletben is nagy a különbség a két operaház között. Amott a kollégák nem egymás ellen játszanak, hanem a produkcióért. Hogy ez itthon miért más, azt a butaságnak, az irigységnek, a féltékenységnek tulajdonítja Polgár László. Mindennek ellenére miért érzi mégis otthonának az Operát? Mint már oly' sokszor elmondta: a közönség simogató szeretete miatt.
Mostani dalestje a Zeneakadémián lesz, Schubert Schwanengesang (Hattyúdal) című dalciklusát énekli. Zongorán Klukon Edit kíséri, akivel ez lesz az első zenei találkozása. Legutóbb 1997-ben volt dalestje Magyarországon, akkor Schiff Andrással. - A dal az én világom, de az operai fellépések miatt kevés estem van. És persze nincs is rá igény. Miért, szavalóestből sok van? - kérdezi.
Polgár Lászlót a kísérletező rendezők előadásai is érdeklik, ezért kíváncsi Budapesten két Zsótér Sándor rendezte egyfelvonásosra, A törpére és a Várakozásra. - Tulajdonképpen mindegy, hogy hagyományos vagy kísérletező rendezőről van szó, az a fontos, hogy a zenéből induljon ki. Gyakran a rendezők CD-füzetből állítják színpadra az operát, nem ismerik a kottát, ez nem operarendezés.
- Mit csinál, ha CD-füzetes rendezővel hozza össze a rossz sors? - A gázsira koncentrálok - mondja nevetve Polgár. - Ismeri azt, hogy passzív ellenálló? Ez vagyok, meg alkalmazott művész. A rossz rendezést még egy jó karmester sem tudja megmenteni. Nem beszélve arról, hogy ma kevés a jó karmester. Úgy érzem, a rendezők korszakát éljük, bár nincsenek igazán jó rendezők sem. Hiányoznak a meghatározó személyiségek, amilyen Ferencsik János volt. A művészet válságban van, úgy 15-20 éve biztosan. - És az énekesek, ők jók? - kérdezem. - Énekese válogatja. Rengeteg amerikai jön hihetetlen technikai tudással, de szív nélkül.
Polgár harminckét éves kora óta tanít, Magyarországon csak a barátait, ha megkérik őt. Szeret tanítani, és úgy érzi, ez a jövője. - Egyszer abba kell hagyni az éneklést, legkésőbb hatvanöt évesen, Zürichben.
De most nem erre koncentrál, hanem a dalestre, ezt a Schubert-ciklust még sosem énekelte. Évadonként egyébként két-három bemutatója van, mindegyik új darab. Leporellót a Don Giovanniból és a Kékszakállú herceg várának főszerepét énekelte a legtöbbször. Leporellót már nem vállal, Kékszakállút is csak különleges alkalmakkor. Évek óta úgy érzi, ezekben már nem tud megújulni. Amit szintén rengetegszer játszott: Sarastro a Varázsfuvolában. - Érdekes módon, ezt nem lehet megunni, ez az alapdarabom. A többit sem unom, csak Leporello szerepéből már kiöregedtem. Előre szégyellem magam azért, hogy hamarosan újra Colline leszek a Bohéméletben. Ifjú bohém, normális ez ebben a korban?
