Kis riporter
Hasonló módon futott össze Szepesi Györggyel, illetve Albert Flóriánnal. A három legendához Jancsó Miklós filmrendező társult. Melyből arra lehet következtetni, hogy a témaválasztó ifjú ügyelt arra, hogy beszélgetőtársai ne súlytalan valakik legyenek. Hanem olyanok, akik egy némiképp divatjamúlt kifejezéssel élve: letettek valamit az asztalra.
A középiskolás riporter még csavart is elrejtett koncepciózus beszélgetéseiben. Karinthy Frigyes Találkozás egy fiatalemberrel című írását adaptálta, melyben az író szembenézett ifjúkori önmagával. A beszélgetések során a riporter Vitrayékat szembesítette egykori fiatalember voltukkal, a beszélgetéseket a Duna TV tűzte műsorra. Láthattuk a csillogó szemű fiatalembert, s csodálkozhattunk azon, hogy S. Takács András milyen keményen és rámenősen kérdez.
Az érdekesség, hogy a beszélgetéseket még vetítésük előtt nyomtatott változatban kiadta tavaly iskolája, a budapesti Közgazdasági Politechnikum. A könyvecske egész jó kis olvasmány.
Más kérdés, hogy a kérdező majdhogynem szívinfarktust kapott, amikor viszontlátta a tévében közel két évvel ezelőtti mélyinterjúit. A kérdéseket például eléggé esetleneknek találta.
- Iszonyú, mennyit változik az ember - jegyzi meg S. Takács András. - Ha ma készíteném a beszélgetéseket, sok mindent másképp kérdeznék.
- A kritikusok viszont jókat írtak a könyvről - próbálom helyreállítani a megrendült önbizalmat.
- Azt írták, érdekesek a beszélgetések, de én nem lehetek Jancsóék fiatalembere - jegyzi meg. - Ez igaz. Én csak felkészült lehettem, valódi fiatalember nem. Hogy komolyan veszik-e a játékot, és önvizsgálatot tartanak-e, rajtuk állt.
A beszélgetések az iskola videostúdiójában készültek, András diáktársai mellett felnőttek (Pálos György és Anda Tamás) is részt vettek a munkálatokban. - Mindenki benne volt a játékban, sok segítséget kaptam - mondja. Vitray Tamás különösképp elégedett volt vele, Morzsabál című könyvében szeretetteljes hangon írt "a kis legényről". Többen azt javasolták neki, ezt kereteztesse be. Hogy amikor harminc-negyven év múlva valaki szembesíteni szeretné egykori önmagával, ne essen kétségbe.
A fiatal riporter erre is gondolt. Társaival az utóbbi időben filmeket készít tehetségesnek gondolt fiatalokról, mégpedig azért, hogy huszonöt év múlva emlékeztessék a "pácienseket" kölyökkorukra (közben ráérő idejében a www.kretamagazin.hu című naponta frissülő diákportált is szerkeszti). A stáb úgy döntött, magáról a feltörekvő riporterről is készüljön portréfilm.
Szót ejtünk még egy nagyon fontos kötődésről: András számára a négy testvérén és a határozott életcélon túl Isten is meghatározó.
- Nem véletlen, hogy a dolgaim eddig ilyen jól sikerültek - mondja.
- Mi van, ha egyszerűen tehetséges vagy?
- Ezt is tőle kaptam ajándékba.
- Vagy szerencsés csillagzat alatt születtél.
- Nem hiszem. Amikor David Coulthard Pesten járt, nemet mondott a Sat 1-nek. Nekem viszont szívélyesen válaszolgatott. Ez több, mint szimpla szerencse.
Ezek után nincs abban semmi meglepő, hogy S. Takács András elgondolásainak középpontjában a riporterkedés áll. Most azon gondolkodik, hogy az "élő legendák" után a mai magyar média szerinte jelentős személyiségeit, így például Friderikusz Sándort, Frei Tamást és Kepes Andrást kérné fel.
- Nagyon szeretek kérdezősködni - hangzik az önvallomás. - A felpörgetett életet ellensúlyozni lehet a jól föltett kérdésekkel. Ha őszinte, tiszta a riport, és ügyesen kitalált logika szerint megy előre, sokan kíváncsiak lehetnek rá. Néha hajnalban kelek, mert csak akkor tudom megnézni a CNN-en Larry Kinget. Showja nagyságrendekkel jobb a legtöbb magyar műsornál. A Columbia Egyetemen szeretnék tanulni. Pulitzer száz éve ott alapította nagyhírű iskoláját. Ez egyelőre eléggé lehetetlennek tűnik, mert rettenetesen drága. Most itthon az ügynökbotrány megy, meg az, hogy Bochkor Gábor mikor kit hagyott el. De nem mondom, hogy a magyar sajtó ilyen vagy olyan, mert milyen jogon mondanék véleményt nálam jóval idősebb emberek munkájáról. Nem akarok nagyképű lenni, s egész életemben kerülni szeretném a fennhéjázást. Maradjunk ennyiben.
