Kétszázmillió olvasóm van
- Brazíliában él, de Franciaországban van egy vidéki háza. Miért vette meg?
- Mivel sokat utazom Európában, ezt bázisként használom. Nem akartam nagyvárosba költözni, annak ott a szülővárosom, Rio de Janeiro.
- Mit adott a siker?
- Sok ajtót megnyitott előttem. 65 millió eladott könyv azt jelenti, hogy körülbelül kétszázmillió olvasóm van, hiszen egy kötetet átlagban hárman olvasnak el. Magyarországon például már jártam 1982-ben, és nem ismertem senkit. Most, hogy viszszatérek, várnak rám az olvasók.
- Mi jut eszébe Magyarországról?
- Sok emléket őrzök, Budapest a világ legszebb városainak egyike. Megvan még az a csodálatos régi földalatti? Nagyon szerettem azon utazni. Rendkívül kedves emberekkel találkoztam, még ha magyarul beszélni nem is tudtam velük. De emlékszem az étterem szóra!
- Kétszázmillió olvasó után lát ellentétet az akadémikus és a népszerű irodalom között?
- Nem: az irodalom az irodalom. Más szóval, az írás művészete. Ugyanakkor azt hiszem, manapság túl nagy az igény új formák kitalálására, pedig az irodalomban Homérosz óta a legfontosabb a történet elmesélése.
- Azt szokta mondani, hogy kétévente leül a számítógép elé könyvet írni. Hogyan dönti el, miről írjon?
- Az írás nagyon öntudatlan dolog, és nagyon nőies folyamat. Mindig van több ötletem is, de a következő könyv témája végül magától adódik. Valami, ami a lelkemben már megíródott. Mondok egy példát: mindig is írni akartam a szexről. Próbálkoztam többször is, de a lelkem még nem készült fel rá. Így aztán írtam másról. Az erotika csak a Tizenegy perc című regényemben bukkant fel.
- Miért nőies folyamat az írás?
- Nem átgondolt folyamat. Olyan, mintha terhes lennék a könyvvel.
- 1986-ban zarándokútra ment Santiago de Compostelába, és ezt fordulópontnak tekinti az életében. Miért?
- Előtte olyan ember voltam, aki álmodott, de ennek nem fizette meg az árát. Író akartam lenni, de nem vállaltam az írás terhét, nem mertem kockáztatni a bukást, nem próbáltam kiadót keresni. A zarándoklat idején 39 éves voltam. Azóta írok, vagyis fizetek az álmaimért.
- Mennyi a könyveiben az önéletrajzi elem?
- Sok. Én csak arról tudok írni, amit megéltem. Kétféle író létezik: Hemingway vagy Henry Miller, akik élnek és írnak - és James Joyce vagy Proust, akik írnak és aztán élnek.
- Kik a kedves írói?
- Nagyon szeretem a brazil Jorge Amadót, továbbá Jorge Luis Borgest, Henry Millert és William Blake-et.
- Brazíliában megalapította a Paulo Coelho Intézetet, amely gyermekeket és idős embereket támogat. Miért éppen őket?
- Minden ország jövőjét a gyermekek biztosítják. Az idősek pedig olyan bölcsesség birtokában vannak, amelyre az egész társadalomnak szüksége van.
- Ha már a gyermekkornál tartunk: önt 16-17 évesen a szülei többször is pszichiátriai klinikára küldték mint nehezen kezelhető gyereket. Hagyott ez önben nyomot?
- Biztosan hagyott, de efféle kihívásokkal mindannyiunknak szembe kell néznünk, az élet nem mindig rózsaszín. Van, aki azzal tölti az életét, hogy a szüleit, a testvérét vagy a házastársát okolja, ám az ilyesmin jobb túltenni magunkat. Azt szokták kérdezni, megbocsátottam-e a szüleimnek. Szerintem nem is kell megbocsátanom: nem akartak ártani nekem, kétségbeesett cselekedet volt ez a részükről.
- Most, hogy visszatér Budapestre, mihez van kedve?
- A könyvekből szerencsére nélkülem is sokat eladnak. A feladatom így nem a népszerűsítés, inkább olvasókkal szeretnék találkozni. A műemlékeket már elég jól ismerem. Sokkal nagyobb kedvem van tehát beülni valahová, meginni egy kávét, figyelni az embereket. Tényleg, nem akar meghívni?
Paulo Coelho művei magyarul:
A mágus naplója, Az ötödik hegy, Az alkimista, Veronika meg akar halni, A Piedra folyó partján ültem, és sírtam, Az ördög és Prym kisasszony, Tizenegy perc, A Zahir (a könyvfesztiválra látott napvilágot)
